A kínai férfi csapat verhetetlen tornában

Címvédés férfi tornában: a Csen Ji-bing, Feng Csö, Kuo Vej-jang, Csang Cseng-lung, Cu Kaj összeállítású kínai válogatott 275.997 ponttal zárta a versenyt, több mint négy pontot verve a házigazda britekre – legalábbis először ezt gondolta mindenki.

A japánok azonban fellebbezést nyújtottak be, és újranézették Ucsimura Kohei lólengésgyakorlatát – a fellebbezésnek helyt adtak, így a japán csapaté lett az ezüst, a briteké a bronz, az ukránok meg leszorultak a dobogóról. A további sorrend: Egyesült Államok, Oroszország, Németország, Franciaország.

A kínaiak így elmondhatták: nem a főpróba, az előadás számít. A kínai férfi tornászválogatott pocsék selejtezőn volt túl, csupán a hatodik helyen jutott be a döntőbe, de a rontásokat még jókor letudták, a fináléban sokkal jobban koncentráltak, és tulajdonképpen magabiztosan védték meg pekingi elsőségüket. A címvédő, legutóbbi öt csapat-világbajnoki címet megnyerő kínaiak már nyolc éve nem szenvedtek vereséget igazán nagy versenyen – vasmarokkal fogják az aranyat. Főleg, ha a riválisok hibáznak...

A japánok egyedül gyűrűn kaptak magasabb pontszámot, mint az ősi rivális, így nem reménykedhettek az aranyban (az ezüst is csak fellebbezéssel jött össze, ugye...). A selejtező után az aranyra is esélyesnek tűnő amerikaiakat „ledobta a ló", egész borzalmas lólengésgyakorlatokat mutattak be tornászaik – az egész nap második legalacsonyabb szerpontszámát kapták a németek után (nekik is a lólengéssel gyűlt meg a bajuk). Ha már lólengés: a britek specialistája, Berki Krisztián legnagyobb riválisa, Louis Smith most is pazar gyakorlatot mutatott be, jobbat kapott a selejtezőbeli pontszámánál is, és 15.966-tal zárt a szeren.

Az utolsó rotáció előtt a kínaiaknak már két és fél pontos előnyük volt a japánokkal szemben, az ukránok és a britek a fasorban sem voltak – tulajdonképpen csak arra kellett vigyázniuk, hogy ne szálljanak el lovon. Nem tették – ők szerezték meg a kínai tornasport huszonötödik olimpiai bajnoki címét és ötvenhetedik érmét.