A Mezőkövesd egyenlített, de nyerhetett is volna

LABDARÚGÓ NB I
15. FORDULÓ
Bp. Honvéd–Mezőkövesd 1–1 (Holender 64., ill. Drazsics 76.)
Budapest, Új Hidegkuti-stadion, 1556 néző. V: Pintér Cs.

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Az idősebb úr az őt a Hidegkuti-stadionig szállító villamosra várva békésen üldögélt a népligeti megállóban – Honvéd-sállal a nyakában. A Kisvárda elleni mérkőzésre igyekvő Ferencváros drukkerei még csak ferde szemmel sem néztek rá, igaz, nem is volt ajánlatos: ahol a Könyves Kálmán körút keresztezi az Üllői utat, mindenütt rendőröket lehetett látni.

Ha nem is hemzsegtek az egyenruhások, jelenlétük óvatosságra intett mindenkit: a két fővárosi ellenlábas hiába játszott egyazon időben alig két kilométerre egymástól, nem volt érdemes hepciáskodni. Így – bár köztünk szólva volt némi kockázata annak, hogy a piros-feketék és a zöld-fehérek „összefutnak” – békében megérkezett mindenki oda, ahova indult. A Honvéd kissé felforgatott tizeneggyel vágott neki a meccsnek, Supka Attila eddig csupán egyszer küldte pályára hasonló összeállításban a csapatát – a kispestiek akkor 1–0-ra legyőzték a Diósgyőrt.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye másik élvonalbeli együttese nem akart ebbe a „hibába” esni, sőt úgy kezdte a mérkőzést, hogy mindhárom pontot el akarja vinni: az első percekben a Molnár Gábor, Koszta Márk, Vajda Sándor támadóhármas keltett némi zavart a hazai kapu előtt. Az első gólszerzési lehetőség mégis a Honvéd előtt adódott: a címeres mezt múlt vasárnap, a Finnország elleni Nemzetek Ligája-találkozón (2–0) először magára öltő Holender Filip immár válogatott játékosként pontosan ívelt középre szögletből, de Danilo fejese célt tévesztett.

Két perccel később már szabadrúgásból veszélyeztetett Holender Filip, jóllehet Szappanos Péternek nem kellett bravúrt bemutatnia ahhoz, hogy megóvja kapuját a góltól: nem volt más dolga, mint magához ölelni a labdát.

Jól kezdődött tehát a meccs, és ugyan a folytatásban valamelyest csökkent a színvonal, az iramra nem lehetett panasz (na persze csúnya meghűléssel járt volna, ha valaki nem kapkodja a lábait...). A kispestiek többet birtokolták a labdát, így többet is támadtak, míg a gyors csatáraikban bízó kövesdiek az ellencsapásokra rendezkedtek be. Utóbbiaknak mégis szabadrúgásból volt nagy esélyük arra, hogy vezetéshez jussanak: a 2017. május 27-én még a Honvéd színeiben bajnoki címet ünneplő Koszta Márk – ha nem is sokkal, de – fölé lőtte a labdát.

Esemény a szünetre is maradt: a kispestiek műsorközlője, Maros József nem feledkezett meg arról, hogy 1953. november 25-én rendeztek egy örökre emlékezetes mérkőzést a Wembleyben – a 65 évvel ezelőtti 6:3-as diadalról ugyanúgy megemlékezett, mint a Honvéd és az Aranycsapat legendájáról, az 1925. november 28-án született, az angolok legyőzésekor még csak 27, három nappal később már 28 esztendős Bozsik Józsefről. Méltó tisztelgetés volt a régmúlt előtt.

Ami a közelmúltat, vagyis a Honvéd–Mezőkövesd találkozó második félidejét illeti: kevesen múlt, hogy az 52. percben Molnár Gábor lövése után a labda nem kötött ki a bal alsó sarokban. Aztán ugyanúgy erőre kaptak a házigazdák, mint az első félidőben, a 63. percben Szappanos Péter még bravúrral ütötte az alapvonalon túlra a Holender-szögletet követő Danilo-fejest, ám az újabb sarokrúgás után már ő is tehetetlennek bizonyult: Tonci Kukoc beívelésébe Djordje Kamber csúsztatott bele, Holender Filip pedig előrevetődve stukkolta a labdát a kapuba.

Az előnyét általában jól őrző Honvéd visszaállt, de ennek ezúttal megitta a levét: a 77. percben a négy perccel korábban beálló Sztefan Drazsics egyenlített. A hajrában mindkét együttes megnyerhette volna a meccset, lehetőség nyílt erre itt is, ott is, „természetesen” maradt a döntetlen. Valahol jogosan.

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!