Tíz évvel ezelőtt azt írtam róla, példakép, a holland PSV csapatában kiválóan játszott.
Dzsudzsák Balázs három hónappal 34. születésnapja előtt az NB II-es DVSC játékosa lett. Visszatért tehát a bölcsőhöz, a hattyúdalára készül. A Loki meghatározó futballistájaként került 2008 januárjában Eindhovenbe, ha mostantól ugyanolyan karakteres futballt játszik, mint akkor, a debreceniek visszakerülhetnek az első osztályba. A két esemény között majd tizenhárom esztendő telt el, gyakorlatilag a 108-szoros válogatott légiósévei – és egy darabka a magyar futballtörténelemből. Ez utóbbi érzelgős megfogalmazás.
Folytatom is így. Mint a mesékben, Nyírlugosról elindult egy kis srác, futballista akart lenni, az édesapja vitte az edzésekre, majd kollégista lett Debrecenben, onnantól kezdve tulajdonképpen nyitott könyv lett az élete. Elérte célját, kipróbálhatta magát külföldön – mégis, a mostani hazatérés bennem nem idézi Arjen Robben Hollandiába költözését, aki a Bayern München után Groningenben folytatja, abban a csapatban, amelyben lett valaki, s fogta a batyuját, majd megmutatta a világnak, ki is ő valójában.
A Détári Lajost követő generációkban – talán Gera Zoltánt leszámítva – Dzsudzsák Balázsban láttuk a vezért. Úgy is megfogalmazhatnám, hogy a labdarúgással kapcsolatos minden vágyunk, reményünk benne testesült meg. Ám cirka 25 évesen maga választotta vákuumba került, s nehéz kimondani, de nem áll messze a valóságtól, hogy azóta nem az igazi. Illetve, illendőbb úgy fogalmazni, hogy nem futotta be azt a karriert, amelyre hivatva volt.
Meggyőződésem, küldetése lett volna, ha nem is balczói értelemben, de felelősséggel. Persze emlékszünk a finneknek rúgott győztes góljára vagy a bukaresti szabadrúgásgólra, mi több, az érzelmi túlcsordulástól sem mentes nyilatkozatára a norvégok elleni sikeres Eb-pótselejtező után. S nem feledjük a 2016-os Eb alatti visszahozhatatlan pillanatokat, amelyekben főszerepet vállalt. A pályaképbe ugyanakkor – a szakmai elé az anyagi szempontokat helyezve – betolakodott az Anzsi, a Dinamo Moszkva, a Bursaspor meg sok „al” előtaggal kezdődő együttes… Tény, Dárdai Pál 2015-ben zseninek titulálta, talán ha a Hertha igazán akarja…
Ám felesleges utólag bogozgatni a már kibogozhatatlant, minden úgy történt, ahogy. A kívülálló szemével nem biztos, hogy jól, de nem áll jogomban megkérdőjelezni, hogy a labdarúgó mindig jobbra törekedett.