Szabó István: Nem vagyok fáradt, dúl bennem az energia, dolgozni akarok

– Újra a kecskeméti bázison…
– Igen, visszaköltöztünk a nejemmel, van bőven tennivaló a ház körül, mert az elmúlt hét hónapban alig jártunk idehaza, szinte az összes időnket Nyíregyházán töltöttük – mondta lapunknak adott interjújában Szabó István, aki a múlt héten távozott a Nyíregyháza Spartacus kispadjáról. – A nagyfiam és az unokáim Németországban laknak, őket látogatjuk meg hamarosan, és persze minél több NB I-es ­meccsre megyek, leginkább Pakson és az MTK-pályán tűnök fel. Mint ismert, jó viszonyt ápolok a paksi vezetőedzővel, Bognár Györggyel és a klub vezetőjével, Haraszti Zsolttal – mind a ketten tudják, nem hátsó szándékkal ülök majd a lelátón… Futballmániás vagyok, több élvonalbeli meccsre leszek kíváncsi: a helyszínen sokkal jobban lehet szakmailag figyelni a találkozókat, mint a televízión keresztül.

– Szíven ütötte, hogy tizenegy forduló után megköszönték a munkáját?
– Először is csak köszönhetek Révész Bálint tulajdonosnak, hiszen tavasszal lehetőséget adott a bizonyításra, amellyel éltem is, hiszen a tizenegyedik helyen vettem át a csapatot az előző idényben, majd az utolsó előtti fordulóban, Újpesten benn maradtunk az élvonalban. Többen azt mondták, ez legalább akkora, de lehet, még nagyobb bravúr volt, mint amit a Kecskeméttel véghez vittünk, amikor két év alatt két osztályt váltottunk, majd ezüstérmet szereztünk az NB I-ben. Ez azért túlzás, de kétségtelen, úgy harcoltuk ki az NB I-es tagságot az utolsó hét bajnokin, hogy előtte sorozatban hét tétmérkőzésen nem szerzett gólt a Szpari. Sikerült felrázni, összekapni a társaságot, gyűjtöttünk tizenkét pontot, így alattunk húzták meg a vonalat. Ami a távozásomat illeti: meglepődtem, derült égből villámcsapásként ért, hiszen kedden még én tartottam az edzést, azt hittem, hogy a türelem tovább tart. De ilyen a futball, ezt az edzőnek is el kell fogadnia, ha nyer, magasan van, ha veszít, a mélybe zuhanhat. Bízom benne, hogy a csapat benn marad, a szurkolótábor megérdemli, hogy NB I-es együttest láthasson.

Nem lehetett ész nélkül terhelni a futballistákat

– Hullámzóan teljesítettek: az idény elején beragadt a Szpari, de utána három bajnokin öt pontot szerzett, úgy tűnt, elindul felfelé, ám az MTK után a Kazincbarcikától is kikapott. Igaz, Varga Kevin óriási butaságot csinált az újonc ellen, hiszen már a tizedik percben összeszedett két sárga lapot.
– Ha egy hátvéd, adott esetben egy védekező középpályás kap piros lapot a meccs elején, az még elfogadható lehet, de szélsőtől ez valóban érthetetlen volt. Ez nagyban befolyásolta a bajnokit, amelyen sajnos vereséget szenvedtünk – ebben a fordulóban nyert a Diósgyőr a Paks ellen és a ZTE a Ferencváros otthonában, így kerültünk az utolsó pozícióba, ez sokakat sokkolhatott. Engem is megviselt persze, de tudtam, annyira szoros a mezőny, hogy két győzelemmel oda lehet kerülni a tabella első felébe. A csapat egyre jobb adatokat mutatott, a játékosok zöme már kezdett olyan számokat produkálni, mint anno Kecskeméten. Nem lehetett ész nélkül terhelni a futballistákat, hiszen különböző időpontokban és állapotban érkeztek hozzánk, ráadásul sokan bajlódtak sérüléssel, elég Alaxai Áron, Temesvári Attila, Nagy Dominik, Katona Mátyás vagy Tóth Balázs nevét említeni, akik ha egészségesek, alapemberek lehetnének.

– Nagyon sokan, tizenhatan érkeztek a nyáron, míg tizenkilencen távoztak. Volt arról szó a klubvezetőséggel, hogy ennyi játékosból csapatot faragni nem megy egyik pillanatról a másikra, ez bizony időbe telik, így legyen is türelem?
– Egyértelmű, ebben a kérdésben hibáztam: hittem benne, hogy megbirkózom a feladattal, de tévedtem. Nem kellett volna ekkora játékosmozgás, ebből tanultam, ilyen hibát még egyszer nem követek el. Mentségünkre szóljon, hogy több esetben is kényszerből léptünk, elég, ha a kapuskérdést nézzük. Fejér Béla szeretett volna hazamenni Romániába, nem gördítettünk akadályt ez elé, majd Tóth Balázs térdsérülést szenvedett, így nem is egy, hanem egyből két kapust kellett hoznunk. Az is érdekes, hogy a nyári edzőtáborban még tíz olyan labdarúgó edzett velünk, aki utána búcsút intett: ez is bizonyíték arra, hogy nagy volt a jövés-menés. Ennek ellenére több szoros meccset is játszottunk az idényben, elég, ha azt mondom, Felcsúton a nyolcvanharmadik percben még mi vezettünk, aztán mégis kikaptunk, míg Győrben csak a nyolcvanötödik percben kapott góllal szenvedtünk egy-nullás vereséget. Fájó a búcsú, de ezt hozta az élet.

