Tóth Balázs: Nem szabad türelmetlennek lennem
– Lassan egy hónap telt el azóta, hogy a Hollandia elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésre készülve a válogatott edzőtáborában megsérült a bokája. Felépült már vagy még tart a rehabilitáció?
– Amióta Telkiben az egyik bokaszalagom teljesen, másik kettő pedig részlegesen elszakadt, zajlik a „rehab”, ám úgy néz ki, hamarabb vissza tudok térni, mint jósolták – felelte Tóth Balázs, aki az idény első öt bajnokiján még a Fehérvár kapuját védte, majd augusztus végén a Championshipben szereplő Blackburn Roversbe igazolt. – Elsőre azt mondták, hat-nyolc hét lehet a felépülési idő, de három hónapig is elhúzódhat, viszont a klubomban úgy látják, a december huszonegyedikén rendezendő Millwall elleni bajnokira már rendben lehetek.
– Hogyan sérült meg?
– Elég volt egy rossz mozdulat, és megtörtént a baj. Érdekes módon nem dagadt be a bokám, ugyanakkor rögtön fájt, az MR-vizsgálat meg kimutatta a szakadást. Néhány napot otthon, Magyarországon maradhattam, a lábamra rögzítőcsizma került, amelyben még sétálni sem tudtam.
– Nyilván látta a Hollandia elleni amszterdami találkozót és a Németország elleni meccset…
– Természetesen. Miután félbeszakadt a hollandok elleni mérkőzés, elképesztően nehéz lehetett a srácoknak folytatni, az eredmény sokadlagos, a fontos, hogy Szalai Ádám jól van. Németország kiemelkedett a csoportunkban, nagyon erős a csapata, azonban megérdemeltük a döntetlent ellene.
– Három és fél hónapja jelentette be a Blackburn, hogy kivásárolta a fehérvári szerződéséből. Sikerült már felvenni az angliai életritmust?
– Igen, viszonylag gyorsan. Manchesterben bérelek lakást, van autóm, csakis a futballra kell koncentrálnom. Igaz, az első egy-két hét nehéz volt, az edzéseken nemigen tudtam, milyen rendezvényen vagyok: sokkal gyorsabb minden, mintha mindig fáziskésésben lettem volna.
– Milyen érzések kavarogtak a fejében, amikor egy nappal az átigazolása után máris bekerült a keretbe, és a Burnley elleni 1–1-es bajnokin ott ülhetett a kispadon?
– A Burnley az előző idényben még a Premier League-ben szerepelt, néhány játékos ismerős is volt a televízióból. A két szurkolótábor utálja egymást, brutális hangulatot teremtettek, csak pislogtam, annyira hirtelen jött minden. Szerdán szólt a menedzserem, hogy Angliából van érdeklődés, pénteken átestem az orvosi vizsgálaton, másnap pedig jött a meccs: nem tagadom, olykor még most is beugrik, de a Leeds United elleni bajnokin itt lévő barátaim is emlékeztettek rá, rövid idő alatt mekkora változás állt be a pályafutásomban.
– A Blackburn Rovers az első hét mérkőzésen nem szenvedett vereséget, utána kisebb hullámvölgybe került, ám a kedd esti, Sheffield Wednesday elleni összecsapás előtt sorozatban négy győzelmet aratott. Mi a cél, versenyben lenni a feljutásért?
– Legutóbb majdnem kiesett a csapat, a vezetők annál nyugodtabb idényt szeretnének. Nagyon erős klubokból áll a mezőny, nem kis költségvetéssel, viszont a Leeds United vagy a Middlesbrough legyőzése is mutatja a Blackburnben rejlő lehetőséget. Azt mindenesetre tapasztalom, akaratban, agresszivitásban egyik riválisunk sem jobb nálunk.
– Eddig csak egy U21-es bajnokin jutott szóhoz, a Championshipben Aynsley Pears élvezi a szakmai stáb bizalmát. Mit érdemes tudni a huszonhat éves angol kapusról?
– Úgy veszem észre, itt az összes kapus technikás, ugyanakkor az ösztön kicsit hiányzik belőlük. Én ennek az ellentétje vagyok: amit Angliában tanítanak, abban kevésbé vagyok jó, sokkal inkább az ösztöneimre hagyatkozom. Nagy győzelmeket arattunk, a csapat nyolc bajnokin nem kapott gólt, érthető, hogy a kapusunk duzzad az önbizalomtól.
– Az előző bajnoki évben a hátán vitte a Fehérvárt, mindenki arról beszélt, Tóth Balázs nélkül sokkal kevesebb pontja lenne a Vidinek. Az első öt bajnokin még az NB I-ben védett, utána Angliában viszont nem nyílt rá lehetősége. Nehéz ezt elfogadnia?
– A tavalyi idényem nagyon jól sikerült, ezért is kerülhettem Angliába. Tudom, ha megkapom a lehetőséget, és élek vele, idővel a legjobb helyekre juthatok el. De… Nem szabad türelmetlennek lennem – amúgy talán ennek is betudható a sérülésem. Bogdán Ádám jól ismeri az itteni terepet, vele szoktam beszélgetni, nagyon segítőkész, és persze a családra, a barátok támogatására is számíthatok. Nem akarok kapkodni, ha december huszonegyedikén ott lehetek a keretben, az jó, ha nincs fájdalom, talán előbb is. Többször is beszélgettem a menedzserünkkel, John Eustace-szel, aki elmondta, elégedett velem, ha úgy látja, biztosan beállít – talán a januári meccsdömping alatt sor kerül rá.
