Tóth Barna: Nem siettetem a felépülést
– November elsején, az ETO elleni 0–0-s bajnokin csereként még pályára lépett, a múlt heti, Kisvárda Master Good elleni 5–3-as győztes mérkőzésen már nem volt ott a meccskeretben: Győrben sérült meg?
– Nem, három nappal később, a keddi edzésen – felelte a Paksi FC 30 esztendős, egyszeres válogatott támadója, Tóth Barna. – Léptem egyet a labda felé, beszúrt a combom, azonnal abba is hagytam a gyakorlást. Kaptam kezelést, szerdán elmentem ultrahangra, ahol kiderült, közel kétcentis részleges szakadás van a combközelítőmben. Azóta külön dolgozom, futni nyilván nem tudok, de erősítek, végzem a gyógytornát. Amikor egymás után jönnek a meccsek, a regeneráció miatt úgyis kevesebb konditermi munkára van lehetőség, ezt próbálom bepótolni.
– Ebben az évben még öt fordulót rendeznek az élvonalban, az utolsót december 20-án. Mit mondanak az orvosok, mikorra épül fel?
– Bízom benne, három-négy hét múlva újra játszhatok. Ha optimistán akarom megfogalmazni, azt mondom, szeretnék négy bajnokin pályára lépni, de reálisabb forgatókönyv, hogy kettő-három jut nekem. Az mindenesetre nem hátrány, hogy a válogatott miatt ezen a héten nincs forduló, de azzal is tisztában vagyok, semmit sem szabad siettetni, a sérülésemnek van egy felépülési ideje.
– Tavaly pályafutása legjobb idényét produkálta, harminckét bajnokin tizenkétszer talált be a Paksban, a mostani bajnoki évben egyelőre három gólnál tart, legutóbb viszonylag régen, még augusztusban, a Kazincbarcika 3–0-s legyőzésekor talált a kapuba...
– És ez bosszant is! Azért hozzátenném, ebben az időszakban a VAR három gólomat is elvette, kettőt a Puskás Akadémia, egyet a DVSC ellen, utóbbiról most is azt gondolom, szabályos körülmények között született. Úgy vagyok vele, próbálom még jobban tenni a dolgomat, és ha az ember kitartó, sokat tesz érte, megfordul a szerencséje.
– Ha már a válogatottat említette: miként élte meg az Örményország elleni 1–0-s győzelmet?
– Nagyon örültem neki természetesen. A mérkőzés végén ugyan volt a kapunk előtt egy-két izgalmas pillanat, de összességében a csapat elég jól kontrollálta a párharcot. Jerevánból elhoztuk ugyan a három pontot, más kérdés, hogy utána este az Írország–Portugália selejtező nem úgy alakult, ahogy reméltük. Nem tagadom, meglepett, amit láttam, mert bár korábban saját bőrömön tapasztaltam, mennyire nehéz a fizikailag nagyon erős ír csapat ellen játszani, azt gondoltam, Portugália már Dublinban véglegesíti a továbbjutását.
– Vasárnap ott lesz a Puskás Arénában?
– Természetesen! Biztos vagyok benne, a szurkolók fantasztikus hangulatot teremtenek, aki lehetőséget kap Marco Rossitól, az száz százalékon pörög. Az ír válogatott veszélyes ellenfél, de hazai pályán vagyunk, a döntetlen is nekünk kedvez, bár tudom, győzelemre játszunk majd. Bízom benne, hogy megszerezzük a csoport második helyét, és ha így alakul, az minden bizonnyal a felépülésemre is jó hatással lesz. A győzelem, a jó eredmény mindig segít az emberen, arról nem is beszélve, nagy motiváció arra, hogy a következő összetartáson újra ott lehessek.
