Még nem nélkülünk – Bodnár Zalán jegyzete

Eleinte nemigen értettem, mi szükség van erre a Nemzetek Ligája fedőnevű újításra, és bár továbbra sem értem, kezdem felfedezni keresztényi vonásait: ha a Szent Pál-i három isteni erényből szeretetet nem is ad, hitet és reményt újra és újra. Nekünk most az újrakezdés hitét és a feltámadás reményét. Hogy mást ne mondjunk, ilyen könnyen sehol sem lehet a purgatóriumból a mennybe jutni: noha csak a C-ligában szerepeltünk, és azt sem nyertük meg, a lebonyolítási rendszer anomáliáiból adódóan végül a rájátszásbeli A-liga trónjáért szállhatunk harcba. Ha úgy tetszik, mi vagyunk a vigaszra szorulók elitosztaga.

Bulgária, Izland, Románia és Magyarország. Ebben a négyesben kell a legjobbnak lenni ahhoz, hogy kijussunk az Európa-bajnokságra, amelynek négy meccsét Budapesten rendezik. Ehhez Bulgáriában nyerni kell (akár csak tizenegyesekkel is), majd hazai pályán, a Puskás Arénában Izland vagy Románia ellen (akár tizenegyesekkel is, bárhogy, valahogy). Nem mondom, hogy könnyű (az üdvösséghez vezető út sohasem az), de azt sem, hogy teljesíthetetlen küldetés.

A remény még mindig él. Azok, akik a Puskás Aréna avatásán az Ismerős Arcok zenekar kultikus, csallóközi gyerekek által gyönyörűen előadott dala hallatán oly kéjesen gúnyolódtak, mondván, a címe, a Nélküled arra utal, hogy nélkülünk rendezik az Eb-t, és azok, akiknek az ugyancsak a stadionavatón elhangzó, már-már szurkolói indulóvá nemesedett Soho Party-sláger, az Éjjel soha nem érhet véget kapcsán is a magyar futballra boruló több évtizedes sötétség ugrik be elsőként, nos, még nem örülhetnek. Az ellendrukkereknek még várniuk kell az ünnepléssel.

Március 26-ig mindenképp, akkor lépünk pályára Bulgáriában. Botrányok, kapitány- és elnökváltás után van a bolgár futball, a válogatottjuk tizenegy hellyel a miénk mögött áll a világranglistán. Ha Szófiában rögtön orra esünk, tényleg nincs mentség, akkor a gúnyolódók és az áskálódók kézhez kapják a muníciót a válogatottól és a szövetségtől talán újabb hosszú évekre. Ha viszont sikerül győzni, összejöhet egy magyar–román is a telt házas Puskás Arénában, ahol a tét a hatalmas presztízsen és az Eb-szereplésen túl az is lenne – lévén Budapest és Bukarest egyaránt Eb-házigazda jövőre –, hogy melyik ország játszhat története során először hazájában Eb-meccset, és melyik lesz kénytelen a saját nemzeti stadionjában csak kívülálló nézőként szurkolni a kontinenstornán. Megismételhetetlen atmoszféra lenne egy ilyen meccsen.

És Istenem, de meghallgatnám a teli Puskás Arénában egy magyar–románon a Nélküledet – mondjuk erdélyi magyar gyerekek előadásában.