Gera „kisöccse” megmutatná az NB I-ben, Storck számíthat rá

– Lassan rendszeres játéklehetőséget kap az MTK-ban, igaz, egyelőre többnyire csereként. Számított erre az idény előtt?
– Igen, bíztam benne, hogy ebben a szezonban már rendszeresen számítanak rám, és keményen is edzek azért, hogy minél több szerephez jussak – nyilatkozta Gera Dániel a Nemzeti Sport Online-nak.

– A korábbi terveibe beleillett az, hogy most, húszévesen jut el idáig?
– Ha őszinte vagyok, azt mondom, már hamarabb szerettem volna az NB I-es csapatnál szerepet kapni. Garami József is azt mondta, már korábban megértem rá, de döntő pillanatokban voltak kisebb sérüléseim, és mire felépültem, megint elém került valaki a sorban, aki jól is teljesített, így tovább kellett várnom.

– Még csak húszéves, pánikra semmi ok…
– Soha nem is volt bennem olyan érzés, hogy fel kellene adnom, ebben segített csapatkapitányunk, Kanta József is. Amikor már kezdtem türelmetlenné válni, elbeszélgetett velem, megnyugtatott, hogy eljön az én időm, és igaza is lett.

– Milyen volt együtt dolgozni Garami Józseffel, és miben más László Csaba? Melyikükkel tetszik jobban a munka?
– Természetesen jó volt, hiszen egy élő legendáról beszélünk Józsi bácsi esetében, felemelő érzés volt a keze alatt fejlődni. László Csaba sikeréhes edző, aki nagyon fel tudja tüzelni a játékosait. Szinte a teljes szakmai stáb kicserélődött, így a munka is teljesen más, amit végzünk. Most már keményebbek az edzések, az pedig nincs ellenemre, hogy nagyon megizzadok a tréningek végére.

– A támadó pozíciókban több helyen is megfordult már, hol érzi magát a legjobban?
– Az a kedvencem, ahol éppen lehetőséget kapok! Ez a legfontosabb. De ha választhatok, inkább a széleken szeretek játszani, az már másodlagos, hogy a bal vagy a jobb oldalon.

– Korábban az Újpestben is játszott, hogyan került oda?
– Első próbálkozásra nem nyertem felvételt a Sándor Károly Akadémiára, ezért egy évet az Újpest U16-os csapatában játszottam. Amikor már az U17-esekhez kerültem, akkor sikerült bejutnom, amit nagyon szerettem volna, hiszen az ország legjobb akadémiájáról van szó. Nagyon jól éreztem magam, sokat tanultam, és nagy előnyömre vált, hogy már ott megtanították azt, amit aztán a felnőttcsapatnál is elvártak tőlem. Ugyanabban a játékrendszerben és taktikában futballoztunk mi is, mint az NB I-es együttes.

– Nemrég jelent meg egy cikk nálunk Nagy Ádámról, aki korábban futsalozott, most pedig az FTC-ben remekel. Talán kevesen tudják önről, hogy kispályán is játszott, méghozzá éppen a Ferencváros színeiben.
– Így igaz, és nagyon sokat tanultam belőle. Ott még gyorsabb a játék, hiszen kézilabda méretű pályán játsszák, így elsajátíthattam a gyorsabb gondolkodást. A futsal kiegészítő sport volt a nagypályás labdarúgás mellett nekem, de nagyon bevált a számomra, ahogy Ádámnak is, akivel együtt kezdtük a pályafutásunkat a Goldballban.

– MTK, Újpest, Ferencváros… Akkor most melyik klubhoz kötődik igazán?
– Természetesen az MTK-hoz, hiszen ennél a klubnál kaptam és kapom a legtöbb lehetőséget, amióta focizom. Mindig is szerettem ennek a csapatnak a játékát, már Illés Béláékat is néztem kiskoromban, de az utána lévő csapatok futballját is szerettem.

– Nyilván egész pályafutása során végigkísérték a vezetéknevével kapcsolatos reakciók, van ezzel kapcsolatban valamilyen érdekes története?
– Amikor kisebb voltam, mindig megvolt a megfelelő válaszom arra a kérdésre, hogy van-e valamilyen közöm Gera Zoltánhoz. Rezzenéstelen arccal vágtam rá, hogy a bátyám, én vagyok a kisöccse. Természetesen ma már megmondom, hogy csak névrokonság van köztünk. Úgy tűnik, felnőttem… Amikor az U20-as válogatottal Telkiben voltunk, és ott volt az A-válogatott is, volt szerencsém találkozni vele. Akkor azt éreztem, megéri dolgozni, hiszen mégiscsak egy helyen vagyok vele, és nem egy kávézóban találkoztunk, tehát jó irányba haladok.

– Ha már U20-as válogatott, a világbajnokságra utazó keretbe nem került be, van ezzel kapcsolatban valamilyen rossz érzése?
– Tavaly ősszel a finnek ellen kaptam lehetőséget először, majd a spanyol edzőtáborban két nem hivatalos meccsen játszottam, valamint a Honvéd ellen tavasszal léptem pályára a húsz éven aluliaknál, így sok időm nem is volt bizonyítani Bernd Storcknak. Nincs harag bennem felé, a srácoknak pedig teljes szívvel szurkoltam itthonról. Ez így volt rendjén, de szeretném megmutatni az NB I-ben, hogy igenis jó játékos vagyok, és lehet számítani rám!