Megyeri Balázs: Mindig van új nap, nem járt el felettem az idő

– Megnyerte a győriek házi kapuscsatáját?  
– Egyelőre ezt bővebben nem kommentálnám, továbbra is erős és egészséges versenyhelyzet van, de bízom benne, hogy én állok a kapuban vasárnap is – nyilatkozta visszafogottan lapunk kérdésére Megyeri Balázs, az ETO FC 35 éves kitűnő kapusa, aki decemberben Samuel Petrást kiszorítva első számú kapussá lépett elő a zöld-fehéreknél. 

– A nehéz 2025-ös év után gondolta volna, hogy az őszi első kapujába verekszi magát, és sokadik virágzását éli?
– Sajnos a múlt év első és második fele is nehézkesen alakult. Úgy terveztem, hogy minél többször a csapat rendelkezésére állok, de a tavasszal, még Debrecenben egy sérülés és az ebből következő műtét ezt megakadályozta. A nyári felkészülési időszakban kerültem Győrbe, végigcsináltam az alapozást, kezdett visszajönni az erőm, az edzőmeccsek jólestek. Az új közegben éreztem a pluszmotivációt is, a lelkesedést, és amikor végre újra százszázalékos állapotban éreztem magam, bumm, megint jött a rossz hír. Amikor az MR-vizsgálaton átestem, mindenki azt hitte, súlyos a sérülésem, térdszalagszakadásra számítottunk. Őszintén szólva, ahogy húsz percig ott feküdtem és hallgattam a kattogó gépet, azon gondolkodtam, ezek vajon jelzések, a testem üzenete, hogy itt a vége? Amikor megtudtam, hogy „csak” sípcsonttörés, az lelkileg nagyon megerősített, azt éreztem, dolgozni kell magamon, aztán a lehető legjobb állapotban visszatérek! A konditeremben töltött idő a javamra vált, és kialakult bennem az a szemlélet, hogy ha nem is vagy fiatal, a legfontosabb, hogy mindig jön új nap, és vele a fejlődési lehetőség. Ez a szemlélet a klubnál is visszaköszön, végig támogattak. A szezonzárás pedig, úgy érzem, a kínkeserves, izzadságos órák munkájának gyümölcse. Nem elégtételnek fogtam fel, inkább azt a tanulságot vontam le, hogy még nem járt el az idő felettem, fittebb vagyok, mint valaha, és hálát érzek, hogy itt lehetek. Átértékeli az ember ennyi idősen, hogy mit ad neki egy mérkőzés, én nagyon élvezem az edzéseket, és a lehetőséget, amiket kapok. 

– Hány évet érez még magában ezen a szinten?  
– Sokszor hallom, az idővel az ember bölcsebb lesz, megérzi, mire van szüksége. Az új közegben, Győrben új módszerekkel is találkoztam, ez pedig segít, hogy fizikailag fitten tartsam magam. Sokat foglalkozom a sportág mentális részével is, van is ilyen képzettségem, így a lelkemnek is gondját viselem. Ebben persze elengedhetetlen a két „óriási” lányom is... Hogy mennyi idő van még a karrieremben, meglátjuk: szerencse is kell a további sérülések elkerüléséhez, és persze fontos, hogy élvezzem a játékot. Az edzőtáborban a szerb Csukaricskivel szálltunk meg egy hotelben, és épp most került oda a negyvenkét éves kapus, Vladimir Sztojkovics. Váltottunk néhány szót, tudni kell, hogy amikor az Olympiakosznál játszottam, majdnem csapattársak lettünk, úgyhogy kicsit nosztalgiáztunk. Jó látni, hogy negyvenkét évesen is aktív, a szerb élvonalban véd. Nem mondom, hogy nekem is ez a célom, sőt, ha azt érzem, hogy fizikailag még bírnám, de már nem élvezem, nem erőltetném tovább.

