Futballvágy – Vincze András jegyzete

MAGYAR GYEREKTŐL még sohasem hallottam, hogy Brazíliába szeretne menni futballistának, pedig lenne benne ráció: arrafelé azért van igény a minőségi driblizésre. S ha a kölyökmúltamból indulok ki, anno Pelé, Jairzinho, Rivellino játéka (is) mágnes volt a labdarúgás-mániához, de valahogy mindig fordítva történt: a brazilok vágytak ide (mármint Európába) és nem mi oda. Talán ennek miértjére is megleltem a magyarázatot még a kilencvenes évek végén, amikor Rióban, Sao Paulóban és Salvadorban a helyszínen nézhettem bajnoki meccseket; nos, egyrészt a középső védők mindegyikének olyan combja volt, mint a fél Gellért-hegy, s azokon a futballozásokon valahogy nem a pengés játékosokon volt többnyire a fókusz, egynéhány csatár többet volt vízszintben a gyepen, mint talpon – szóval, az a foci nem az a foci volt, amit mi a hétköznapjainkon a televízióban „brazilosnak” látunk. Ellentétben a Copacabana-stílussal! Na, ott aztán ment az emelgetés, ollózás, rabonázás, sarkazás, okszizás, és akkor ezen a ponton rá is kanyarodnék a szegény gyerekek vágyálmára.

Lapunknak most a ZTE FC négy brazil légiósa beszélt arról, hogyan is keveredtek az NB I-be, s éppen Zalaegerszegre, és mindegyikük történetében közös pont volt, hogy a család anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy odahaza az elitképzésben vegyenek részt. Játszhattak az utcán, kicsit belekóstolhattak a klubfociba is, de a profi környezetet meg kellett volna fizetniük – azt pedig nem volt miből... Éppen ezért vállalták a mindenáron való küzdés, akarás nem könnyű feladatát, és álmaikban nem a vb-szereplés (mert legyünk őszinték, a brazilok futballambíciója nem is lehet más), hanem az európai játéklehetőség járt. A technikás futballal pedig Zalaegerszegen is lehet pénzt keresni, annyit, amennyiből az otthon maradt szülők, testvérek élete jobbá válhat, s ezek a fiúk ennek szellemében becsülik meg azt, amit a magyar labdarúgás kínál most nekik (legalábbis remélhetjük, hogy így van). Tudják s mondják is lapunknak, hogy cserébe kell a trükk, a laza, brazilos foci, és persze várják tőlük a gólt, de pont ez az, ami leginkább a vérükben, a génjeikben van. Valamit már meg-megvillantottak ebből az ösztönös tudásból, s most éppen Győrben, az ETO ellen mutathatják meg, nem csupán az élettörténetük, hanem a játékuk is izgalmas.

S ki tudja… Megtörténhet, hogy éppen a brazil srácok ZTE-sztorija révén jön majd el az a pillanat, amikor egy mai, a focira még épphogy rácsodálkozó magyar gyerek évek múlva azt mondja: lennék én játékos Brazíliában.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!