A Dinamo-kapcsolat: Szása és Vaszil találkozása Szlovéniában

Egy edzőmeccset kötött le egymással a Kisvárda Master Good és a Dinamo Kijev, szombatra, ám a csapatok módosítottak a megállapodáson, és vasárnap is találkoznak egymással, biztosítva, hogy a keretek valamennyi tagja kellő meccs­terheléshez jusson a hét végén. Mindkét mérkőzés helyszíne a szlovéniai Kidricevo, miközben a Kisvárda főhadiszállása ezekben a napokban Zrece, míg a 17-szeres ukrán bajnok Ausztriában, a Graz melletti Bad Waltersdorfban készül. A kijeviek vezetőedzője Olekszandr Sovkovszkij, a korábbi remek kapus, aki klubszinten egyetlen csapatban védett hosszú karrierje (1993–2016) során – a Dinamo Kijevben. Négyszázhuszonhat bajnokin őrizte a kaput, a válogatottban pedig 92 alkalommal jutott lehetőséghez. A Dinamóban négy évig a csapattársa volt a 46-szoros magyar válogatott Bodnár László, aki jelenleg a Kisvárda szakmai stábjának tagja, asszisztensedzőként segíti Gerliczki Máté munkáját. Szása és Vaszil (ahogy Bodnár Lászlót hívták az ukrán csapattársak) régi ismerősként köszönthették egymást szombat délután.

„Szása klublegenda – mondta Olekszandr Sovkovszkijról a Dinamóban 2000 és 2004 között ötvenegy bajnoki meccsen három gólt szerző Bodnár László. – Sokszor maradtunk kint edzések után, és gyakoroltuk a szabadrúgásokat, annyit elárulok, hogy olykor azért sikerült bevennem a kapuját távolról is. Szép emlékeim vannak Kijevből, az első külföldi klubom volt, nemcsak az állóképességemet alapoztam meg, hanem a nemzetközi futball vérkeringésébe is ott kerültem be, onnan lettem válogatott is. Hogy miként kerültem a Dinamóhoz? Ezerkilencszázkilencvenkilenc tavaszán a DVSC-vel hat egyre győztük le a Ferencvárost az Oláh Gábor utcai stadionban, én szereztem a Loki hatodik gólját. A Dinamo egyik fiókcsapata Debrecenben edzőtáborozott, az egyik vezetőjük ajánlott be a kijevi elöljáróknak. A csapat addigi jobbhátvédje, Oleh Luzsnij éppen az Arsenalhoz távozott, az ő helyére szemeltek ki. Egy éven keresztül figyeltek, aztán kettőezer tavaszán meghívtak Kijevbe, ahol ismerkedhettem a körülményekkel, és gyakorlatilag előszerződést kötöttünk, azon a nyáron pedig a Dinamóhoz igazoltam.”

Olekszandr Sovkovszkij mellett Aljakszandr Hackevics, Alekszej Geraszimenko, a csapatkapitány Olekszandr Holovko, Vladiszlav Vascsuk, Kaha Kaladze, Valjancin Bjalkevics, Makszim Sackih, Andrij Neszmacsnij, Andrej Liszickij – velük együtt alkotta a kezdő tizenegyet 2000. november 8-án a manchesteri Old Traffordon játszott Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésen Bodnár László. Az ellenfél soraiban a világbajnok francia Fabien Barthezzel. Gary és Phil Neville-lel, David Beckhammel, Roy Keane-nel, Teddy Sheringhammel – és Ryan Giggsszel.

„Jobbhátvédként a United balszélsője, Ryan Giggs jött velem szemben, nem mondom, hogy nem izgultam a meccs előtt – emlékezett a majd’ 25 éve történtekre Bodnár László. – David Beckham lőtte át mögém a labdát a walesit keresve, akit a harmincötödik percben le kellett cserélni. No, nem azért, mert annyira jól védekeztem ellene, hanem azért, mert megsérült… Egy nullára kaptunk csak ki, ráadásul a hajrában a beadásom után a csereként beálló Giorgi Demetradze hatalmas helyzetet rontott el, ha belövi, a Manchester velünk együtt kiesik a csoportkör első fázisában. Előtte Kijevben gól nélküli döntetlent játszottunk a Uniteddel, akkor a hajrában álltam be csereként. Az a mérkőzés­­ arról is emlékezetes marad, hogy a pontszerzést csapatszinten a hajunk levágásával tettük emlékezetessé…”     

Bodnár Lászlónak első két kijevi évében a legendás Valerij Lobanovszkij volt az edzője. A legendás szakember 2002 májusában hunyt el, amikor még aktív edző volt, s a Metalurh Zaporizzsja elleni idegenbeli meccs előtt rosszul lett, szél­ütést kapott, egy hétig ápolták a kórházban, de nem tudták megmenteni az életét. Bodnár László játszott azon a mérkőzésen, amelyet a kórházba szállított mester nélkül is megnyert 3–1-re a Dinamo.

„Nagyon korrekt volt velem végig a Főnök, aki nem sokat szólt hozzánk, elmondta, mi lesz az edzésen, aztán felült a lelátóra, a meccsen sem kiabált be a pályára. Fokozatosan kaptam meg tőle a lehetőséget, azt hiszem, kedvelt. Utána kevesebbet játszottam Olekszij Mihajlicsenko edzőnél, de összességében nem lehetek elégedetlen a kijevi karrieremmel, kétszer nyertem bajnokságot, egyszer Ukrán Kupát, és játszhattam a Bajnokok Ligájában. A Dinamo volt a legnagyobb klub, amelyben megfordultam, remélem, emiatt a Rodánál és Salzburgban sem sértődnek meg. Jó volt felidézni a kijevi emlékeket az edzőmeccs kapcsán.”