– A játékosok miként reagáltak a távozására?     
– Több helyről hallom vissza, hogy a külföldiekkel nehezen találtam meg a hangot, ehhez képest négy légiós is igazán szívhez szóló üzenetet írt, mondván, mennyit tanultak tőlem és mennyit köszönhetnek nekem. Több magyar is írt, persze tudom, nem mindenki szomorú amiatt, hogy távoztam… Ez normális, hiszen ennyi futballistából nem játszhat mindenki hétről hétre, vannak sértődöttek, de ezzel tényleg nincs semmi baj. Bár tény, hogy mindenki megkapta az esélyt a bizonyításra.

Ülhetett volna otthon, hogy „csak” felvegye a fizetését

– Miképp éli meg, hogy májusban, a bennmaradás kiharcolása után még rajongták a szurkolók, majd öt hónappal később minden megváltozik?     
– Érzelmekkel telve élem meg ezt a búcsút. Nagy lehetőséget láttam meg ebben a feladatban, ezért vállaltam el: sok szurkoló, szép stadion, korrekt tulajdonos. Ne feledjük, kockáztattam, mert amikor áprilisban elvállaltam a feladatot, még egyéves szerződés kötött a Kecskeméthez. Nyugodtan ülhettem volna otthon, és felvehettem volna a fizetésemet, de nem ezt tettem, inkább belevágtam ebbe a feladatba. Ha nem maradtunk volna bent, lehet, már akkor vége szakad a közös munkánk, vagyis tényleg rizikóztam. Ugyanakkor dolgozni akartam az NB I-ben, ezért egyáltalán nem bántam meg, hogy a Nyíregyháza vezetőedzője lehettem. Kritikaként hallottam vissza azt is, hogy nem voltam elég kemény. Ez tévedés. Lehet, a pálya szélén nem rugdosom fel a kulacsot, és nem reklamálok fröcsögve – jó is a viszonyom a játékvezetőkkel, pályafutásom során egy sárga lapot sem kaptam –, viszont az öltözőben rend volt, ha kellett, az asztalra csaptam. Apró lépéseket tettünk előre: nem engedtem, hogy bárki is a mosdókagylóba mossa le a füves, sáros cipőjét, ha megteszi, befizetett volna ötezer forintot, amelyet a takarítónőnek adunk. Nem az összegen van a hangsúly, hanem azon, hogy tiszteljük egymást. Azt is megtiltottam, hogy a masszőrnél nyomkodják a telefont, ez is tiszteletlenség a másikkal szemben. Az edzések után fél óráig nem vehették elő a telefont, ezzel is megbarátkoztak, már-már természetes volt, hogy ezt nem szabad. A renddel, fegyelemmel nem volt gond – ahogy mondani szokták, a szép szó vasajtót nyit.

Jó érzék kell a tehetségek felfedezéséhez, neveléséhez

– Mi lesz most? Pihen vagy azonnal belevágna az újabb feladatba?
– Dúl bennem az energia, nem vagyok fáradt. A legjobb korban vagyok, dolgozni akarok. Hogy hol, az más kérdés, és teljesen helyzetfüggő, könnyen lehet, hogy NB II-es klubnál talál meg olyan munka, amelyben látok lehetőséget, van értelme, és van arra mód, hogy valami kiemelkedőt csinálhassunk együtt. Hiszek magamban és a gondolkodásmódomban, tudom, kikből lehet kiemelkedő, akár válogatott játékost faragni. A jelenleg a Ferencvárosban futballozó védő, Szalai Gábor anno az NB III-ban játszott, de hittünk benne, és beverekedte magát a válogatottba. Rajta kívül még hatan lettek a nemzeti csapat tagjai azokból, akikkel sokáig dolgoztam együtt: Lukács Dániel az NB III-ban futballozott, Tóth Barna Ajkán volt csere, Horváth Krisztoferre Debrecenben nem volt szükség, Nikitscher Tamás Pécsett játszott az NB II-ben, Szűcs Kornél alig jutott szerephez Diósgyőrben, míg Szuhodovszki Somát ingyen szereztük meg az MTK-tól. Ezek a játékosok nem voltak különösebben ismertek, sőt. Mégis megtaláltuk őket, hittünk bennük, és rengeteg munkával, pedagógiával eljuthattak a válogatottságig. Ha valahol lehetőséget kapok, megpróbálok alkotni. Ez a legtöbbször sikerül.

Két kispadon volt váltás eddig az NB I-ben

Az NB I-ben az őszi szezon során két edzőváltás történt: szeptember 30-án Kisvárdán Gerliczki Máté helyett a sportigazgató, Révész Attila ült le a kispadra, aki lapunknak elmondta, csak ebben az évben vállalja a szakvezetőséggel járó pluszterhet, az új esztendőben, a tavaszi folyatásra mindenképpen új vezetőedzőt nevez ki a csapat élére. A másik váltás Nyíregyházán volt, cikkünk szereplője, Szabó István közös megegyezéssel távozott a Szparitól október 29-én, majd másnap kinevezték a csapat élére Bódog Tamást, aki korábban az NB I-ben másodedzőként a Videotonnál, míg vezetőedzőként Diósgyőrben, Kisvárdán és a Bp. Honvédnál dolgozott, külföldön a Bröndbynél, a Mainznál, az RB Leipzignél és a Herthánál volt asszisztens­edző.

Az 5. fordulóból a Kazincbarcika–ETO FC és a Kisvárda–FTC mérkőzést december 3-ra halasztották.