A betegség sem akadályozta meg az éremszerzését

– Harmadik helyen ért be a célba az Ultabalaton Trail száztizenöt kilométeres távján. Elégedett ezzel az eredménnyel? 
–  Azzal a céllal neveztem a versenyre, hogy megjavítsam a tavalyi tizenöt óra tizenkilenc perces időmet – mondta a Csupasportnak Polgár-Ábri Éva, aki 14:42:55-ös idővel harmadik lett a hölgyek között az Ultrabalatom Trail 115 kilométeres távján. – Sajnos nem voltak jók az előjelek, ugyanis az esemény hetében lebetegedtem, begyulladt a torkom és megfáztam. Gyorsan változtak a céljaim, először abban bíztam, hogy egyáltalán képes leszek elindulni a versenyen, aztán a szintidőn belüli célbaérkezés jött a sorba. Minden frissítőpontra küldtem előre sok zsebkendőt, de az sem volt elég, ahol lehetett kapni, kértem is. Teljes mértékben elégedett vagyok, főleg hogy betegen is sikerült teljesítenem a teljes távot.

– Milyen volt a verseny ilyen körülmények között? 
–  Szentantalfáig, hetvennégy kilométerig egész jól haladtam, egyáltalán nem éreztem fáradtságot vagy gyengeséget. Amikor ránéztem az órámra, meg is lepődtem, hogy a tavalyihoz képest egy órával gyorsabb vagyok. Alapvetően úgy mentem neki, hogy minél többet fussak világosban, próbáltam biztos tempót tartani, sőt, amíg lehet a maximumon pörögni. A végén sikerült elesnem, de nem is én lennék, ha ez nem történt volna meg. Gyorsan felálltam és mentem is tovább, hallottam a bemondót, tudtam, hogy közel vagyok a célhoz. Az viszont nem tudtam, hogy a harmadik helyen haladok, és amikor a célban a másodikként beérő Bakó Kitti párja közölte, hogy bronzérmes lettem, nem hittem el neki. Mondtam, hogy ne vicceljen, biztosan nem én lettem a harmadik. Aztán szóltak, hogy de, én pedig nagyon meglepődtem, majdnem elsírtam magam. 

 

–  Mi volt ezúttal a legnagyobb nehézség? 
–  Szentantalfánál volt egy holtpontom, azt éreztem, hogy visszaütött a betegség. Akkor körülbelül tizenöt-húsz kilométeren keresztül jött egy kis futás és séta felváltva. Gyengének éreztem magam, majd nem tudom, hogy mitől, de ismét erőre kaptam és elkezdtem futni. 

– Hányadik száz kilométer feletti versenye volt ez? 
– A tavalyi Ultrabalaton Trail-en futottam az elsőt, most pedig a másodikat. A kettő között ott voltam az Ultra-Trail Hungary száztizenegy kilométeres távján is, de sajnos menet közben kicsúsztam a szintidőből. Örülök, hogy a sikeres második száz kilométer feletti ultraversenyem ilyen jól ment, és bronzérmet tudtam szerezni. Ez is azt mutatja, hogy jó úton járok és folyamatosan fejlődöm. 

– Tekintsünk előre egy kicsit: milyen céljai vannak a közeljövőre? 
– Idén még van néhány verseny a naptáramban, jövőre pedig mindenképpen szeretnél revansot venni az Ultra-Trail Hungary-n, illetve külföldi versenyek is tervben vannak.