Könnyek a tárgyalóban – kulisszatitkok Gulácsi Péter menedzserétől

Aktív szerepet játszott abban, hogy Alisson Becker az AS Romától a Liverpoolhoz igazolt, és több üzletet bonyolított le a Sevillával. Az FC Barcelonában futballozó Frenkie de Jongot és Martin Braithwaite-et is ő képviseli, akárcsak a Manchester Unitedben játszó Victor Lindelöföt.

A HCM Sports Managementet irányító, kurd származású svéd játékosügynök, Hasan Cetinkaya neve a szűk elitben szereplő topkluboknál is ismerősen cseng, ráadásul két éve az RB Leipzig és a magyar válogatott kapuját őrző Gulácsi Péter karrierjét is ő egyengeti – nem véletlen, hogy a közelmúltban a lipcsei klub négy plusz egy évre szóló, Bundesliga-szinten is kiemelkedő feltételeket garantáló szerződést kínált a 31 esztendős kapusnak.

– Minek köszönhető, hogy a Leipzig mellett a Dortmund, az Inter, az AS Roma, valamint a Tottenham is szerette volna soraiban tudni Gulácsi Pétert?
– Ennek több oka volt, de a legfontosabb talán az, hogy a Bundesliga egyik legjobb kapusáról beszélünk – mondta a lapunknak adott interjúban Hasan Cetinkaya. – A statisztikákat és a kapott gól nélküli meccsek számát elnézve nincs min csodálkozni, olyan játékosról van szó, aki a Bajnokok Ligájában is bizonyított, most pedig a nyári Európa-bajnokságra készül. Elég komplex „csomagot” kap Péter személyében a csapat, nem véletlen, hogy két évvel ezelőtt már bejelentkezett érte a Sevilla. Akkor is új szerződéssel bírta maradásra a Leipzig, de beletettünk a megállapodásba egy kivásárlási záradékot, amely az idén nyáron lépett volna életbe. Péter az utóbbi két évben még magasabbra tette a lécet, nem véletlen, hogy Oliver Mintzlaff, az RB Leipzig vezérigazgatója minden követ megmozgatott, hogy maradjon, és a nyáron érkező Jesse Marsch vezetőedző is közölte, a magyar kapus nem mehet sehova. Ennek eredményeképpen a Leipzig minden ajánlatra ráígért, és mivel Péter, valamint a családja is jól érzi magát Lipcsében, a maradás mellett döntött.

– Elképzelhető, hogy ezek után Lipcséből vonul vissza?
– Ezt azért nem jelenteném ki, mert a szerződés négy plusz egy évre érvényes, és szerintem Péter még tíz évig is képes lehet ilyen magas szinten teljesíteni. Rendezett és biztos családi háttér áll mögötte, elképesztő profizmus jellemzi, mindent alárendel a futballnak. Mivel a kapusoknál egyébként sem számít annyira a kor, még nem kell a nyugdíjazásáról beszélni. A klubjában mindenesetre már most ikonnak számít.

– És ön miért döntött úgy, hogy a profi futball befejezése után ügynöknek áll?
– Mert nem tetszett, amit játékosként láttam. A menedzsereket általában csak addig érdeklik a futballisták, amíg pénzt látnak belőlük. Ha a labdarúgó hullámvölgybe került, ha súlyos sérülést szenvedett, a többség azonnal kihátrált mögüle. Ezen változtatni akartam, védeni akartam a játékosokat, a mai napig erre törekszem. Na és persze a játék szeretete, elvégre gyerekkorom óta a futball tölti ki az életemet.

– Mitől lesz valaki jó menedzser, ha topklubokkal és világsztárokkal kell üzletelni?
– A legtöbb ügynök hamar kapzsivá válik, és az első sikeres üzletkötés után már csak a pénz vezérli. Én viszont úgy tartom, ne fuss a pénz után, hagyd, hogy a pénz fusson utánad! Vagyis lépésről lépésre építsd fel a játékost, olyan klubot keress neki, amelynél fejlődhet és egyre jobb teljesítményt nyújthat. Ha így lesz, egyre nagyobb klubok figyelnek majd fel rá, és beigazolódik az általam említett tétel.

– Hogyan lehet kiérdemelni olyan futballisták bizalmát, mint Frenkie de Jong vagy Victor Lindelöf?
– Ha az ember őszinte és tartja a szavát. Hogy konkrét példát említsek, Victort az egyik csapattársa által ismertem meg, amikor a Benficában játszott. Akkor úgy tűnt, vissza kell térnie Svédországba, ő pedig érthetően csalódott volt emiatt. Én viszont láttam benne potenciált, és azt mondtam neki, ha ad nekem egy esélyt, két éven belül valamelyik európai topcsapatban játszik majd. Mivel most a Manchester Unitedben futballozik, nincs oka kételkedni bennem.

– A tárgyalásokon nincs kamera, úgyhogy segítsen: úriemberek társalgását vagy hevesen vitázó férfiakat kell elképzelni egy-egy átigazolás megkötésekor?
– Mivel a legnagyobb kluboknak hatalmas tapasztalatuk van ezen a téren, általában nincs szükség hangos szóra. Nagy ritkán persze megesik, hogy kiabáltunk egymással a tárgyalóban, de összességében nem jellemző.

– Melyik volt a legszélsőségesebb érzelmi reakció, amit átélt egy tárgyalás során?
– Amikor Frenkie de Jong aláírt az FC Barcelonához, a katalán klub akkori általános igazgatója, Pep Segura elsírta magát örömében. Szó szerint folytak a könnyei. Az Ajax parádés idénye után 2019 nyarán számos klub akarta, de a Barcelona „holland gyökerei” miatt Frenkie a katalán klubot favorizálta. Persze nem könnyű megingathatatlannak lenni, ha az embert a Manchester City, a Bayern München és a PSG is csábítja. Josep Guardiola mindenáron meg akarta szerezni, a párizsi klubhoz hasonlóan ő is csalódott volt a döntést követően, de egyik klubbal sem haraggal váltunk el. Ilyenkor nyilván kellemetlen közölni, hogy a játékos mást választott, de ilyen a profi futball.

– Mit gondol a saját megítélésről? Kedves embernek vagy nehéz esetnek tartják?
– Szerintem maximalistának tartanak, aki mindent megtesz a játékosaiért. Ha ők mindent beleadnak a pályán, én is elmegyek értük a falig a tárgyalóteremben. Még egyik játékosomnak sem ígértem olyasmit, amit nem tartottam be. Péterrel például néhány hónapja családi körben találkoztunk, én pedig leírtam neki egy papírlapra, pontosan mi történik majd a következő hónapokban, és hogy mire számíthat. A papírt látva hüledezett, de végül minden úgy történt, ahogyan megjósoltam neki.

– Mivel próbálják lenyűgözni a topklubok a tárgyalások során?
– Ezen a szinten sok mindent bevetnek. Magánrepülőt küldenek értem és a futballistáért, luxusautó vár minket a reptéren, a legelegánsabb szállodában foglalnak szobát, és még sorolhatnám.

– Melyik egyesület a legprofibb ebben?
– Azt hiszem, a PSG. A francia klub nagyon ért hozzá, hogyan kápráztassa el az embert.

– Mi a különbség a sztárügynökként ismert Mino Raiola, Jorge Mendes páros, valamint ön között?
– Talán az, hogy Mino Raiolából Zlatan Ibrahimovic, Jorge Mendesből pedig Cristiano Ronaldo „csinált” sztárügynököt. Én viszont magamat építettem fel.