Válogatott: 110 éve lépett pályára először a magyar nemzeti csapat

„Az osztrák és magyar Football-Szövetség representatív csapatainak mérkőzése a mieink csúfos kudarczával végződött. Bár a legtulzottabb optimisták sem gondoltak a magyar csapat győzelmére, ily fokú vereségre mégsem számított senki. Ha az 5:0 eredmény aránya kifejezné Bécs és Budapest football-sportjának nivó-különbségét, úgy restelkedve kellene elismernünk azt, hogy e sportban esztendők óta alig haladtunk s a külföldi csapatok felett aratott győzelmek inkább a magyar csapatok szerencséjének s a véletlennek, mint a képességöknek s tudásuknak tulajdonítható. Szóval hiába örültünk eddig azon, hogy a Slavia, bécsi Ramblerek, Bonn, F. C. 1. Vienna stb. bécsi és prágai csapatokon értékes győzelmeket arattunk, mert ezek reális voltát a mult vasárnapi vereség után okunk volna kétségbe vonni. Az idei sportszezonban derék athlétáink, úszóink, evezőseink, sőt legújabban kerékpárosaink nemzetközi győzelmei mellett, szinte kirí footballcsapataink tehetetlensége s szégyenkezve kell bevallanunk azt, hogy a legjobban felkarolt s nálunk legnépszerűbb sportágban zöld ágra vergődni képtelenek vagyunk. A magyar representatív csapat mult vasárnapi súlyos vereségének mentségére vajmi keveset hozhatunk fel. Hibás volt a csapat összeállítása, rossz kondiczióban s kedvetlenül állottak a játékosok a küzdelemhez s összjátékuk oly primitiv volt, hogy méltán jegyezte meg egy bécsi lap a referádájában a magyar csapat kombinácziójának ,,szegényes" voltát. A csapatösszeállítás hibája nem a szövetség lelkén szárad, annak maguk a játékosok voltak okai. Ordódy-t a katonai kötelezettség, Minder-t elfoglaltsága Lill-t pedig indisposicziója tartotta vissza a bécsi úttól.

A mérkőzés lefolyását a következőkben foglalhatjuk össze: Budapesté a helyválasztás joga; Bécs szél ellen kezde a játékot s ügyes kombinácziókkal csakhamar a magyar kapu elé helyezi a küzdelem szinterét. Lövés lövést ér, melyeket elintén meglehetős szerencsével hárít el a védelem, az ötödik perczben azonban Taurer egy éles lövésével a labdát védhetlenül a kapuba küldi. Ujabb felállás után a bécsiek ismét hatalmukba keríték a labdát s állandóan ostrom alá fogják a magyar kaput. Öt perczen belül megint fennakadt a labda a budapestiek goaljában, Studnicka bal összekötő csatár révén, kinek távolról beadott labdáját Bádonyi lábbal való visszarugásnál elhibázza. A két goal a magyar csapatot némiképp sodrából kihozni látszott, mert az újabb felállás után egykedvű indolens játéka helyett energikusabban lépett fel s gyakrabban került a bécsi kapu elé. Oláh egy éles lövését Nauss alig volt képes elhárítani. A magyar csatárok ez intenzív támadásai arra buzdították a hátvédeket, hogy a támadást a pálya középvonaláig követték; a mely könnyelműségnek csakhamar megadták az árát. A bécsi védelem részéről a mezőny közepébe küldött labdát az egyik hátvéd elhibázta, mely kedvező körülményt aztán a gyorslábú bécsi csatárok ügyesen kihasználva, feltartóztathatatlanul a harmadik goalt szerezték meg csapatjuknak Huber révén. Az első félidő 3:0 eredménnyel zárult. A második félidőben lassanként megeredt az eső, a mely a feláztatott talajt csuszamlóssá tette s megkönnyítette ekképpen a rövid passzokkal összejátszó bécsi csatársor játékát. A szél is segített nekik s így nem csoda, ha a magyar csapat defenzív játékára fektette a fő súlyt. A félidő közepe táján ugyan gyakran jut támadó helyzetbe, de veszélyessé a bécsi kaput alig teszi, csak a játék utolsó perczében, midőn az elszántan védő Nauss a földön fetrengve bámulatos önmegtagadással védte ki a magyarok támadását. A második félidőben még két goal esett, úgy hogy a mérkőzés 5:0 eredménnyel végződött a bécsi csapat javára.”

A magyar összeállítás: Bádonyi Gyula – Berán József, Gabrowitz Emil – Koltai József, Pozsonyi Imre, Bayer Jenő – Buda István, Steiner Bertalan, Pokorny József, Hajós Alfréd, Oláh Károly. Vezetőedző: Gillemot Ferenc