MUK – Thury Gábor jegyzete

„Márciusban újrakezdjük.” Az 1956-os forradalom leverését követően ez volt a jelszó azok körében, akik reménykedtek, hogy a forradalom tüze újra fellobban. A remény gyakran a házak falára mázolt MUK rövidítésben nyert kifejezést.

Labdarúgó-válogatottunk legközelebb márciusban lép pályára, hogy a december 2-i sorsolást követően az Európa-bajnoki selejtezőn bizonyítson. Legjobbjaink évét értékeljük a 6. és a 7. oldalon, az elemzés nem mellőzi a statisztikákat sem, márpedig a számok nem hazudnak – más kérdés, hogy ki milyen következtetést von le belőlük. Nos, ezt nyilván elvégzik tisztelt olvasóink, magam az összképpel foglalkoznék. Ehhez – reményeim szerint utoljára – le kell írni Georges Leekens nevét, aki nem feltétlenül azért bukott meg, mert rossz szakember, hanem azért, mert nem a magyar válogatotthoz való. Többet ne foglalkozzunk vele, felesleges.

Ahhoz képest, hogy Marco Rossival honnan indultunk, a mérleg pozitív. Újra összeállni látszik valami, ami nem feltétlenül szakmai kérdés. Az elemzésben olvasható, hogy az olasz szövetségi kapitány milyen hadrendben küldte pályára a csapatát – de ez engem nem különösebben érdekel, mint ahogyan a legutóbbi két válogatott találkozó után az együttest újra szívükbe záró szurkolókat sem érdekelte. Mintha újból csapat lenne a csapat, érzem a kohéziót, s ha már összetartó erőről van szó: ez az erő a játékosok iránti bizalom és az edzőbe vetett hit. Gyorsan hozzáteszem, egyben számon is kérem: itt azért profi labdarúgókról van szó, akiknek zöme nem újonc a válogatottban, úgyhogy nem szerencsés visszamutogatni a belga szakemberre, mert egyetlen játékosnak sem tiltotta meg, hogy jól futballozzon...

A magyar labdarúgók lelkivilágát ismerő Marco Rossi afelé halad, hogy a reményt már reális dimenzióba helyezi. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az Eb-selejtezőről válogatottunk eljut a kontinensbajnokságra, de éppen a Rossi-érában mutatott játéknak köszönhetően nagy a valószínűsége, hogy ott lehet a Nemzetek Ligája-sorozat igencsak cirkalmas végjátékában, ahonnan még van út az Eb-re.

Addig is: MUK.