Sérülés, kihagyás, sokan már lemondtak róla: ez akár Megyeri Balázs 2025-ös évének leírása is lehetne, de az analógia igaz Kovács Lászlóra, a Rába ETO legendájára is. A tatabányai születésű kapus 1972-től 1980-ig a Videoton kapuját őrizte, ám egy sérülés után Disztl Péter kiszorította a kezdőcsapatból, átigazolásáról pedig nem tudott megegyezni a fehérvári klub és a Kaposvár, így másfél évet kihagyott. Verebes József 1981 nyarán kétheti edzést követően azonnal kezdőként számolt vele Győrben. Ugyan a Videotonnal bajnoki ezüstérmes és tizenkétszeres válogatott is volt, 30 éves kora után másodvirágzását élte, két aranyérmet és egy ezüstérmet ért el a bajnokságban a vagongyáriakkal, a nyolcvanas évek aranycsapatának felsorolása mindig az ő nevével kezdődik majd.  A 34 éves Mészáros Ferenc érkezése után hagyta el Győrt, Bubu két győri idénye alatt ezüst- és bronzérmet nyert az NB I-ben, és nemzetközi kupamérkőzéseken is őrizte a kaput.  A hatvanas évek aranycsapatát több kiváló kapus is erősítette, s ugyan az első számú – egyben a klubtörténet egyik legjobbja –, Tóth László a húszas éveiben járt, amikor a klub félidényes bajnokságot és sorozatban három kupát nyert, valamint BEK-elődöntőbe és KEK-negyeddöntőbe jutott, a klubot hosszú évekig megbízhatóan szolgáló Barna Sándor harmincon túl adta fel a leckét fiatalabb kollégájának, és volt értékes tagja az együttesnek.  Az utánuk következő Tóth Lajos dr. már be akarta fejezni a pályafutását Szegeden, hogy a jogi pályával foglalkozhasson, ám harmincévesen mégis igent mondott az ETO hívására: tagja lehetett a Vásárvárosok Kupájában a Lausanne-t kiejtő, majd az FC Barcelona ellen pályára lépő csapatnak. Elmondása szerint a hazai, 3–2-es vereséggel végződő mérkőzésen két gólt az ő hibájából kapott az ETO, a Camp Nouban azonban a balszerencsés 2–0-s vereség ellenére a győriek legjobbjának tartották, szenzációs védései miatt kapaszkodhatott az utolsó szalmaszálba az együttes.  Szasa Sztevanovics 2004-ben, szintén harmincévesen került a Győri ETO FC-hez, és a klub történetének legsikeresebb légiósa lett: tíz év alatt egy arany-, egy ezüst- és három bronzérmet szerzett a bajnokságban, két ­ezüstérmet a kupában és Szuperkupa-győzelmet is ünnepelhetett, közönségkedvencnek számított.  Megyeri Balázs, úgy tűnik, 35 évesen vált fontos alakjává az ETO-nak, és minden esélye megvan rá, hogy a nagy elődök nyomdokaiba lépjen, ha az ő és a csapat jó szereplése kitart az idény végéig. M. D.

– Sok szó esett az elmúlt években arról, hogy a labdát lábbal is kiválóan megjátszó magyar kapusok közé tartozik Gulácsi Péterrel és Szappanos Péterrel együtt. Győrben mennyire kamatoztathatja ezt a képességét?  
– Szerintem abszolút, hiszen modern, dinamikus focit próbálunk játszani, elkerülhetetlen, hogy ebbe bevonjanak minket is. Debrecenben is élveztem ezt, főleg Szrdjan Blagojevics idejében volt ez szembetűnő, tőle sok újdonságot tanultam. Megkövetelte a lapos passzokkal építkezést néha olyan helyzetekben is, amikor már inkább előrerúgtam volna a labdát. Az ETO-nál ennél szabadabb a döntéshozatal. Egy kapusnak jó, ha folyamatosan játékban van, nem jó, ha percekig nem ér a labdához. 

