Domborművet avattak Puhl Sándor emlékére Egerben

Négyszer választották meg a világ legjobb játékvezetőjének 1994 és 1997 között sorozatban. Makulátlan teljesítményt nyújtott az 1993-as UEFA-kupa-, az 1994-es világbajnoki, valamint az 1997-es Bajnokok Ligája-döntőben. Számos magyar bajnoki rangadót, több Magyar Kupa-finálét vezényelt le a rá jellemző korrektséggel, határozottsággal. Később a Játékvezetői Bizottság elnökeként irányította a kollégákat, dolgozott az MLSZ alelnökeként is. Nem mellesleg népszerű televíziós szakkommentátorként is ismerhették a nézők.

Puhl Sándor a magyar futball legínségesebb idejében szinte egyedül tartotta „víz felett” labdarúgásunkat a nemzetközi porondon.

Eger díszpolgára szeretett városában, négy évvel halála után – három nappal azután, hogy betöltötte volna 70. életévét – kapott domborművet a Sándor Imre és Széchenyi utca sarkán, Rostás Bea Piros csodálatos bronz alkotását. A csütörtöki ünnepségen több százan jelentek meg és emlékeztek minden idők egyik legjobb játékvezetőjére. Korábbi állandó partjelzőin, Bozóky Imrén, Hamar Lászlón, Szilágyi Sándoron és Mező Bélán kívül találkozhattunk a korábbi remek FIFA-játékvezetővel, legnagyobb hazai riválisával, Vágner Lászlóval. Puhl Sándor pályáját az MLSZ alelnöke, korábbi főtitkára, Berzi Sándor méltatta, valamint Eger polgármestere, Vágner Ákos is megemlékezett emberi nagyságáról. A korábbi szövetségi kapitányok közül Csank János és Gellei Imre is megjelent, a játékoslegendák képviseletében az egri Csuhay József tűnt fel, ahogyan a Sport1 televízió főszerkesztője, korábbi főnöke, Máté Pál is tiszteletét tette.

Puhl Sándor domborműve – az MLSZ egri igazgatóságát vezető Farkas Ádámnak, valamint sportújságíró kollégánk, Bódi Csaba szervezőmunkájának is köszönhetően – méltó helyet kapott a vármegyeszékhely belvárosában, mostantól mindenki megállhat egy pillanatra az alkotásnál, hogy fejet hajtson a világ egyik legjobb játékvezetőjének emléke előtt.