Bódog Tamás: Kis túlzással jobban örültem a labdaszerzésnek, mint a gólnak

– Rosszkor hívom?
– Dehogy, éppen most szálltam le – válaszolta lapunknak Bódog Tamás, a Nyíregyháza Spartacus vezetőedzője.

– Nyíregyházán?
– Viccelődik? Ferihegyen. Úton vagyok Nyíregyháza felé.

– Szabadság a bajnokság közben?
– Annyira nem volt hosszú, december közepe óta nem találkoztam a gyerekeimmel, akik Németországban élnek. A bajnokit követő regeneráció után kedden szabadnapot kapott a csapat, szerda délután volt edzés. Hétfő délután, a tréninget követően indultam Budapestre, éjfél után értem Mainzba, kedden lehettem a családommal, szerda hajnalban már indultam vissza.

– Örültek a gyerekek?
– Egyetemi vizsgaidőszak van, Donát belsőépítészetet tanul, éppen csoportos feladata volt, projekten dolgoznak, alig láttam őt. Korábban megesett, hogy egy másik vizsgára maketteket kellett gyártani, fúrt-faragott, és amivel elkészült, én lefestettem. Nem volt nagy munka, néhány órát elbíbelődtem vele, de jó érzés volt, hogy legalább ennyit tudtam segíteni neki. Tudja, én inkább edzést tervezek…

– Jól tudom, hogy az ikrei közül a lánya közelebb áll a futballhoz?
– Gréta a modern táplálkozás területén vesz részt oktató-kutató munkában, nagyon sok kémiát tanulnak. A diplomamunkája volt nekem érdekes: a Bundesliga és a Premier League összehasonlítása étkezési szempontból, mit esznek a német, mit az angol bajnokságban szereplők. Korábbi mainzi csapattársam, Jürgen Klopp segített neki abban, hogy a Liverpool edzőközpontjában a konyha működését is megismerhesse, ráadásul akkoriban a klub vezető dietetikusa egy német hölgy volt.

– Mekkora a különbség a két bajnokság között gasztronómia szempontjából?
– Ég és föld, ezt még Jürgen mondta akkoriban. A legjobb angol klubokban már akkor is személyre szabott étrendet állítottak össze: kinek mire van szüksége, mit kell pótolnia, milyen ételből, zöldségből tudja a leggyorsabban elérni, négy-öt szakács készítette a megfelelő minőségű ételeket. A Bundesligában is figyelnek erre, az alapanyagokra, egészségesen táplálkoznak nyilván, de a Premier League teljesen más szint. Tanfolyamokat szerveznek a játékosok feleségeinek, a barátnőknek, esetleg édesanyáknak, mit hogyan kell elkészíteni, hogy a futballistának a legjobb legyen, mit mikor kell ennie, mit mivel szabad párosítania és mivel nem – mindenre odafigyelnek.

– Mit tud ebből hasznosítani Nyíregyházán?
– Meglepődne, milyen sokat, még ha személyre szabott étrend – egyelőre – nincs nálunk. Amikor jöttem, figyelni kellett, hogy mindenki a megfelelő versenysúlyánál legyen, mert egy kiló plusz nem sok, de ha kilencven percen át kell cipelni, a meccs végén egy labdáért folytatott sprint kimenetele múlhat rajta. Azt hiszem, mostanra elmondható, erőnlét szempontjából rendben van a csapatunk. Azt gondolom, Zalaegerszegen kevesen nyernek, az MTK Budapest ellen pedig, főleg a második félidőben, egyértelműen jobbak voltunk.

– Sokat beszéltünk korábban még a Red Bull-iskolában szerzett tapasztalatokról, a letámadásokról, a filozófia alapvetéseiről – látja már a pályán, amit elképzel?
– Az MTK ellen úgy kaptunk tizenegyest, hogy az egész csapat üldözte a labdát, utóbb ketten letámadták az egyik ellenfelet, aki a saját kapuja felé állva vette át a labdát, elvették tőle, mire ő szabálytalankodott, tizenegyes – a srácokon azt láttam, hogy igen, ezt gyakoroltuk, erről beszélgetünk rengeteget, és tényleg van eredménye, működik! Kis túlzással jobban örültem ennek a labdaszerzésnek, mint egy gólnak, mert erős visszaigazolás volt, a játékosok élvezik, amit próbálunk játszani, szenvedéllyel, egymásért küzdve harcolunk, amikor visszatámadunk. Mindenhol jó futballisták vannak, minél tovább gondolkodhat valaki, mihez kezdjen a labdával, annál biztosabb, hogy jó helyre továbbítja – ezt az időt akarjuk ellopni, csökkenteni. Minél gyorsabban döntésre kényszerítjük az ellenfelet, annál nagyobb eséllyel hibázik, ez így működik. Ha csak nézzük a másikat, besétál a labdával a kapunkba… Ezen dolgozunk, hogy miként tudjuk a leghatékonyabban megzavarni a szemben lévő játékát.

– Egyre nagyobb a tülekedés a tabella alján...
– Mindenki tudja, győzelmekkel lehet előrelépni, és nem igaz, hogy nem nézzük a tabellát: persze hogy nem tetszik, amit látok. Mégis bizakodó vagyok, mert a csapat érti, érzi, van értelme a közös munkának, erőben jók vagyunk, a meccsek végén is nyomást tudunk gyakorolni bárkire.

– Hogy érzi magát Nyíregyházán?
– A klubnál remekül – tudom, mindenki az udvarias sablont mondja, de tényleg így érzem: Révész Bálint tulajdonos igyekszik mindent előteremteni a nyugodt munkához, büszke akar lenni a csapatára, Fekete Tivadar sportigazgatóval régi a kapcsolatunk, harmonikus az együttműködés, ennek köszönhetően jól igazoltunk. A várost nagyon megszerettük a feleségemmel, több jó éttermet felfedeztünk már, törzstag vagyok a gyógyfürdőben, a meleg vízben áztatva magam ki tudok kapcsolódni, és tervezem a híres állatkert meglátogatását, ha egy kicsit jobb idő lesz.