– Az ETO-nál kis túlzással semmiféle játékosmozgás nem történt januárban. Tapasztalt már hasonlót pályafutása során?  
– Szerintem nem. Az Olympiakosznál télen nem volt nagy jövés-menés, inkább nyáron, ahogy a spanyol klubomnál sem, igaz, ott minimális volt a leállás. Persze egy-két új arc mindig akadt.

– Mit árul el ez az ETO-ról?  
– Hogy erős a keret, és nem szerettek volna belenyúlni, mert egységesek vagyunk, jó elegyet alkotunk. A csapat magja jó másfél éve Borbély Balázzsal dolgozik, mindenki tisztában van a feladatával.

– Nem kavart vihart a sok átigazolási pletyka a csapat körül az elmúlt hónapban?  
– Szerintem ez a vezetőség dolga, én ebbe nem is mennék bele. Az öltözőbe nem jutottak be a pletykák, s annak ellenére, hogy mi is látjuk, mi jelenik meg a sajtóban, az edzéseken és az edzőmeccseken sem lehetett érezni senki teljesítményén, hogy máshol járnának a gondolatai. Egyszerűen kizárjuk a „találgatós” híreket, jó a hangulat a csapatnál, senki sem akar elmenni, mindenki jól érzi magát itt, és csak a feladatára figyel.

– Ennyi év után, a klub saját nevelésű játékosaként érzelmileg többet jelent még a Ferencváros elleni mérkőzés?  
– Mostanra azért már megszoktam, hogy a Fradi ellen lépek pályára. A keret persze teljesen más már, mint az én időmben, a stábban és a háttérmunkatársak között is egyre kevesebben vannak olyanok, akiket ismertem. Jó kapcsolatot ápolok azokkal, akik még ott dolgoznak, de összességében nem szentelek neki nagyobb figyelmet a múlt miatt, olyan meccs lesz, mint a többi, annyi különbséggel, hogy mégiscsak a címvédő ellen lépünk pályára.

– A debreceni éveiben ugyan egyszer a dobogón végeztek, de aranycsatát nem vívtak a Ferencvárossal: a vasárnapi mérkőzést már lehet annak tekinteni?  
– Vagyok annyira tapasztalt, hogy azt mondjam, nagyon hosszú a szezon, ezzel a mérkőzéssel kezdődik csak a tavasz. Úgy kell nekiállni, hogy tizenöt bajnokink van hátra, és a Ferencváros elleni találkozó az első feladat, amelyet remélhetőleg meg fogunk oldani. A végén majd kiderül, mit tudunk kihozni ebből a tizenöt fordulóból. Csak úgy érhetjük el a célunkat, ha meccsről meccsre haladunk.

– Ráadásul a második tavaszi fordulóban a Debrecen érkezik Győrbe, ha balul sül el az első két ­meccs, a dobogóról is lecsúszhat az ETO.  
– A bajnokság egyik sajátosságára már az őszi szezon is rávilágított: ha egy csapat három gyengébb mérkőzést játszott, az élbolyból visszacsúszott a középmezőnybe, de fordítva is igaz, hirtelen feljebb is lehetett lépni. Ezért is mondom, kár lenne előreugrani, olyan a bajnokság, hogy hétről hétre módosul a tabella, bárki bárkit legyőzhet, és egyelőre nincs kimagasló csapat. Voltak olyan klubok az elmúlt években is, amelyek megelőzték az FTC-t ősszel, bizonyítva, milyen sokat számít a kettős-hármas terhelés, de az idény végére mindig egyenesbe jöttek a ferencvárosiak.

NB I, 19. FORDULÓ
13.00: Debreceni VSC–Diósgyőri VTK (Tv: M4 Sport, Nemzeti Sportrádió) – élőben az NSO-n!
15.00: Kolorcity Kazincbarcika SC–Zalaegerszegi TE FC, Miskolc (Tv: M4 Sport+, Nemzeti Sportrádió) – élőben az NSO-n!
18.15: Ferencvárosi TC–ETO FC (Tv: M4 Sport, Nemzeti Sportrádió) – élőben az NSO-n!