Sokáig visszatérő álmom volt, hogy pikk-pakk a magyar labdarúgó-válogatott csapatában találom magam, s ennek az volt a különlegessége, hogy nem futballistaként, hanem civilként kerültem be a keretbe. Volt, hogy csak a kispadon kuporogtam, s egy perc lehetőséget sem kaptam, volt, hogy csereként beállva fejeltem a lécre a labdát, de előfordult, hogy elvállaltam az utolsó másodperces szabadrúgást – a labda kapu fölé, mellé ment... Gólt sohasem rúgtam – álmomban. A valóságban egyet, amikor – korosztályom hihetetlen szerencséjének köszönhetően – rendeztek iskolai meccseket is az akkori Népstadionban; sőt néhány percet siheder újságíróként a nyolcvanas évek vége felé játszottam az akkoriban is még majd' telt házat vonzó SZÚR-on. Ezenkívül a meccskezdések előtt kétszer elakadtam a toronyépületben működő aprócska, antik ruhás-szekrényhez hasonlatos lifttel két szint között (ha jól emlékszem, három személy szállítására volt kapacitása), de a második beragadás során, mondjuk, már nem izgultam annyira, mert tudtam, valami reléátmelegedés miatt néhány perc múlva úgyis újraindul az öreg masina.
No, de itt és most, persze, nem a meccstudósító kalandjairól szólhat elsősorban a történet, hanem arról az érzésről, amit maga a meccsvárás jelent. Tíz nap múlva megnyitja kapuit a legendás Puskás Ferenc nevét viselő vadonatúj aréna, s hogy ez valóban országra (sőt megkockáztatom, az Uruguay elleni meccs apropóján világra is) szóló esemény, azt jelzi, hogy ismerek boldog jegytulajdonost a hetvenöt és a kilencesztendős korosztályból is. Ezáltal abban is hiszek, hogy a nagy futballmeccs és a stadionavató apropóján generációs hidak épülnek újra, hiszen a még hátralévő napokban legendás események elevenednek meg, mérkőzéseké, góloké, világcsúcsoké, koncerteké. Akik pedig a Nemzeti Sport kiolvasásával vagy a nemzetisport.hu oldal böngészésével kezdik a napjukat, újra élhetik a régi idők fociját és sportját, mint ahogyan új álmokat sző majd az éj is, hiszen ez a stadion már nem a dicső múltnak, hanem a jövőnek épült, azoknak, akik valóra válthatják a góllövéssel, futballistára váró dicsőséggel kapcsolatos ifjonti reményeiket.
A visszaszámlálás elkezdődött – a meccsvárásnál pedig kevés boldogabb érzés van ebben a rövidke életben.