NB I: mindenszenteki törés – ilyen volt a Budafok őszi szezonja

 

Sokan nagy magabiztossággal jelentették ki a nyáron, hogy az élvonalba csaknem hetvenöt esztendő után visszajutó Budafok nem tudja megvetni a lábát az első osztályban, elkönyvelték biztos kiesőnek. Vélhetően ez is felpaprikázta Csizmadia Csaba vezetőedzőt és a játékosokat, mert kifejezetten jól kezdte az idényt a fővárosi futballéletben legendás BMTE, amely az NB I-ben is maradt az észszerű gazdálkodás mellett, nem kezdett nagy vásárlásba, inkább a feljutást kiharcoló magra épített. Kimondottan posztra erősített, és több olyan tehetséges magyar fiatalnak – Zsóri Dániel, Mervó Bence, Lőrinczy Attila – biztosított lehetőséget, akiket máshol az elkallódás veszélye fenyegetett.

A bajnoki nyitányon telt ház előtt, szakadó esőben, de remek hangulatú mérkőzésen az újonccsapat 2–1-re legyőzte a Kisvárdát, majd pontot hozott el Újpestről (1–1). Ezután a papírformának megfelelően kikapott az aranyra hajtó Mol Fehérvártól (1–4) és az előző idényben majdnem bronzérmes Mezőkövesdtől (0–1), de aztán remek szériát produkálva zsinórban megnyert három találkozót (2–1-es győzelem az MTK pályáján, 3–1-es siker Zalaegerszegen, a kettő között pedig odahaza 2–1 a Diósgyőr ellen). Ekkor a dobogón állt a csapat, csak a címvédő Ferencváros és a Mol Fehérvár előzte meg, hurráhangulat uralkodott a Promontor utcában. Csizmadia Csaba vezetőedző azonban nem győzte hangsúlyozni: nem szabad messzemenő következtetéseket levonni hét mérkőzés után, hosszú a bajnokság, elkerülhetetlenül jön majd a hullámvölgy, nem lehet kiengedni, mert baj lehet.

A vátesz szólt a vezetőedzőből.

A zalaegerszegi győzelem ugyanis október 25-én volt – utána már nem tudott több meccset nyerni az ősszel az együttes. Mindenszentek napján kezdődött a lejtmenet: a november elsejei találkozón hazai pályán kapott ki a BMTE a Paks­tól 3–2-re, és ezzel nyolcmérkőzéses nyeretlenségi sorozatot nyitott meg. Ráadásul a nyolc meccs közül csak kettőn szerzett pontot (0–0 Kisvárdán, 1–1 odahaza az Újpest ellen), a többit elveszítette. Az október végén dobogós helyen álló együttes a téli szünetre már a kiesőzónából, a tizenegyedik helyről mehetett.

A kontraszt meglehetősen éles volt: míg a bajnokság első hét mérkőzésén tizenhárom pontot gyűjtött a csapat, az azt követő nyolc meccsen kettőt.

Elkeseredniük azonban így sem kell a budafokiaknak, mert van játékuk és van tartásuk – márpedig ez nem gyakran jellemzi az újoncokat: A Csizmadia Csaba által választott 4–2–3–1-es játékrendszert stabilan alkalmazza a csapat, amelyet a Mol Fehérváron és a Puskás Akadémián kívül egyik ellenfele sem múlt felül egynél több góllal, és az elveszített vagy döntetlenre engedett mérkőzéseinek többségén is megvolt a győzelmi esélye. Az ősz tapasztalataival felvértezve, kicsit levegőhöz jutva, fújva egyet, nagyobb összpontosítással és több szerencsével könnyen meghosszabbíthatja élvonalbeli tagságát a Budafok.

A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN: Az edzőt váltó Bp. Honvéd őszi szereplését vesszük górcső alá.