„A” Bödedani – Thury Gábor jegyzete

Ha pályára lép szombaton a Bp. Honvéd ellen, meglesz a 400. bajnoki mérkőzése, ráadásul úgy, hogy kétszázat a Fradiban játszott, kétszázat a Paksban. Ezzel a 400 bajnokival a legtöbb mérkőzést játszók örökranglistáján marad a 27. helyen a kétszeres magyar bajnok, háromszoros Magyar Kupa-győztes labdarúgó, akinek egy ezüst­érem mégis legalább olyan közel áll a szívéhez, mint az elsőségek: 2011-ben a Pakssal szerezte, s ahogyan fogalmazott, arannyal ért fel.

Böde Dániel. „A” Bödedani.

Ahogyan ő mondta a vele készült interjúban, emelt fővel ment el Paksról, emelt fővel ment vissza, s ha valahol érdemes labdarúgónak lenni, az a Ferencváros, ahová 2012-ben igazolt. Nem mellesleg Böde a 25. játékos, aki leg­alább 100 gólt szerzett a zöld-fehér klubban – csak az úgynevezett díjmeccseken jegyzett gólokat figyelembe véve. Akkor érzi jól magát a bőrében, ha játszik, addig szeretne futballozni, amíg szereti a játékot, s még szereti. Így, egyszerűen, semmi púder.

Igazi népi hős, ha manapság még ismert lenne a fogalom. Szöges ellentéte a mesterségesen felépített sztároknak, ő a szerethető futballista kategóriájába tartozik. Nem a virtuális világ terméke, ízig-vérig jó ember. Néhány évvel ezelőtt egy Képes Sport-olvasó a beteg kisfiának aláírást kért tőle, és én egy Fradi-edzés után az orra elé toltam a papírt – mi sem volt természetesebb, hogy aláírta, majd megkért, ha meggyógyult a srác, jelentkezzen. Nem tudom, mi lett a történet vége, de emberi megnyilvánulás volt. Mint ahogyan az is az, hogy egykori újpesti szomszédjával, a nyilván nem Fradi-szurkoló Sanyi bácsival a mai napig jóban van, s ahogyan az ugyancsak paksi legenda, Éger László állítja, ha meg-megállítják egy-egy jó szóra, boldogan meg is áll.

Kialakult egy olyan világ, amelyben az Instagram, a Facebook, a követők meg a lájkolás a mértékadó. Böde hús-vér valójában itt van közöttünk, Karszt József, a Paks FC technikai vezetője fogalmazott vele kapcsolatban a leginkább találóan, mert a mai gyerekeknek azt mondja, nem kell a tévét bekapcsolni, hogy példaképet találjanak, itt van Böde Dani. A tizenhatodik NB I-es idényét játszó, 25-szörös válogatott nagy vágya, hogy hivatalos meccsen szűkebb pátriája, Madocsa együttesében is futballozzon, mert bár gyerekként már pályára lépett ott, de svarcban, hamis igazolással.

Egyébként azt is kedvelem benne, hogy nem lehet pofára ejteni, mint a zsíros kenyeret.

Ismerős?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!