Hölgyválasz – S. Tóth János jegyzete

A történet több mint évtizedes, a Kölni Sportegyetem kutatója mesélte el az egyik német tv-csatornának. Gitta Axmannt 2009-ben lényegében kinézték egy futballedzőképző tanfolyamról a csoporttársai, „előbb azt gondolták, a takarító személyzethez tartozom”, majd „a pályán is jöttek a megjegyzések”. Hogy Margret Kratznak voltak-e kellemetlen tapasztalatai, például amikor első női előadóként oktatott férfiakat egy német B-licences futballedzői tanfolyamon, nem tudni, de hogy a Saar-vidéki hölgy (Merzigben született) leküzdött minden nehézséget és előítéletet, az bizonyos. Másként nem dolgozhatott volna három évtizeden át a Német Labdarúgó-szövetség kötelékében, s nem számítottak volna rá például az UEFA U14-es programjában – e projekt keretében Magyarországra is többször eljutott.

Húsvéthétfőtől már nem csak alkalmi vendég lesz nálunk, elkezdi a munkát a női labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaként. Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy szárnyaló sikertörténetbe kapcsolódik be: a nemzeti együttes története során egy alkalommal vett részt világversenyen, még az 1991-es Európa-bajnokságon, világbajnokságra és olimpiára ez idáig sohasem jutott el. Nem véletlenül hangsúlyozta Margret Kratz a hétfői online sajtóbeszélgetésen: „Elsődleges célunk az, hogy a magyar válogatott négy-hat éven belül kijusson egy rangos tornára.” Ha már a férfivonalon bejött a külföldi szakemberek alkalmazása (lásd: Eb-re jutás Bernd Storckkal és Marco Rossival), az MLSZ okkal szánta rá magát, hogy – most első alkalommal – a női válogatott élére is a határon túlról hívjon kapitányt. Hogy e választás sokakat meghökkentett, borítékolható, s nem vitás, megvannak a kockázatai (s olykor a mellékhatásai). Ám a legkevésbé sem azért, mert nő kezébe kerül a karmesteri pálca. Kullogott már haza a kertek alatt innen férfikapitány, nem is egy, mondjuk, Georges Leekens, hogy csak a legutóbbi esetet említsem.

Egy szövetségi kapitány kinevezésének nem lehet más célja, mint hogy a kiválasztott képes legyen győzelemre vezetni a rábízottakat. Ez olykor sikerül, máskor sajnos nem. Ám a trend világos: egyre több sportágban választanak mifelénk is külföldi női szövetségi kapitányt. S akad közöttük, aki egyik aranyfejezetet írja a másik után! Természetesen a kínai Csang Csing „Lináról” van szó, aki 2012 óta dolgozik Budapesten; a magyar rövid pályás gyorskorcsolya utóbbi évtizedének diadalmenete nem írható meg a csangcsungi mester munkájának méltatása nélkül. Noha klasszisversenyzőből lett edzőt igazoltak 2015-ben a szinkronúszók az orosz Natalija Taraszova személyében, a nemzetközi áttörés nekik a négyszeres Európa-bajnokkal sem jött össze. Majd csak ezután kell bizonyítania – a kanadai női jégkorong-válogatott másodedzőjeként a szocsi olimpiai aranyban is részes – Lisa Haleynek, ő az elit-világbajnokságon vezényli májusban a felnőtt női hokiválogatottat; jelentős könnyebbség, hogy a pandémia miatt idén mindenképpen benn maradunk.

Margret Kratz 59 éves. „Eljött az idő, hogy valami újba kezdjek” – indokolta magyarországi szerepvállalását. Kapitány, akkor hát jó szelet!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!