SOMOGYI ZSOLT 2021.11.19 09:11 Frissítve: 2021.11.19 09:20

NB I: edzőváltásdömping – alig 10 hónap jut egy edzőnek!

Elképesztő edzőváltásdömping érte el az NB I-et, Hornyák Zsolt és Csertői Aurél a nem is oly régi, 2019-es érkezésével csúcstartó, az idén pedig már kilenc klub cserélte le szakvezetőjét, egyik-másik többször is. A jelenlegi élvonalbeli átlagedző kevesebb mint tíz hónapja dolgozik csapatánál. Mi lehet ennek az oka? Elemzésünkben erre keressük a választ.     

Furcsa mérkőzés: a második félidőben Gróf Dávid kapuja már bevehetetlen volt, a Debrecen kétgólos hátrányból nyert a Honvéd ellen, így a szünetben az egyik, a végén viszont már a másik edző ellen volt tüntetés… (Fotó: Kovács Péter)

 

Régi igazság: az edző ne nagyon pakoljon ki a bőröndjéből – jobb, ha mindig útra kész állapotban van.

A mondás nem mai, de manapság mintha mindennél gyorsabban, mondhatni, türelmetlenebbül cserélgetnék az edzőket az NB I-es klubok. Néhány napja lapunk egyik véleménycikke kezdődött így: „Nézzük csak 2020 augusztus közepét, a tavalyi bajnoki idény rajtját, kik ültek akkor a kispadokon. Az első fordulóban MTK–FTC (Michael Boris, Szerhij Rebrov), Paks–Újpest (Osztermájer Gábor, Predrag Rogan), ZTE FC–Mol Fehérvár FC (Boér Gábor, Márton Gábor), DVTK–Mezőkövesd (Feczkó Tamás, Kuttor Attila), Budafok–Kisvárda (Csizmadia Csaba, Supka Attila), Puskás Akadémia–Bp. Honvéd (Hornyák Zsolt, Bódog Tamás).”

Mellbevágó. Nagyon erős a fluktuáció.

Az MTK azóta Giovanni Costantinótól is elköszönt, Boér Gábor már a Budafokot is megjárta, Mezőkövesden Pintér Attilától is elbúcsúztak. Az akkor NB II-es DVSC kispadján Kondás Elemér ült, akit a Huszti Szabolcs, Toldi Gábor duó követett, ma már Joan Carrillo az edző – igaz, a másik újoncnál, Gyirmóton Csertői Aurél az állandóságot képviseli. Az első osztályban az elmúlt nem egészen másfél idényt nézve Hornyák Zsolt az egyetlen, aki 2021 novemberében még mindig ugyanott dolgozik, mint 2020 augusztusában. A tizenkét jelenlegi edző együtt még tíz éve sem ül a kispadon.

Miért van ez az őrületesen gyors cserélgetés? Egyáltalán: jó-e, hogy ilyen dinamikusan változik az edzők szerepe?

A kézenfekvő, a dolgokat leegyszerűsítő válasz erre persze az lehet: ha kátyúba ragadt egy csapat szekere, ha a vezetők úgy érzik, hirtelen új impulzusra van szüksége egy öltözőnek, az edzőváltás a leggyorsabb megoldás. Ahogy mondják: a keretet nehezebb, idő- és pénzigényesebb lecserélni, mint egy edzőt (és a stábját).

 

Ezzel alighanem szoros összefüggésben van a bajnokság lebonyolítási rendszere. A tizenkét csapatos szisztéma kialakulása óta eltelt években megfigyelhető: egy csapat (az utóbbi években az FTC) kiemelkedik, egy nagyjából biztos kieső, a többi tíz között alig van különbség, a napi forma dönt, sokszor néhány pontra van egymástól a harmadik és a kilencedik – ez sok mindent befolyásol. Egyfelől azt, hogy ilyen kiélezett versenyben a minőségi szakmai munkának köszönhető plusz néhány pont rengeteget ér, másrészt pedig két rosszul sikerült mérkőzéssel hamar a veszélyzóna közelébe süllyedhet bárki, és máris lépéskényszerben érzi magát a klubvezetőség.

Itt a friss példa: Bognár Györggyel kiváló futballt játszik a Paks, Kispesten hetek óta kínlódik a csapat, és állandó téma a váltás – hány pont van a tabellán közöttük?

Egy. Nem húsz, hanem egy!

