A fővárosi lila-fehérek védője, Forró Gyula a válogatott után ma már ismét az NB I-ben bizonyíthat (Fotó: Szabó Miklós)

„Szerencsére mostanra leülepedett a mögöttem hagyott eseménydús néhány nap – vágott bele az elmúlt napok összegzésébe a 26 esztendős Forró Gyula. – Muszáj is volt neki, hiszen pénteken itt az újabb erőfelmérő, folytatódik a bajnokság, lehet újra bizonyítani. Fantasztikus élmény volt a válogatottban bemutatkozni, pályára lépni a finnek és az oroszok ellen, és nem tagadom, szerda reggel olyan volt, mintha egy álomból ébredtem volna fel..."

Fél évvel ezelőtt Forró Gyula egy volt a sok átlagos élvonalbeli futballista közül. Az orosházi születésű játékos a középcsapatnak számító Kecskemétben kereste a kenyerét, 23 esztendős is elmúlt, mire bemutatkozott az NB I-ben, és, noha tette a dolgát becsülettel, vajmi kevesen fogadtak volna rá, hogy Forró Gyula a 2014-es esztendő végére az újpestiek meghatározó futballistájaként a válogatottban is pályára léphet. A finnek ellen csereként mutatkozott be a nemzeti csapatban, rá négy napra az oroszok ellen a kezdőcsapat tagja volt, és amikor mindez szépen leülepedne, következik egy olyan bajnoki, amelyen egykori klubja ellen lép pályára, hiszen az Újpesttel ma már Kecskeméten szerepelhet.

„Emlékszem, az első kecskeméti évem a ráhangolódással telt, akkor még a kezdőcsapatnak sem voltam stabil tagja – fogalmazott Forró a kezdetekkel kapcsolatban a Nemzeti Sport megkeresésére. – Szépen lassan aztán felvettem az NB I ritmusát, és a második esztendőben már meghatározó futballista voltam. Nagyszerű éveket töltöttem a városban, tisztában vagyok vele, a kecskeméti klubnak is nagy szerepe van abban, hogy most bemutatkozhattam a válogatottban."

Noha a legutóbbi hét bajnokijából négyet megnyerő és egyet sem elveszítő Újpest (jelenleg a fővárosi liláké az NB I leghosszabb, aktív veretlenségi sorozata) az ötödik, míg a négy meccse veretlen KTE a kilencedik a tabellán, a ballábas labdarúgó nem merné kijelenteni, hogy kötelező a győzelem a Kecskemét otthonában.

„Inkább úgy fogalmaznék, valamivel mi vagyunk az esélyesebbek – mondta a játékos. – Jó formában vagyunk, az utóbbi hét mérkőzésünkön nem találtunk legyőzőre, de ne feledjük, a kecskemétiek is tíz mérkőzés óta veretlenek. Róluk sem gondolta senki az első öt fordulót követően, hogy biztos középcsapat lesznek, és lám... Kedvelem őket, de ma már az újpestiekhez tartozom, az ő sikeréért hajtok. Jól érzem magam a klubnál, úgy érzem, elfogadtak, és ez jó. Maradjunk annyiban, sajnálom majd a régi haverokat, ha péntek este mi győzünk, de ez van. Remélem, ők gratulálhatnak majd nekem."

Forró a két válogatott meccs tapasztalatának birtokában arról is beszélt, hogy a legnagyobb különbség az NB I és a nemzetközi szint között a reakcióidők gyorsaságában mérhető.

„Fizikailag nem gyorsabbak, csupán arról van szó, hogy fejben jobban reagálnak. Ezért tűnnek fürgébbnek – fogalmazott. – A labdákra hamarabb mozdulnak, és ez éppen elég, hogy a mélázó ellenfél hátrányba kerüljön. A finnek és az oroszok ellen én is le tudtam őket futni, ha én kapcsoltam hamarabb... Bárcsak sok ilyen mérkőzést játszhatnék még!"