Hamburg: Én köszönöm, nem kérek már ebből… – Stieber

– Hol tart most az ügye?
– Ott, hogy a menedzserem szüntelenül egyeztet a HSV vezetőivel. Már a téli felkészülés második napján elutazott Hamburgba, hogy személyesen tárgyaljon velük, más lapra tartozik, hogy azóta sem jutottak dűlőre.– Hol tart most az ügye?
– Ott, hogy a menedzserem szüntelenül egyeztet a HSV vezetőivel. Már a téli felkészülés második napján elutazott Hamburgba, hogy személyesen tárgyaljon velük, más lapra tartozik, hogy azóta sem jutottak dűlőre.

– Idegőrlő lehet.
– Az. Tehetetlennek érzem magam, mert bár az én karrieremről van szó, a döntés mások kezében van.

– Mondják, nem bontott pezsgőt, amikor kiderült, hogy részt kell vennie a beleki túrán.
– Ez igaz. Szívesebben lennék már az új csapatomnál, hogy a szakmai stábbal, a játékosokkal, a taktikával ismerkedjek. Nem értettem, miért kell elutaznom, ha nincs rám szükség. Bevallom, kicsit átverve érzem magam. Az ősszel alig jutottam szóhoz, csupán kétszer cserélt be Bruno Labbadia, a Hoffenheim és a Darmstadt ellen összesen hat percet játszottam. Ezek után furcsállom, hogy a vezetők azt nyilatkozzák, addig nem engednek el, amíg nem találják meg a helyettesemet. Kissé komolytalan ez így, nem? Ha olyan embert keresnek, aki egy szezonban hat percet tölt a pályán, hozzanak fel az U23-as együttesből valakit, ő esetleg még örül is annak, ha a padon ülhet. Én köszönöm, nem kérek már ebből. A nyáron sem volt rózsás a helyzetem, de akkor még úgy voltam vele, nem hátrálok meg, apait-anyait beleadva megküzdök a helyemért. Az ősszel tisztességgel tettem a dolgom, profin álltam mindenhez, senkinek egy rossz szava nem lehetett az edzésmunkámra és a hozzáállásomra, mégsem kaptam meg az esélyt a bizonyításra. Mára azonban betelt a pohár! Félreértés ne essék, nem akarok én sárdobálásba kezdeni, de nem gondolom, hogy ezt a bánásmódot érdemlem. Persze az is lehet, hogy csak naiv vagyok.

– Tegyük fel, a vezetők rövidesen rábólintanak arra, hogy továbbálljon. Megvan már a „menekülő útvonal”?
– Vannak konkrét ajánlataim, de amíg nem kapok zöld lámpát, kár erről beszélni.

– Ha már zöld: a Ferencváros kereste?
– Nem. Abból a szempontból nem is baj, hogy szerintem nem lenne logikus lépés, ha most országot váltanék. Szeretnék Németországban maradni, az elmúlt években felépítettem itt a pályafutásomat, ismernek, talán el is ismernek.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, MIT GONDOL STIEBER A BETEGSÉGE ÉS A JELENLEGI HELYZETE ÖSSZEFÜGGÉSÉRŐL, HONNAN KAPOTT AJÁNLATOKAT, ÉS MI LESZ, HA MARADNIA KELL HAMBURGBAN, OLVASSA EL A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN!