Megyeri számára még csak álom a válogatott

– Bristolban verhetik a fejüket a falba.
– Különösebben nem érdekel, nem szeretek a múlton rágódni – mondta a Nemzeti Sportnak a 21 esztendős Megyeri Balázs, az Olympiakosz kapusa. – Az a furcsa az egészben, hogy már kész volt az új szerződésem, a bristoli vezetők marasztaltak, magam is biztosra vettem, hogy Angliában folytatom, aztán egyszer csak elköszöntek tőlem. Persze fájt, néhány napig a szokásos önmarcangolás következett, hogy aztán arra a következtetésre jussak: ennek így kellett történnie. Ma már bizton állítom, igenis jót tett nekem és a pályafutásomnak, hogy akkor nagyjából egy év után elküldtek az angol másodosztályú csapattól.

– Valahogy úgy. Egyfolytában az járt a fejemben, hogy sokkal keményebb munkát kell végeznem, hogy még nagyobb alázattal kell dolgoznom álmaim megvalósítása érdekében. Így is tettem, amikor újra a Fradiba kerültem, és harmadik számú kapusból első számúvá váltam.

– Szerda este pedig Marseille-ben hibátlanul védett a Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésen. Kevés magyar futballista mondhatja el ezt magáról.
– Jó meccs volt, minden pillanatát élveztem.

– Egy kapus akkor él igazán, ha bravúrokat mutathat be. Ennél a szituációnál lábbal hárítottam, meg is kaptam a dicséretet a védőktől.

– Érzi, hogy egyre inkább bíznak önben az Olympiakosz hátvédei? Mert ez nagyon fontos az önbizalma szempontjából.
– Úgy mondanám, hogy egyre jobban bíznak bennem. Jó az összhang köztem és a védők között, tulajdonképpen ennek is köszönhetjük a szerda esti győzelmet. Az első félidőben már-már tökéletesen lezártuk a területet a franciák előtt, akik alig jutottak el a kapunkhoz.

– Megyeri Balázsnak még várnia kell, hogy a magyar nemzeti csapat tagja legyen, de ahogy fejlődik…
– Ez az álmom, de igyekszem a földön járni. Először, ahogy néhány napja mondtam, még stabilizálnom kell a helyem az Olympiakoszban. Valóban jó úton haladok, a görög újságok rendszeresen jókat írnak rólam, úgy is mondhatnám, támogatnak. S ez nagy szó légiósként. Ha rendszeresen bravúrosan védek klubcsapatomban, csak akkor foglalkozhatok a válogatottal. Már úgy értem, az álom szintjén.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN!