Eppel Márton: A román ligából is be lehet kerülni a válogatottba

– Tudja, hogy a tétmérkőzéseken szerzett 17 góljával beállította a 2017–2018-ból származó idénycsúcsát?
– Nagyon örülök neki. Nem számoltam, de éreztem, hogy közel járok hozzá – válaszolta lapunknak Eppel Márton, a román élvonalban újonc FK Csíkszereda csatára. – A húsz gól elérhető cél a hátralevő mérkőzéseken, a bajnokság alsóházában.

– Játszott már ilyen típusú rájátszásban a karrierje során, illetve milyen elvárásokkal vágnak neki az alsóháznak Csíkszeredában?
– Sohasem játszottam még ilyen lebonyolításban, csak Belgiumban lett volna rá lehetőségem, de akkor a koronavírus-járvány miatt végül elmaradt a rájátszás. Nagyon izgalmas, hogy így kettéválasztják a mezőnyt, a felsőháznak is meglesz a maga harca és az alsónak is. Azt várom, hogy néhány helyet előrelépjünk a tabellán, a hivatalos elvárás az osztályozós helyek elkerülése. Az első két meccsünk sok mindent eldönthet, szombaton az Otelul otthonában kezdünk, amelynél súlyos gondok vannak, számos sérült és eltiltott játékosuk van.

– Meglepte a nyáron a Csíkszereda megkeresése? Mennyit kellett gondolkodnia az ajánlaton?
– Jól éreztem magam előző klubomnál, a Nyíregyházánál, szerettem volna maradni, de a nyáron sok új játékos érkezett, és már nem tartottak rám igényt. Amikor szóltam a menedzseremnek, hogy keressen csapatot, hamar érkezett a Csíkszereda ajánlata, gyorsan meg is egyeztünk. Már zajlott a bajnokság, két mérkőzést már lejátszott a csapat, nem akartam húzni az időt. Így is sokkal nehezebb volt integrálódni a bajnokságot már elkezdő csapatba, noha Nyíregyházán elkezdtem a felkészülést.

– Mennyit számított a döntésében, hogy magyar indentitású, az öltözőben is magyar nyelvet használó csapat hívta?
– Nagy előny volt, hogy ha a határon túl is, de magyar környezetben maradhattam, a kislányom is magyar oviba jár, nagyon szereti. Két gyermekem van, nekem már a családot is szem előtt kell tartani, amikor egy ajánlat előnyeit és hátrányait mérlegelem. És számos játékost ismertem is az NB I-ből, Raul Palmessel együtt nyertünk bajnokságot a Honvéddal, Hegedűs János Diósgyőrben, Kleinheisler László pedig a válogatottban volt korábban csapattársam.

– Csaknem két hónap így is kellett az első góljához, de a Voluntari ellen 8–1-re megnyert Román Kupa-mérkőzésen egyből ötöt vágott, és a csapatnak is az volt az idénybeli első győzelme. Átszakadt akkor egy gát?
– A mérkőzés előtt nem is tudom, ki kellett volna legyen a csapat DJ-e az öltözőben, de végül a csapatorvos nyomta a zenét. Mondjuk is neki azóta, hogy ezzel mindig nyerünk. De a viccet félretéve, nagy győzelem volt, és azt az öt helyzetet egy második ligás csapatnak is be kellett rúgni.

– Volt-e már valaha ötgólos meccse?
– Csak az ifik között.

– Jozef Dolny sérülése után sokáig egyetlen csatár volt az FK keretében. Ez megkönnyítette vagy megnehezítette a helyzetét?
– Nem volt nehéz, élveztem a biztos játéklehetőséget, éppen amikor megsérült a Józsi, három egymást követő mérkőzésen is gólt lőttem. Persze kellett figyelnem, nehogy megsérüljek és center nélkül maradjon a csapat, de élveztem a pályán töltött több időt.

– El tudja képzelni, hogy az NB I-ben is játszik még?
– A csatárok esetében mindig a gólok a fontosak, és jó visszajelzés számomra, hogy harmincnégy évesen is így tudok teljesíteni. Lehet számomra visszaút a magyar élvonalba is, de most nagyon jól érzem magam Csíkszeredában.

– Románia a hatodik ország, ahol megfordul a pályafutása során az NB I, Hollandia, Belgium, Kazahsztán és Lengyelország után. Egy ezek közötti erősorrendben hova kerülne a Superliga? Mi a legfőbb különbség a román és a magyar élvonal között?
– Nehéz kérdés, nem tudom igazán rangsorolni őket. A román liga valahol középen lenne, nem a legerősebb, de nem is a leggyengébb. Az NB I-gyel összehasonlítva itt sokkal többet építenek az egyéni képességekre, sok a szívesen cselező, egy-egyező játékos, nagyobb terület is van futballozni. Más személyiségek érvényesülnek itt, mint a magyar bajnokságban, amelyben a csapatjáték van előtérben.

– A Marco Rossival bajnokságot nyerő Honvéd kulcsjátékosa volt, így amikor ő lett a szövetségi kapitány, sokan arra számítottak, önnek évekig biztos helye lesz a válogatottban. Ehhez képest háromszor játszott nála, mindeddig utoljára 2018-ban. Csalódott emiatt és lezárta-e már magában a válogatott kérdést?
– Nagyon örültem, amikor ő lett a kapitány, mert tudtam, mire képes, de arról sohasem beszéltünk, miért csak ennyit voltam nála válogatott. Szalai Ádám mellett akkoriban nehéz is volt bekerülni, és én nem is szerepeltem nyugati bajnokságban. Jobban is kellett volna játszanom a nemzeti csapatban. A válogatottságról nem mondtam le, szerintem a román ligából is be lehet kerülni, leginkább a forma számít, bár a kor is. Jó helyen vagyok itt, Csíkszeredában, rúgom a gólokat, ha még úgy hozza az élet, hogy behívnak, boldog leszek. Azt azért látni kell, hogy Varga Barnabás mögött nagy az űr ezen a poszton.

– Tudja, hogy ki a román Superligában legtöbb gólt szerző magyarországi futballista?
– Nem.

– Bőle Lukács lőtt tizennégyet a Poli Iasi színeiben, 2014 és 2017 között.
– Utolérem! Az idén nem lesz könnyű, bár akár még az is meglehet, de ha maradok még egy évet, biztosan sikerül!

ROMÁN SUPERLIGA
ALSÓHÁZI RÁJÁTSZÁS, 1. FORDULÓ
17.15: Otelul Galati–FK Csíkszereda – élőben az NSO-n!
Csíkszereda: Dusinszki Szabolcs, Eppel Márton, Hegedűs János, Kleinheisler László, Nagy Zoárd, Pászka Lóránd, Szalay Szabolcs, Tajti Mátyás, Végh Bence