Már azt nehéz definiálni, ki a jó edző. Az eredményes, jöhet erre a válasz, de melyik a jelentősebb szakmai teljesítmény: bajnoki címet nyerni a Ferencvárossal vagy élvonalban tartani a Balmazújvárost, a Kaposvárt, idén a Gyirmótot? Az a jó edző, akivel előrelép a csapat, akinél fizikailag, játéktudásban fejlődnek a játékosok?

A sok edzőváltás mögött mintha érzelmi instabilitás lenne. Sokszor a vezetők és az edzők nem ugyanúgy értékelik az adott játékoskeret erejét, az előbbi túlzó igényekkel áll elő, amelyet a stáb nem teljesít, és máris feszült a helyzet. Elég a DVTK példájára utalni: a vezetők addig emlegették, hogy a szakportál szerint a keretük összértéke alapján a dobogóért kellene harcolniuk, míg ki nem estek – mondjuk, a szurkolói tüntetés idején már senki sem hivatkozott a szakportálra. A játékoskeretet sokszor nem az edző vagy nem csak az edző állítja össze, de ha nincs eredmény, ő az első számú felelős. Mintha ezt érzékelve a szurkolók az utóbbi időben egyre gyakrabban emlegetnék a sportigazgató felelősségét – holott sohasem lehet tudni egyértelműen, a fontos döntéseket ki hozza. Aligha van olyan klub, amelyben kizárólag a sportigazgató. Egy edzőváltást sokszor vezetői szavazás előz meg, és a közvélemény a legritkább esetben tudja meg (de inkább soha), hogy a tulajdonos, az önkormányzat képviselője, a többi döntéshozó mire voksolt.

NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

 

A jelenség persze nem magyar specialitás. Egy angol kimutatás szerint a kilencvenes évek elején egy edző átlagosan három évet dolgozott egy klubnál, a 2010-es évekre ez egy évre csökkent. Az újonc edzők csaknem hatvan százaléka nem kapott második esélyt (ki és mikor ad vajon lehetőséget, mondjuk, Huszti Szabolcsnak?), az új edzők nyolcvan százaléka 75 tétmeccs előtt elveszítette az állását – a türelmetlenség egyértelmű jelenség.

Erre ragyogó példa a nemrég lejátszott DVSC–Honvéd bajnoki. A szünetben 1–3-nál a hazai közönség nemcsak a kispad, hanem a komplett VIP-páholy távozását követelte, a kispestiek elégedetten tapsoltak – 45 perc múlva viszont a Loki-hívek ünnepeltek, már mindenki alkalmas volt a feladatára, és a honvédosok szólították fel távozásra csapatuk edzőjét, vezetőit. Nem az eredmény, hanem a részeredmény is elég volt meccs közben, hogy szélsőséges vélemények hangozzanak el, és a közönség hangulata óhatatlanul hatással van a vezetőkre, akiknek így nehezebb higgadt, megfontolt döntést hozniuk – miközben az edzőnek el kell fogadtatnia magát az öltözővel, főleg a kispadon ülőkkel, a vezetőkkel, a szurkolókkal. És azt sem mindig lehet pontosan megállapítani, a vezetők az edzőváltással az öltözőt akarják felrázni, a szurkolókat lecsillapítani (halljuk a tiltakozást, szerintünk is gond van, és tessék, intézkedtünk), esetleg önmagukat akarják megnyugtatni (mi mindent megtettünk).

Nehéz ügy.

Otto Rehhagel, a legendás német futballtréner mondta egyszer: nem okvetlenül a rossz eredmények miatt kell váltani a kispadon. Szerinte az edzőt akkor kell elküldeni, ha az öltözőben nem hiszik el neki, amit mond, nem hiszik el, hogy vele sikeresek lehetnek – akkor sem, ha éppen jönnek az eredmények. Ugyanez fordítva: ha a keret támogatja az edzőt, akkor sem szabad elküldeni, ha sorozatban háromszor kapnak ki.

Az edzői bőrönd legyen mindig útra kész.

És akkor is csak utólag derül ki (vagy akkor sem ), az edzőváltás meghozta-e a kívánt eredményt – mert garancia sosem lesz arra, hogy a következő szakemberrel minden jobb lesz. Csak arra, hogy előbb-utóbb őt is kirúgják.

Hornyák Zsolt (Fotó: Török Attila)
A rekorder Hornyák Zsolt nem tervezget, teljesít
Az NB I leghosszabb ideje hivatalban lévő vezetőedzője, a Puskás Akadémia profi csapatát irányító Hornyák Zsolt szerint a futballedzőnek lehetnek ugyan álmai, de az adott pillanatot kell kihasználnia, mert mindent az eredmény határoz meg.
Arra a kérdésre, miért lett mára ő a legstabilabb edző az NB I-ben, Hornyák Zsolt azt válaszolta, a körülmények lehetővé teszik a stabil munkát a Puskás Akadémián, ahol prioritás a fiatalok folyamatos beépítése a csapatba, miközben az eredmény sem másodlagos. „Kétéves szerződést írtunk alá annak idején, további egy év opcióval, most már a harmadik évet töltöm Felcsúton” – mondta a szakember, aki kiemelte, hogy a jól meghatározott szakmai célok elérését Komjáti András tulajdonosi tanácsadó és Tóth Balázs sportigazgató munkája is segíti.
A vetélytársak közül Szerhij Rebrov volt Hornyák Zsoltra a legnagyobb hatással az elmúlt időszakban, s bár olyan is előfordult, hogy csapatával 4–1-re legyőzte Rebrov Fradiját, nagyon nagyra tartja az ukrán szakember tudását, tapasztalatát és már-már példaképként tekint rá. Jó kapcsolat alakult ki közöttük, amíg itt dolgozott a volt sztárcsatár, oroszul meg tudták vitatni szakmai elképzeléseiket. Hornyák Zsolt szerint Supka Attila is kitűnő edző.
A sok csere egyik oka a Puskás Akadémia vezetőedzője szerint a tizenkét csapatos rendszerben rejlő folyamatos kiesésveszély. „Ez persze nem az én dolgom, de talán valóban jobb lenne több csapat az élvonalba, hiszen így eltűnt a középmezőny, néhány együttes a dobogóért küzd, szinte az összes többi a kiesés ellen –  mondta Hornyák. – Ebben a helyzetben az az edző lehet sikeres, akinek csapata hosszú távon kiegyensúlyozott, stabil teljesítményre képes. Sokszor a kiesés fenyegette klubokhoz kellenek a legjobb edzők.”
Arra a felvetésünkre, hogy felcsúti megbízatása előtt ő is három csapatnál fordult meg két év alatt, Hornyák így reagált: „Oroszországban megrendült a klub anyagi helyzete az ottlétem alatt, fél évig nem kaptam fizetést, ezért távoztam. A cseh Liberectől pedig az új feladat miatt jöttem a Puskás Akadémiához, ami szerintem előrelépés, még ha ezt Csehországban nem is gondolta így mindenki.”
Immár többéves sikeres munkájának titka az őszinteség, állítja a Felcsúton dolgozó szakember: „Az az edző, aki egy-két hónap alatt sikereket ígér a tulajdonosnak, nem őszinte. Amíg össze nem szokik a csapat, nem alakul ki a közösség, felelősséggel az edző nem ígérhet azonnali sikert. Én őszinte vagyok a vezetőkkel és a játékosokkal, ami a szívemen, az a számon, kiállok az igazam mellett. Amikor majdnem távoztam a Puskástól, annak az volt az oka, hogy úgy éreztem, nem én irányítom a játékosokat, hanem ők próbálnak engem irányítani. Ekkor felajánlottam a lemondásomat, amit a tulajdonos nem fogadott el, sőt úgymond szabad kezet kaptam, megerősödve folytathattam a munkát. Jólesett, hogy nem engedtek el.”
Hornyáknak a sikeres évek ellenére sincsenek illúziói a futballedzői munkával kapcsolatban: „Sohasem tervezem meg, mennyi időre megyek egy klubhoz. Az embernek vannak céljai, álmai, de ebben a szakmában minden az eredményen múlik, abban a pillanatban kell a körülményekből és a csapatból kihozni a legjobbat, amikor erre lehetőséged van. Nem gondolok rá, mi lesz holnap, az adott pillanatot szeretném kihasználni arra, hogy eredményesek legyünk. A klub, a játékosok és én is.”
SZ. GY. 
Csertői Aurél (Fotó: Tumbász Hédi)
Három gyengébb meccs után bárki bajba kerülhet
– Mekkora nyomás alatt dolgoznak az edzők Magyarországon?
– Nem vagyok naprakész a statisztikákban, de az edzőváltások és a nyilatkozatok alapján nagy nyomás nehezedik az NB I-es edzőkre – válaszolta Csertői Aurél , a Gyirmót FC Győr vezetőedzője. – A szakemberekkel szemben támasztott elvárás nem mindig reális, máskor pedig talán az edzők akarnak túl sokat. Ha az adott csapat legfeljebb arra alkalmas, hogy kiharcolja a bennmaradást, ne a negyedik hely elérését tűzzük ki célként.
– Honnan érkezik a legnagyobb nyomás? A vezetőségtől, a médiától vagy a szurkolóktól?
– Ez klubtól függ. A Ferencvárosnál nyilván sokat számít a szurkolók szava, de a legtöbb egyesületnél a tulajdonosok helyezik a legnagyobb nyomást az edzőre.
– Az NB I-ben vagy az NB II-ben stresszesebb a munka?
– A profi labdarúgásban mindenhol meg kell felelni az elvárásnak. Ebben nem látok nagy különbséget a két osztály között.
– Rendben, akkor nézzünk egy konkrét példát. Három gyengébben sikerült meccs után melyik osztályban kell jobban izgulnia a vezetőedzőnek?
– Akárhol is dolgozzon a szakvezető, ha sorozatban háromszor pont nélkül marad, azonnal jön a „pánik”. Ilyenkor sokat számít, hogy a nehéz helyzetben az egyesület mennyire támogatja az edzőt, mennyire áll mögötte, és nyilván a csapat mentális erejét is tükrözi, hogy a rossz sorozat után képes-e kimászni a gödörből. Ugyanakkor minden klub más, a tulajdonosok és az elképzelések különböznek, itt sem lehet általánosítani az egyik vagy a másik osztályt illetően. A nyomás ugyanakkor mindkét bajnokságban egyforma.
B. A. B.
VÉLEMÉNYEK
VÉGH Gábor, a ZTE FC elnöke: – Érzésem szerint a tulajdonos akkor vált edzőt, ha nem teljesülnek az elvárásai, az NB I-ben is erre vezethető vissza a sok csere. Ami a Zalaegerszeget illeti, én mindig komplex, képzett és a klub legfőbb értékét, a játékost fejlesztő szakembert keresek, akinek az alapvető elvárást, a bennmaradás kiharcolását kötelező teljesítenie. Hét év alatt még nem találtam olyan edzőt, akinél az összes feltétel egy személyben teljesült volna, pedig a klubnál minden feltétel megvan az eredményes munkához.

