Mesterkurzus – S. Tóth János jegyzete

TÍZÉVES manchesteri korszakának lezárását követően Pep Guardiola először tért vissza az Etihad Stadionba. A Manchester City elnöke, Haldun al-Mubarak és a vezérigazgató, Ferran Soriano mögötti sorban foglalt helyet a díszpáholyban. Nem véletlenül választotta a Paris SG elleni BL-mérkőzést. A címvédő vendégjátéka globális közönséget vonzott, így a katalán szakvezető ország-világ előtt demonstrálhatta kiállását a Premier League pénzügyi szabályainak megsértésével vádolt korábbi klubja mellett.

A futballtörténelem egyik ikonikus edzője mesterkurzusnak lehetett szemtanúja szerda este, csak éppen a díszelőadás forgatókönyvét a párizsiak írták. Az egymás után két BL-győzelemnél tartó PSG megállíthatatlanul futballozott az első félidőben, s egy könyörtelen 19 perces etapban háromszor is ízekre szedte a City védelmét. Még az olyan született harcosok is, mint Enzo Fernández vagy Elliot Anderson – akik a múlt hét végén a toxikus liverpooli légkörben is rezzenéstelenül helytálltak – tanácstalanul kergették a párizsiak árnyékát. A PSG ellentmondást nem tűrően emlékeztetett arra, hogy a futballvilág krémje a francia fővárosban keresendő.

Ez a kilencven perc lenyűgözően emlékeztetett a futballnak azon aranykorára, amikor a hangsúly a steril tikitakázással ellentétben határozottan a támadójátékon, a még több és több gól megszerzésén volt. Lehetett persze pillanatnyi „üzemzavar” a manchesteri őrület – a BL-alapszakasz hajrájában találkozva jó eséllyel ez a két csapat is inkább már a védekezés stabilitására összpontosítana. Akárhogy is: Luis Enrique együttese elegáns, stílusos, gördülékeny, tűpontos támadójátékkal, védekezésben pedig intenzív letámadással adott kijózanító futball-leckét a Premier League-ben ezen az őszön eddig hibátlan Citynek. A PSG már az előző idényben is kíméletlen volt angol ellenfeleivel; elbúcsúztatta a Tottenhamet, a Chelsea-t és a Liverpoolt, majd a döntőben az Arsenalt is legyőzte. 

A PSG-t tizenöt éve katari befektető emelte a francia futball élére, de az európai trónfoglaláshoz szükség volt a hivalkodóan pazarló korszak (Messi, Neymar, Mbappé) lezárására is. A jelenlegi keretben nincsenek szupersztárok, Luis Enrique 2023-ban azzal a szándékkal vette át a szakmai irányítást, hogy egységes csapatot épít. A nagyobb pénzeket is olyan fiatalokba fektették, akik beilleszthetők a spanyol futballfilozófiájába. Ousmane Dembélé és Hvicsa Kvarac­helia ma nem fontosabb puzzle-darab a nagy kirakósban, mint az imponáló munkabírású Vitinha, Fabián Ruiz vagy éppen Marquinhos.

A párizsiak félreérthetetlenül bejelentkeztek, hogy sorozatban harmadszor is hazavigyék az európai futball „Szent Grálját”, s aktuális dominanciájuk alapján jó esélyük van rá, hogy a BL-történelem etalonjai közé emelkedjenek. Dicsőséges dinasztiájukkal új életet lehelhetnének az elüzletiesedve küszködő futballba is. 

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!