Naésaztán – Deák Zsigmond jegyzete

Minden kezdet nehéz, tartja a mondás néhány száz éve, annál biztosan régebben, mint amióta létezik a magyar labdarúgó-válogatott, amely 1902 októberében Bécsben egy Ausztria elleni kiadós 5:0-s vereséggel indította pályafutását. Azóta szerencsére megéltünk jobb időket is – rosszabbakat nehéz lett volna, a közelmúltbeli lokális mélypontokra azért élesen emlékezünk –, de mostanában mindig beragadtunk a rajtnál. A kétezres években mindössze három idénynyitó meccset nyertünk meg, a legutóbbit 2011-ben Azerbajdzsán ellen.

Most meg jöttek a kazahok a messzi Közép-Ázsiából (noha az európai futballszövetséghez, az UEFA-hoz tartoznak, de ez egy másik történet), a maguk szerény tudásával és világranglistás helyezésével (136.). Hát ki ellen indítsuk jól 2018-at, ha nem ellenük? Persze ismerjük a szóviccet: Üzbegisztán, Kazahsztán, Naésaztán, Hátaztán. Ezt úgy fordíthatnánk le a magyar futball nyelvére, hogy ha megverjük őket, az papírforma, ha nem, az régen rossz, egyébként pedig egy tét nélküli felkészülési meccsről van szó.

Georges Leekens szövetségi kapitány bemutatkozása és a lassan, de biztosan közeledő 2020-as, részben hazai rendezésű Európa-bajnokság „kijutási kényszere” miatt azonban mégiscsak volt némi jelentősége a sporttörténet második magyar–kazah találkozójának. Amely az említett nehéz kezdet jegyében két gyors vendéggóllal indult, előbb egy lapos szöglet jutott át akadálytalanul a hosszú oldalra, majd a bal oldali védelmünk kapitulált túl könnyen. A szépítést követően Bese adta a harmadik „ajándékot”, rossz volt nézni tartalékos hátvédsorunk szerencsétlenkedését. A kazahok boldogan fogadták a kedves meglepetéseket, a szünet után percekig eldugták a labdát, Németh egyébként szépségdíjas gólja zárta le a játszadozásukat. A vége 3–2, oda. Csak a miheztartás végett, a tucatnyi nyeretlen mérkőzés után újra győző Kazahsztán két tavalyi szégyenünk szállítója, Andorra és Luxemburg mögött áll a rangsorban.

Most kezdjük el elemezni az elrontott taktikát, a gyermeteg hibákat, a céltalan és egy idő után már motiválatlan szaladgálást? Naésaztán. Hátaztán. Kedden jönnek a skótok, velük sok viccet ismerünk, de szóviccet egyet sem, egyébként meg nem vagyunk vidám kedvünkben.