100 esztendeje halt hősi halált az első magyar szövetségi kapitány

A Nemzeti Sírkert csípős hidegében, de arcot langyító napsütésben állták körül az emlékezők Gillemot Ferenc síremlékét szerda délelőtt. Az Antall József díszsíremléke és a Batthyány Mauzóleum közelében a földre nehezedő nagy márványtömb előtt Kun Szabó István vezérőrnagy emlékezett az első világháborúban a haza védelmére a harcot önként vállaló hősről, versenyzőről edzőről, sportújságíróról.

Ahogy a sportban, a csatatéren sem a hátországban akart meghúzódni, nem a mellék-, hanem a főszerep motiválta. A Déli-Kárpátokban, Petrozsény közelében kapott halálos lövést a románokat visszaszorító hadműveletekben, miután századával elfoglalták, majd megtartották az egyik magaslatot.

Negyven társával együtt esett el az 1916. november 9-i harcokban, testét úttalan utakon hozták le a hegyekből katonái, és Petrozsényben hantolták el november 10-én. 1917 tavaszán hazahozták földi maradványait, és május 13-án temették újra, a gyászbeszédet Bárczy István, Budapest polgármestere mondta, a szertartást a híres katolikus plébános, politikus és író, Hock János vezette.

A magyar sport nagy formátumú egyénisége kerékpározásban, evezésben, labdarúgásban, atlétikában jeleskedett, modern edzői felfogásával, szakmai felkészültségével a versenysport felé mozdította el a hazai evezést és futballt.

A vízen 27 versenyből 25-öt nyert meg a Pannónia négyesével vagy nyolcasával; őt nevezték ki az 1908-as londoni olimpián indított nyolcas trénerének; a Pannóniát 1905-ben elhagyva megalapította a Duna Evezős Egyletet. Két keréken országúti bajnokságot nyert (1898, 100 km), egy mérföldes futásban 1901-ben bizonyult az ország legjobbjának.

Persze leginkább a labdarúgásban kifejtett tevékenysége hagyott nyomot, hiszen pályára lépett az első hazai futballmérkőzésen (a BTC két csapata játszott egymás ellen 1897. május 9-én), az első, klubok közötti találkozón (MFC–BTC II 1898. február 6-án), az első – nem hivatalos – válogatott mérkőzéseken (a Richmond és a Surrey Wanderers ellen 1901 áprilisában), valamint első szövetségi kapitányként ő állította össze a csapatot a magyar válogatott első hivatalos összecsapására (Ausztria ellen 1902. október 12-én Bécsben). Nem meglepő módon, a válogatott első hivatalos győzelme is az ő irányításával született meg. Sőt ő volt az első hivatásos futballtréner, amikor is 1906 végétől 1909-ig a MAC gárdáját dirigálta. További, futballal kapcsolatos szerepvállalásáról itt olvashatnak.

A Fiumei úti sírkertben az általa és Hajós Alfréd által 1897-ben alapított MAFC (1903-ig MFC), a labdarúgó-, az atlétikai és az evezősszövetség, a Honvédelmi Minisztérium, a Fővárosi Önkormányzat, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Sportújságírók Szövetsége képviselői, valamint a család nevében Gillemot Ferenc unokái – Gillemot Katalin és Gillemot Ferenc, Szász Domokos és Szász Kornélia – helyezték el koszorúikat a síron.

A sport polihisztora, a hős katona nagyságát így foglalta betűkbe a Sporthírlap 1916. november 13-i száma:

„A magyar sport egén számos tündöklő csillag fényét oltotta már ki a háború képében megjelenő végzet keze. Most egy messzire világító hatalmas üstökös bukott a megsemmisülésbe. Lelkünkbe maró fájdalommal vonjuk gyászkeresztbe Gillemot Ferenc nevét. […] Siratjuk múltunk legszebb emlékeit, sportbeli pályafutásunk legrózsásabb éveit, siratjuk a remek daliát, a legnagyobb magyar sportembert, akinek karrierje irányjelölő volt a magyar sport életében.”

Gillemot Ferenc 41 évet élt.