Új edző, régi nóta: hiába vezetett, ismét kikapott a Haladás

LABDARÚGÓ NB I
16. FORDULÓ
Balmazújváros–Haladás 2–1 (Fekete Á. 61., Sigér 79., ill. Ramos 21.)
Balmazújváros, Városi Stadion, 1577 néző. V: Kassai Viktor

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Négy nap alatt nem lehet csodát tenni, a Haladás játékán mégis meglátszott az edzőcsere (hétfőn Pacsi Bálint helyett Michal Hippet nevezték ki). A szombathelyiek ugyanis az első perctől kezdve magukhoz ragadták a játék irányítását, egyértelműen a támadófutballra helyezték a hangsúlyt.

Ha mégis kissé hátrébb húzódott a csapat, egyből érkezett az edzői utasítás, mert bár Michael Hipp vezetőedző nem szívesen beszéli a magyar nyelvet, a vezényszavakat ismeri. Mármint azokat, hogy előre, meg támadás! S úgy tűnik, ennyi elegendő is a magyar bajnokságban.

A Haladás ugyanis fél óráig remekül játszott. Alig kezdődött el a találkozó, máris helyzetbe került: az élete első élvonalbeli mérkőzésén védő Szécsi Gergő Halmosi Péter közeli lövését bravúrral hárította. A 28 éves futballista Pogacsics Krisztiánt helyettesítette, mert a balmazújvárosiak első számú kapusa a meccset megelőző tréningen megsérült, s mivel orrtörése után a cserekapus, Horváth László nem jött még teljesen rendbe, Szécsi Gergő került a kezdőbe.

Az állandósuló vendégnyomás a 21. percben érett góllá. Ám nemcsak a felfogása változott meg a Haladásnak, az új szakvezető a szerkezeten is módosított, hiszen 4–1–4–1-re állította át együttesét, s lemondott a két fiatal szerepeltetéséről is, hiszen ezúttal csupán a 19 éves Tóth Máté került a kezdőbe. De megbocsátott a korábban az első keretből száműzött Kovács Lórántnak, így az erdélyi középpályás visszakerült a keretbe.

A Balmazújváros nem lepődött meg, hazai pályán azt játszhatta, amit szeret és tud, Horváth Ferenc játékosai éppen a kontrák vezetésében erősek. Ám ezúttal a Haladás már a pálya közepén igyekezett hatástalanítani az ellenakciókat – sikerrel. Egyetlen kérdés maradt a félidő végére, vajon meddig bírja erővel a Haladás a gyors futballt?

Nos, negyven percig bírta. A félidő hajrájára elfogyott a levegő, s ezzel együtt lankadt a figyelem. Látta ezt Michal Hipp vezetőedző is, ezért lassúbb futballt kért a játékosaitól, hogy aztán a szünetben rendezze a sorokat.

Míg a vendégeknél „lélegeztetésre", addig a hazaiaknál a „fejmosásra" helyezték a hangsúly az öltözőben, s Horváth Ferenc intelmei értek el nagyobb hatást, hiszen szünet után feljavult a csapata. Már Vajda Sándorék irányítottak, s míg az első félidőben csupán egyszer veszélyeztették Király Gábor kapuját, a folytatásban már csaknem minden akció helyzetet, s aztán gólt is eredményezett. Az egyenlítéshez azonban a szombathelyiek 108-szoros válogatottjának hibája is kellett.

Magabiztosabban játszott a Balmazújváros, a Haladás ereje pedig egyre csak fogyott. Nem csupán a szombathelyi támadásvezetésbe csúszott hiba, hanem már a védekezésbe is, ráadásul a hazaiak cseréi szétzilálták a vendégek hátsó alakzatát.

Michal Hipp megpróbált váltani, föladta a kombinatív játékot, s Miroszlav Grumics segítségével a kapu elé ívelt labdákból próbált helyzetet kialakítani a Haladás. De hiába, a szünet után hatalmas lendülettel futballozó Balmazújvárost már képtelenség volt megállítani. Az amúgy remek iramú mérkőzésen ismét bebizonyosodott, hogy milyen és mekkora szerepe van az erőnek még a magyar labdarúgásban is.