NB II: Váltanom kellett, hogy hétről hétre védhessek – Gróf

– Miért éppen Debrecen?
– Alig ért véget az előző idény, éppen nyaraltunk, amikor hívott Tőzsér Dániel, a Loki sportigazgatója, és kérdezte, miként képzelem el a jövőmet – válaszolta lapunknak adott interjújában Gróf Dávid, a Debreceni VSC 31 esztendős kapusa, akit egy évre adott kölcsön a Ferencváros. – Akkor még sok minden képlékeny volt, nem lehetett tudni, hogy Dibusz Dénes távozik-e vagy sem a Fraditól, ezért időt kértem a DVSC-től. A napokban felgyorsultak az események, s bár több klub is csábított, úgy éreztem, a Loki szeretne leginkább megszerezni.

– Nem érzi visszalépésnek, hogy az NB II-be szerződött?
– Egyáltalán nem, hiszen jelentős múltra tekint vissza a klub, a körülmények fantasztikusak, és jelenleg az a legfontosabb, hogy rendszeresen játéklehetőséghez jussak. Oké, védtem hét bajnokin a Ferencvárosban az elmúlt egy évben, sokszor remekül ment a játék, elég a Loki elleni hat egyes győzelmet említenem, a Honvéd és a Fehérvár ellen is magabiztosan teljesítettem, de ez nagyon kevés játékperc. Korábban sokszor elmondtam, és a mottóm nem változott: én a meccsnapoknak élek. Ezt az érzést nem lehet pótolni, s amikor leginkább a kispadra szorultam a Fradiban, éreztem, és jeleztem is a vezetőknek, védeni akarok. Megértették, szerencsére megtaláltuk a megoldást, elengedtek kölcsönbe.

– Van visszaút a Ferencvárosba?
– Nem tudni, mit hoz a jövő. Sokat köszönhetek a Fradinak, nem bántam meg, hogy oda szerződtem tavaly, szakmailag előreléptem, de váltanom kellett annak érdekében, hogy hétről hétre védhessek. Az csak megerősített a döntésemben, hogy amikor már a Debrecenbe szerződésemről pletykáltak, több száz üzenetet küldtek a szurkolók, kérték, igazoljak ide. Remélem, bizonyítom, jó döntést hozott a vezetőség és a szakmai stáb.

– Emlékszik, mikor védett legutóbb NB II-es bajnokin?
– Úgy négy éve lehetett.

– Igen, pontosan kétezertizenhat június ötödikén, a Szeged–Csákvár mérkőzésen.
– Jó nagy pofonba szaladtunk bele a Csákvárral, akkor már túl nagy tétje nem volt az összecsapásnak, kikaptunk hat nullára. A legkevésbé sem szép emlék, a következő NB II-es mérkőzésemen – amely remélhetőleg az Ajka ellen lesz vasárnap hazai környezetben – már győzelmet ünnepelnék.

– Egyértelmű a cél? Visszajutni az élvonalba?
– Ez nem is lehet kérdés. A keretünk alkalmas rá, nem a véletlen műve, hogy élen áll a Loki. Néztem a mérkőzéseket, hat-hét csapat is feljuthat az NB I-be, kiélezett a küzdelem. Dicső múltra visszatekintő klubok szerepelnek a másodosztályban, Debrecenben is öt-hatezer drukker ül a lelátón, élmény lehet itt pályára lépni.

– Milyen formában érzi magát?
– Bár a bajnokságban elvétve kaptam szerepet, a Ferencvárossal mindkét nyári edzőtáborban ott voltam, játszott percek tekintetében az élen jártam, vagyis az erőnlétemmel és a meccsek számával nem lehet gond. És természetesen a motivációmmal sem, dolgozik bennem a vágy, meg akarom mutatni, hogy jó kapus vagyok. Nagy munka árán eljuthatunk oda, ahová a Debrecen tartozik: az élvonalba. Amikor a Honvédhoz kerültem, bajnoki címet ünnepelhettem, így történt a Ferencvárosnál is – remélem, ez a szép hagyomány nem szakad meg a Lokinál.