RÉVÉSZ Attila, a Kisvárda sportigazgatója: – A gyakori edzőváltásnak a kiegyenlített mezőny az oka. A csapatok többsége retteg a kieséstől, ám két-három klub kivételével bármelyik veszélybe kerülhet. Márpedig még a végkielégítés kifizetésével is olcsóbb megválni az aktuális vezetőedzőtől, mint feljutni a másodosztályból az élvonalba, ráadásul a magyar köztudatban az a kép él, hogy az edzőváltás után az új szakember azonnal pontokat szerez. Nálunk világos célok és elvárások vannak, az edzőváltás után leülök beszélgetni a jelöltekkel, és szinte mindent megbeszélünk. Mire alkalmas a keret, milyen játékrendszer passzol hozzá, és az edzőnek is tudnia kell, milyen viselkedést, kommunikációt és szakmai tudást várunk tőle. Ha minden kérdésben közös nevezőre jutunk, akkor térünk rá a célokra, ha nem, elválnak útjaink. Nem fordulhat elő, hogy ugyanazzal a kerettel az egyik edző támadó-, a másik védekezőtaktikát akar játszatni. Minden klubnak meg kellene találnia a saját arculatát, és ehhez kiválasztani a megfelelő szakembert, ám ez a folyamat még gyerekcipőben jár Magyarországon.
Elek Gábor, a ferencvárosi női kézilabdázók edzője (Fotó: Török Attila)
Elek Gábor 2008 óta az FTC kispadján

MEGNÉZTÜK, TOVÁBBI ÖT CSAPATSPORTÁGBAN MI AZ IDEI TREND, MENNYIRE GYAKORI LÉPÉS AZ EDZŐVÁLTÁS.

JÉGKORONG.   Inkább az idények közötti edzőváltás a jellemző, ha egy tréner egy teljes évadnál többet megér valamelyik magyar csapat kispadján, már jónak mondható. Persze idény közbeni váltástól sem riadnak vissza a klubvezetők, ha az eredmények nem ütik meg az elvárt szintet – e „műfajban” az elmúlt években leginkább a határon túli egyesületek jeleskedtek. A magyar bázisú bajnokságban, az Erste Ligában idén is a címvédő Csíkszereda szolgáltatta az évad első edzőmenesztését, a svéd Magnus Sundquistot mindössze nyolc bajnoki után rúgták ki még október elején, míg a legutóbbi áldozat a DEAC-ot tavasszal még történelmi Magyar Kupa-sikerig kormányzó David Musial.

