Pinte Attila tudja, hogy milyen érzés Szlovákiában magyarnak lenni

– Gyanítom, az öltözőben nem csak a kupameccs a téma.
– A körülményekhez képest nyugodtan készülünk, de… – vett egy mély levegőt a korábban a Ferencvárost is erősítő, Szlovákia nemzeti együttesében 31-szer szóhoz jutó Pinte Attila. – Természetesen egy-két nap nem elég arra, hogy elfeledjük a borzalmakat, sőt tartok tőle, amíg élek, emlékszem majd 2008. november elsejére. Szombat éjjel le sem hunytam a szemem, csak feküdtem az ágyban, és újra meg újra lepörgettem magam előtt az eseményeket. Vasárnap délelőtt aztán megnéztem a Hír Tv műsorát, s döbbenten tapasztaltam, hogy a szlovák rendőrök minden előzmény és ok nélkül, egyebek mellett viperával a kezükben támadtak a védtelen magyar szurkolókra. Felfordult a gyomrom a látottaktól!

– Nem lehet egyszerű…
– Ha valakinek, nekem különösen nem az. Én tudom, hogy Szlovákiában milyen magyarnak lenni. Amikor a kezdés előtt szurkolóink elénekelték a Himnuszt, a sírás kerülgetett. Csodálatos, ugyanakkor leírhatatlan érzés kerített hatalmába. Egy ilyen mérkőzést követően nehéz pozitívumokról beszélni, mégis megtenném. Húsz év után újra megtelt a dunaszerdahelyi stadion, többek között az anyaországból érkezett szurkolóknak köszönhetően. Hiába vannak rosszakaróink, az, hogy a magyarországi drukkerek mellénk álltak, csak erősebbé tesz bennünket! Mondom, sokan akarják a vesztünket, azt azonban senki és semmi nem akadályozhatta meg szombaton, hogy a szlovákiai magyarok és az otthoniak végleg egymásra találjanak.

– Nem tart a folytatástól? Bárhová mennek, célponttá válhatnak.
– Említettem már, én tisztában vagyok vele, milyen Szlovákiában magyarnak lenni. A Fradiban eltöltött két év meseszép emlék számomra, de azt sem feledem, hogy Magyarországon többen is a fejemhez vágták: az útleveled színe számít, nem az, hogy te minek vallod magad… Nem haragszom rájuk; remélem, akik ezt hangoztatták, a szombaton történtek után már kapiskálják, miről van szó. Persze ezzel a helyzettel nem nekik, hanem nekünk kell együtt élnünk – beletörődni természetesen nem lehet, de a pályán talán tehetünk ellene valamit. Mindjárt az Artmedia elleni kupasikerrel. Nyernünk kell azért, hogy mindenki lássa: voltunk, vagyunk és leszünk!

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A KEDDI NEMZETI SPORTBAN!