„Azzal nem vitatkozom, hogy mindenkinek folyamatosan fejlődnie kell, de nehogy már a magyar edzőkre húzzák rá futballunk minden baját – nyilatkozta Csertői Aurél a Nemzeti Sportnak. – Igenis felkészültek a magyar edzők, de a labdarúgás immár szakterületekre oszlik, a mi trénereinknek pedig számos olyan dologgal kell foglalkozniuk, amivel kint nem. Ma már eljutott odáig a sportág, hogy teammunka jellemzi, a vezetőedző stratégiát, taktikát, stílust, arculatot szab, egyebekre ott vannak a specialisták. A futballban használatos módszerek bárki számára hozzáférhetők, mindannyian nagyon jól tudjuk, mit, hogyan edz a Barcelona.”
Ezek szerint egy magyar szakvezető is képes volna Barca-gyakorlást vezényelni?
„Ne hülyéskedjünk már. Ebben biztos vagyok. Ezzel viszont még véletlenül sem azt mondom, hogy lehetne akár magyar edzője is a Barcelonának. Nem. De a futball ma már nyitott könyv, a magyar szakemberek pedig felkészültek. Mondom, nevetséges volna, ha nem tudnánk, miképpen edz a Barcelona.”
Hiába azonban az elméleti ismeretek tárháza, lemaradásunk a gyakorlatban – eredmények, nevelés, kiválasztás, felkészítés – kézzel fogható.
„Az utánpótlás fő feladata felfedezni a zsenit, majd támogatni. Ez kellene, hogy legyen a cél. Ám ahhoz, hogy eredményt tudjanak elérni a játékosaink, talán játszatni kéne őket. De ha egy klub tizennyolc külföldit alkalmaz, a mi fiataljainktól veszik el a megméretés és a fejlődés esélyét, azt, hogy egyszer sikeresek legyenek. Divat mostanában a holland módival példálózni, így nézzük meg, az Eredivisie-ben mennyi a holland. Úgy nyolcvan százalék. És most nem a külföldi ellen vagyok, ha jó, jöjjön, ám az arányokat ne tévesszük el. A klubvezetők persze azt szajkózzák, romlana a színvonal a külföldiek hiányában, hát...”
Csertői szerint a kapitánykérdés valóban fontos része labdarúgásunknak, még inkább az, hogy a vélhetően külföldről érkező következő szakemberrel szemben ugyanolyan elvárás legyen, mint a magyar kollégákkal. Mert az így lenne korrekt.
„Biztos össze lehet rakni egy olyan csapatot, amelyik jobban teljesítene, pedig azért ez a válogatott is szerzett szépen pontokat, csak hát egy meccs alatt összeomlott minden, holott nem egyetlen találkozó alapján kellene megítélni a labdarúgásunkat. Most nyilván külföldi kapitány lesz, akinek majd azt mondják, nyugodtan építkezhet, ideje van. Ami nem igazán fair a magyar edzőkkel szemben. Mert akárki dirigál majd, vele szemben ugyanúgy el kellene várni az eredményt, azt tekinteni mércének, kijutottunk-e vele nagy tornára vagy sem. Persze, lehet a harmadik hely is eredmény, ugyanakkor bármennyire bravúros teljesítmény szükségeltetik is hozzá, a továbbjutás sem lehetetlen. Láttuk, hogy olykor kisebb tudású válogatottaknak is sikerül.”
