Mondhat bárki bármit, egy sárga lapot megért. Büntethet persze a játékvezető azért, mert nem ildomos gólöröm közben a levetett mezt pörgetni, ám amit Stieber Zoltán előtte művelt, maga volt a csoda – és az vesse rá az első követ, aki a helyében nem rohant volna ki a világból boldogságában, amikor látja, hogy húsz méterről leadott ballábas lövése „kipókhálózza" a bal felső sarkot.
„Hirtelen azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány – mondta az Alemannia Aachen huszonegy éves támadója. – Ez volt itt az első gólom, s örömömben csak futottam és futottam. Akkor vettem csupán észre, hogy a dresszemet a kezemben szorongatom, amikor a bíró már felmutatta a sárgát."
A rivális cottbusiak vezetőedzője, Claus-Dieter Wollitz nem bírta cérnával, választott magának egy frissítővel teli flakont, majd földhöz vágta, a lefújás után mégis ő ünnepelhetett, elvégre hiába adott Stieber Zoltán egy gólpasszt is, az Energie 3–2-re nyert.
„Négy forduló telt el, és még mindig nyeretlenek vagyunk – bosszankodott a légiós –, jóllehet a pénteki bajnokin kívül még vagy kettőn győznünk kellett volna. Ne is mondják, tudom, furcsán hangzik. Minden mérkőzésnek vannak fordulópontjai, és ezek után általában mi hibázunk. Túl sokáig azonban nem bosszankodhatunk, ugyanis kedden már a Frankfurt ellen játszunk idegenben."
Ha hinni lehet az előrejelzéseknek Stieber Zoltán újból kezdő lesz – pedig az első két fordulóban csak a cserepadról állhatott be.
„Sajnos vagy nem sajnos, de tisztában voltam azzal, hogy meg kell harcolnom a csapatba kerülésért – hangsúlyozta a csatár. – A nyáron új vezetőedző érkezett, és szinte a teljes keret kicserélődött. Úgy szerződtettek, hogy a szakember nemigen ismert. Könnyen beilleszkedtem, de tudtam, hogy várnom kell a soromra. A futball már csak ilyen, egyszer fenn, egyszer lenn. Volt, hogy én is máshogy vélekedtem, csakhogy a sérülésem alatt volt időm gondolkodni. Rájöttem, nem érdemes másra mutogatni, az edzőt vagy a környezetet hibáztatni. Az egyik hazai internetes oldal írta szombaton, úgy bevarrtam, mintha nem is magyar lennék. Ezt dicséretnek veszem, ám rengeteg hazai tehetséget találni még, aki itt is megállná a helyét – csak dolgozni kell."
Úgy fest azonban, Stieber Zoltán hiába tesz (tett) bármit, és hiába van benne a korban, a korosztályos válogatottnál elfelejtették.
„Bánt, hogy ezúttal sem vettek számításba – árulta el az U21-es Eb-selejtezőkről. – Mit is mondhatnék? Igyekszem bizonyítani, mert mégsem hívhatom fel az edzőt, hogy ugyan, tegyen már be a csapatba..."
| |
