Labdarúgás: a „feelgood factor” nyomában, avagy miért éri meg stadionokat építeni – György László

„A »feelgood factor« nyomában, avagy miért éri meg stadionokat építeni.

Tizennégy évesen döntenem kellett. Focista leszek vagy rendesen továbbtanulok. A mérleg egyik serpenyőjében ott lapult, hogy imádtam focizni és (állítólag) jól is ment. A másikban leharcolt edzőpályák, libalegelő, salak, sár, hangulattalan stadionok, sportkommentátorok által végigfanyalgott meccsek, lesajnált focisták.

Bárki bármit mond, bármeddig tart ez az időszak, nekem ez aranykor. Az évszázad mérkőzése, a 6:3 barátságos mérkőzés volt. Ezek a maiak nem tét nélküli barátságos meccsek, ráadásul egy sokkal versengőbb futballkorszakban. Lehet sokféleképpen magyarázni, de a magyar válogatott felnőtt mentálisan, küzdeni tudásban, szervezettségben az élvonalhoz a világ legrajongottabb, legtöbb embert megmozgató sportjában. A hétfői magyar–olasz végeredményétől függetlenül ez hatalmas teljesítmény. A nemzeti tizenegy egy egész nemzetnek ad hitet, egy egész nemzetet sarkall jobb teljesítményre.

És igen, ehhez kell a megfelelő infrastruktúra is. 2010 és 2020 között 330 milliárd forintot költött a magyar állam stadionrekonstrukcióra. Sok ez a pénz? Attól függ.

1. Egy 60 éve amortizálódó infrastruktúrát építettünk újjá a következő 60 évre.

2. Ez alatt az idő alatt, 2010 és 2020 között utakra, hidakra, autópálya-építésre, kórház-, iskola-, óvoda-, bölcsődefelújításra és -építésre több mint 10 ezer milliárd forintot költöttünk!

3. A németek precízek, mindent kiszámolnak. A University of Bonn, Németország elit kutatóegyetemének kutatói számszerűsítették a 2006-os németországi foci vb és a végén elért 3. helyezésük német gazdaságra gyakorolt közvetett, vagyis járulékos hatásait. Előzetesen a német kormány 1.6 százalékos növekedést várt 2006-ra, látva az eufóriát az előrejelzésüket 2.3 százalékra módosították, a vége 3.2 százalék lett.

Az ún. viselkedési közgazdaságtan (behavioural economics) egyre behatóbban foglalkozik a gazdasági növekedés pszichológiai hátterével. Ha bizakodók az emberek, reménnyel telve formálják a jövőjüket, többet fogyasztanak, vállalkozóként bátrabban ruháznak be. A »feelgood factor« 1.6 százalékpontot tett hozzá Németország 2006-os gazdasági növekedéséhez. Az idei magyar GDP 1.6 százaléka 1000 milliárd forint.

A közvetlen hatásról pedig eddig szót sem ejtettem, vagyis hogy a stadionokat magyar munkások építették, magyar mérnökök tervei alapján, magyar anyagból. Tehát az a pénz, amit stadionokra költöttünk, a magyar gazdaságba áramlott vissza.

Arról meg végképp nem beszélve amikor a mérkőzés elején és végén 70 ezer torokból felcsendül a Himnusz. Az érzés. Megfizethetetlen.”