– Mikor hitte el, hogy a Dijonhoz szerződhet?
– Szeptember ötödikén, a Feröer elleni világbajnoki selejtezőt megelőző este szóltak, hogy a FIFA rábólintott az üzletre, így a francia élvonal újoncánál folytathatom – válaszolta a 23 esztendős Lang Ádám.
– Alaposan rezgett a léc.
– Hát igen. Az átigazolási időszak utolsó napján felgyorsultak az események, augusztus harmincegyedikén egész nap csörgött a telefonom, a francia klubtól ugyanis egy nappal korábban futott be az írásos ajánlat. A szerződés nekem és a Videotonnak is megfelelt, nyélbe is ütöttük az üzletet, ám kiderült, hogy az egyik dokumentumot nem sikerült időben feltölteni a rendszerbe, így a FIFA jóváhagyása kellett. Azokat a napokat senkinek sem kívánom, a bizonytalanságnál nincs rosszabb. A kezemben fogtam a szerződést, a felek aláírása is rajta volt, mégsem lehetett biztosra venni, hogy jóváhagyják a klubváltást.
– Milyenek az első benyomások?
– Családias klubhoz kerültem, ha beszélnék franciául, semmi gondom sem lenne a beilleszkedéssel. Tíz napja vagyok a csapatnál, én vagyok az új fiú, és bár nehézséget jelent, hogy nem értem, miről beszélnek körülöttem, a közösséggel nincs gond. A klub a bennmaradást tűzte ki célként, ha ez sikerül, a következő idényben lehetnek merészebb álmaink is.
– A szombaton a Metz ellen nulla nullára végződő hazai bajnokin viszont nem kapott lehetőséget.
– Senki sem ígérte, hogy állandó kezdő leszek, meg kell küzdenem a helyemért. A védelem közepén ritkán változtat a vezetőedző, ráadásul csak a közelmúltban csatlakoztam a kerethez. Nincs bennem félsz, tisztában vagyok a képességeimmel, mindent megteszek azért, hogy tovább fejlődjek, és biztos vagyok benne, ha megkapom a lehetőséget, élek az eséllyel.
Ha arra is kíváncsi, Lang Ádám csalódott lett volna-e, ha nem sikerül elhagynia a Videotont, és hogy mit gondol a világbajnoki selejtezőkről, keresse a Nemzeti Sport Online hétfői számát, amelyet már digitális formában is elérhet.