KÉZILABDA. David Davisnak májusban többek között azért kellett távoznia, mert a Telekom Veszprémmel nem tudta megnyerni a Bajnokok Ligáját. A nőknél Győrben nem tudni pontosan, miért bocsátották el idő előtt Danyi Gábort, akinek Siófokról is korán kellett távoznia. De van ellenpélda is, a férfiaknál Juan Carlos Pastor 2013 óta irányítja a Pick Szegedet, a nőknél Elek Gábor 2008 óta a Ferencvárost, és nemrég hosszabbított 2024-ig. A férfiaknál érdekes Vladan Matics távozása Tatabányáról, az egykori szövetségi kapitány elfáradt az évek óta tartó küzdelemben, amelyet nem a pályán kellett megvívnia. Az elmúlt egy évben volt edzőváltás a nőknél Debrecenben, Vácon és Székesfehérváron, a férfiaknál Csurgón, de általában a trénernek van elég ideje a bizonyításra.

KOSÁRLABDA. Alapvetően gyakoriak az idény közbeni edzőváltások, nyilván a szereplési kényszer és a lebonyolítási rendszer miatt is. Magyarországon a férfiak mezőnyében gyakoribb a csere, egy naptári évben jellemzően négy, de olykor nyolc váltásra is sor kerülhet. A nőknél valamivel türelmesebbek a vezetők, vagy csak jobban meggondolják a kenyértörés lehetőségét, erre ékes példa a 2021-es esztendő, amikor idény közben egyetlen első osztályú klubnál sem döntöttek a csere mellett.

RÖPLABDA. Örömteli fejlemény, hogy az élvonalat jelentő Extraliga nyolc férfi- és  nyolc női klubjánál is több fiatal magyar szakember kapott lehetőséget vezetőedzőként az utóbbi években, mint például a kecskeméti férficsapat nyáron kinevezett trénere, a 35 éves Nagy József, a MAFC-ot irányító, játékosként Bajnokok Ligája-győztes, 37 esztendős ifjabb Nagy Péter, a női bajnoki és Magyar Kupa-címvédő Nyíregyházát gardírozó, 35 éves Németh Szabolcs vagy a női élcsapat Békéscsabát vezető 38 éves Tóth Gábor. Idén eddig viszonylagos nyugalom jellemezte a sportágat, a férfiaknál egy (a Kecskemét), a nőknél négy egyesület (Balatonfüred, Vasas, Kaposvár, Diósgyőr) vágott neki új trénerrel a nyári alapozásnak.

VÍZILABDA. Az élvonalbeli férfi vízilabda-bajnokságban nem volt nagy mozgás az idén, két tervezett és két váratlan edzőváltás történt. Szegeden a két éven át irányító Szabó Zoltán nem tudta összehangolni a fel­adatot a civil munkájával, a Debrecent három idényen át vezető Miroszlav Bajin pedig hazatért Szerbiába. Két trénert menesztettek 2021-ben, a BVSC február végén viharos körülmények között vált meg Szűcs Leventétől, a Vasas az Eurokupa-kiesés után, októberben köszönt el Vad Lajostól. A nőknél egy kispadon történt csere a nyáron, Egerben Sike József váltotta Szi­lágyi Pétert.

 

2021.11.28 14:44:58

Labdarúgó NB I SOMOGYI ZSOLT (összefoglaló), BACSKAI JÁNOS (percről percre)

A felázott pálya sem állította meg a bajnokot, Supka Attila elszenvedte első vereségét új csapata élén.

2021.11.28 13:34:52

Labdarúgó NB I ZOMBORI ANDRÁS (összefoglaló), BACSKAI JÁNOS (percről percre)

Bosszankodás mind a két oldalon, az utolsó hat percben két helyzete volt mind a két csapatnak.

2021.11.28 13:04:04

Labdarúgó NB I BERECZKY ATTILA (összefoglaló), ORBÁN ISTVÁN (percről percre)

A DVSC marad a kiesőzóna közelében, a tolnaiak pedig a középmezőnyben.

2021.11.27 23:17:39

Labdarúgó NB I MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Legalább a látszat kedvéért cselekednie kell az importnak.

2021.11.27 13:59:46

Labdarúgó NB I BORBOLA BENCE (összefoglaló), BACSKAI JÁNOS (percről percre)

A lila-fehérek kihasználták Batik kiállítását, fordítottak a második félidőben Kispesten, és elkerültek a 12. helyről.