Légiósok: „Dárdai Pálék elfelejtettek; az Eb-szereplésem csak álom”
– Hány hónapot kell kihagynia?
– Legalább fél évet. Elszakadt a keresztszalag a jobb lábamban, ez azt jelenti, hogy le kell mondanom az álmaimról – mondta Futács Márkó, a török első osztályú Mersin csatára.– Hány hónapot kell kihagynia?
– Legalább fél évet. Elszakadt a keresztszalag a jobb lábamban, ez azt jelenti, hogy le kell mondanom az álmaimról – mondta Futács Márkó, a török első osztályú Mersin csatára.
– Egy huszonöt éves, sikeres pályafutást maga mögött tudó fiatalembertől furcsa, szokatlan ilyesmit hallani.
– Ez van. Csodák nincsenek, az effajta súlyos sérülés legalább féléves kihagyással jár, és én hiába álmodoztam arról, hogy tavasszal beverekszem magam a válogatott keretbe, és játszhatok az Európa-bajnokságon, ez nem sikerülhet. A legjobb esetben is csak májusban kezdhetek el futni, mozogni, edzeni, addigra már kész a keret, és nincs olyan edző, aki egy hosszú kihagyásból visszatért futballistát szerepeltetne. A sors nem volt túl kegyes hozzám, ha lehet ilyet mondani, a legrosszabbkor jött a csapás.
Futács Márkó már több klubban és országban futballozott. Szerepelt Németországban, a Werder Bremenben és az Ingolstadtban, és bemutatkozhatott Angliában is. Ott a Portsmouth, valamint a Leicester City szerződtette, utóbbi csapat jelenleg óriási meglepetésre vezeti a Premier League-et: „Szurkolok a Leicesternek, a jelenlegi gárdából többükkel együtt futballozhattam, a gólvágó, egyre nagyobb sztár Jamie Vardy akkor került a klubhoz, amikor én…” |
– Miként sérült meg?
– Ha valamilyen fontos meccsen, valami döntő szituációban váltam volna harcképtelenné, azt mondanám, ez benne van a játékban, csakhogy edzésen történt, egy rossz mozdulat következtében kifordult a térdem. Első pillanatra nem tűnt súlyosnak a baj, több török orvos is megvizsgált, és biztatott, hogy csak részlegesen sérültek a szalagok, aztán hazajöttem Magyarországra, elmentem a fehérvári kórházba, ahol azonnal felállították a pontos diagnózist. Ott és akkor fogtam fel, hogy az álmom szertefoszlott.
– Azt hiszi, hogy bekerülhetett volna Bernd Storck keretébe? Csak azért kérdem, mert mintha az utóbbi időben elfelejtették volna…
– Sajnos, ez igaz. Amikor Pintér Attila volt a kapitány, többször is meghívott és játéklehetőséget adott. Miután Dárdai Pál vette át a válogatott irányítását, engem egyszerűen elfelejtettek. A kapitánnyal egyszer sem beszéltem, sem telefonon, sem személyesen, és meghívót sem kaptam. Van ilyen. Valószínűleg nem illettem bele az elképzelésébe. Pedig akkor még rendszeresen játszottam a Mersinben, azt is mondhatnám, alapembernek számítottam, és a török első osztályú bajnokságban szerepelni hétről hétre, úgy gondolom, nem rossz ajánlólevél.
– Hogyan élte meg a magyar válogatott kijutását, a norvégok elleni kettős sikert?
– Egyrészt felejthetetlen élmény volt, másrészt pedig belesajdult a szívem. Néztem a meccset, és folyton az járt az eszemben, hogy bárcsak köztük lehetnék.
A világ ámult Maradonán, mi, magyarok nem annyira
NB I: Fenyő Noah végleg az Újpesté
