Doktorics Áron: Mindegyik riválisunknak kellemetlen ellenfelei leszünk

Három és fél év elteltével vendégszerepelt újra a Vasas FC a Groupama Arénában, és csakúgy, mint akkor, ismét gól nélküli döntetlent játszott a jóval esélyesebbnek tartott riválisával. Aki látta a meccset, tanúsíthatja, az élvonalba három idény után visszakerülő angyalföldi klub teljesen egyenrangú partnere volt a Ferencvárosnak, egy pillanatig sem keltette megszeppent újonc benyomását, és még véletlenül sem állítható, hogy szerencsével szerzett egy pontot.

„Noha ezen a nyáron jutottunk fel, egyértelműen nyerni akartunk a Ferencváros otthonában – mondta a találkozó másnapján a Vasas remek teljesítményt nyújtó bal oldali védője, Doktorics Áron. – Tisztában voltunk vele, a meccs nagy részében az ellenfelünk irányít majd, és bár valóban így lett, voltak jó labdakihozatalaink, letámadásaink, nem csak a védekezésre figyeltünk. Az első játékrészben inkább a mi térfelünkön zajlott a játék, de a futballunk védekező részét maradéktalanul megoldottuk, nagy helyzete nem volt a Fradinak. A szünet után már erősebb volt a nyomás, adódott egy-két lehetőség a hazai együttes előtt – nem könnyű hiba nélkül lehozni a mérkőzést a Fradi-pályán! Azért tegyük hozzá, Dibusz Dénesnek is volt két jelentős védése, Koszta Márk fejesében is benne volt a gólszerzés lehetősége, szóval, kis szerencsével akár a győzelem is összejöhetett volna. Az volt a cél, hogy négy pontot szerzünk az első két meccsen, ám kicsit átírta az elképzeléseket, amikor az ETO ellen fél óra után emberhátrányba kerültünk, ettől függetlenül mindkét bajnokink háromesélyes volt. Sikerült megmutatnunk, mindegyik riválisunknak kellemetlen ellenfele leszünk, nemcsak védekezni akarunk, hanem futballozni, hiszen erre alkalmas a keretünk.”

Doktorics Áron két és fél évvel ezelőtt, 2024 januárjában a Haladástól igazolt a Vasashoz, méghozzá úgy, hogy akkor már 111 NB II-es mérkőzés volt mögötte. Azonnal alapemberré vált, az előző, feljutást hozó idényben 27 bajnokin jutott szóhoz, nem véletlen, hogy májusban 2030 nyaráig meghosszabbították a szerződését.

„Mindig szerettem futballozni, rendre idősebbekkel játszottam, és úgy érzem, ez a mai napig segít… – mondta még az angyalföldiek 24 éves labdarúgója. – Természetesen nem minden sikerült a pályám során úgy, ahogyan szerettem volna, hogy mást ne mondjak, annak idején az MTK-nál azt állították, a térdem nem bírja a terhelést, de a családom végig támogatott, én pedig hittem benne, hogy igenis futballista lehetek. Szombathelyi srácként Schimmer Szabolcs, Tóth Péter és Halmosi Péter játékán nőttem fel, a mostani csapattársamnak, Radó Andrásnak még labdát is szedtem, sokat jelentett, hogy a Haladásban mutatkozhattam be az NB II-ben. Amikor megkeresett a Vasas, szimpatikusak voltak a Nagy Miklós által felvázolt tervek, éreztem, lesz lehetőségem játszani, és bár a feljutás nem jött össze azonnal, egyértelműen jól döntöttem. Bal oldali védőnek érkeztem Angyalföldre, meg kellett tanulnom védekezni, hiszen az utánpótlásban inkább az ellenfelek kapuja előtt játszottam: ez hiányposztnak számít, élvezem ezt a szerepkört. Hogy mire számítok a ZTE ellen? Az a mérkőzés sem lesz könnyű, de a két megszerzett pontunknak akkor lesz igazán értéke, ha sikerül nyernünk!”