Kisvárda: Megtalál a futball, ha akar – Török László

– Váratlanul érte Révész Attila döntése?
– Tudja, hogy van ez: amikor az edző úgy gondolja, esetleg a vezetők megköszönik a munkáját, a helyén marad, amikor pedig nem számít rá, megválnak tőle – válaszolta lapunknak Török László, aki az idény elejétől irányította a Kisvárda Master Good szakmai munkáját, hétfőn aztán a szerb Milos Kruscsics váltotta a posztján. – Persze fel kell készülni rá, hogy bármikor lehet váltás. A bajnokság harmadik köre nem indult jól, ez tagadhatatlan, ilyen esetben a klubvezetők gondolkodnak, merre lehet elindulni, Révész Attila sportigazgató végül az edzőcsere mellett döntött. Gyorsan hozzáteszem, kétezerhuszonkettő január ötödikén Szentes Lázár hívására nagy örömmel érkeztem az akadémiára, jól éreztem magam, elsajátítottam a szakmai filozófiát, s megtisztelő volt, amikor Révész Attila felkért az NB I-es csapat vezetőedzőjének. Jó kapcsolatom volt valamennyi kollégámmal, de nyilván tiszteletben tartom a döntést.

– Mikor tudta meg, hogy véget ér a munkája Kisvárdán?
– Vasárnap este otthon voltam Kecskeméten, Révész Attila felhívott, és elmondta, hogyan döntött. Másnap megbeszéltük a válás feltételeit, és bár felajánlotta, maradjak az akadémián, nem éltem a lehetőséggel. Hétfő este a Bulgária elleni Eb-selejtezőt együtt néztük a Puskás Arénában, néhány ember tekintetén láttam, nem érti, miként lehetséges ez a nem sokkal korábban bejelentett edzőváltás után – bizonyítottuk, így is el lehet válni.

– Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, az idény csodálatosan indult Kisvárdán...
– Ez nem is kérdés. Olyan stábba kerültem, amely ezüst­érmes lett az előző idényben, és jól sikerült a felkészülésünk Ausztriában. Az Európa-konferencialigában három meccset megnyertünk, és arra is volt esélyünk, hogy a Moldéval szemben ledolgozzuk a háromgólos hátrányunkat. Nagy lendületet vettünk, sokáig dobogósok voltunk, ugyanakkor hiányérzetünk is lehet, hiszen a bajnokság első és második szakaszának végén is volt hullámvölgyünk, és a múlt évet is úgy fejeztük be. A kecskemétiek azért is szerepelnek nagyon jól, mert ha forgatják is a játékosokat, elmarad a hullámvölgy – nálunk sajnos másképp alakult.

– Őszintén: amikor március elsején az NB II-es Budafok elbúcsúztatta a Kisvárdát a Magyar Kupa negyeddöntőjében, nem fordult meg a fejében, hogy ez az állásába is kerülhet?
– Sajnáltuk a kiesést, sokat reméltünk a sorozattól, ugyanakkor nem volt büntetés és dorgálás sem. Néhány nappal korábban a Vasassal játszottunk a bajnokságban, az ellenfél az utolsó pillanatban egyenlített, ez nagyon megviselte a csapatot. A kupabúcsú erre rátett egy lapáttal, de még két héttel a menesztésünk előtt is azt mondta Révész Attila, jól dolgozik a stáb, sok szempontból magára vállalta a felelősséget. Egyértelmű, ha csak a számokat nézzük, vagyis hogy a tavasszal csak egy bajnokit nyertünk meg és kiestünk a Magyar Kupából, az edzőváltás benne volt a levegőben.

– Kilenc fordulóval a befejezés előtt a hatodik helyen áll a Kisvárda az NB I-ben, három pontra a dobogótól, nyolcra a kiesést jelentő tizenegyedik pozíciótól. Mit hozhat a hajrá?
– A Kisvárda van annyira jó csapat, hogy ne legyenek kiesési gondjai. Ami pedig a dobogós esélyt illeti, a következő három bajnokijából kettőt hazai pályán játszik, és ha legalább hat pontot szerez, nem reménytelen a helyzet.

– Hogyan telnek a következő napjai?
– Nincs miért pihennem. Aki a futballban dolgozik, annak nem szabad elfáradnia még akkor sem, ha időnként azért nem könnyű a helyzete. Sokat tanultam Révész Attilától, visszatett a futballtérképre, megszerettem Kisvárdát, a klubot, élmény volt a munka a stábtagokkal. Kedden aláírtam a szerződésbontásról szóló papírokat, most, amikor beszélünk, csomagolom össze a lakásban a ruháimat, szerdán pedig Erős Gáborral együtt elköszönök a játékosoktól. Utána irány Kecskemét, az a tervem, hogy a lehető legtöbb mérkőzést megnézem, mindegy, milyen osztályról van szó. Dolgoztam az utánpótlásban, voltam klubvezető és felnőttcsapat edzője, úgy vagyok vele, megtalál a futball, ha akar.