Ousmane Dembélé-sorozat, 2. rész: sérülések, gyorskaja, éjszakai videójáték

Barcelonába szerződése egy év dortmundi légióskodás után, 2017 augusztusában emlékezetesre sikerült Neymar távozása és a vételár miatt. A Barcelona ugyanis 105 millió eurót fizetett érte a Borussiának, és ez az összeg a különböző bónuszokkal végül felment 145 millióra. Egészen nyilvánvaló volt, hogy ennyit nem ér, túl van árazva. Ekkor honfitársával, Paul Pogbával holtversenyben a világ második legdrágább játékosa volt. Az első persze Neymar, akit akkor vitt el a máig csúcsot jelentő 222 millió euróért a PSG. A katalánok nem arra törekedtek, hogy jól befektessék ezt a pénzt, de nem is tették be a párnacihába, hanem szinte azonnal elverte Josep Maria Bartomeu elnök, aki úgy költekezett, mint a kisgyerek az édességboltban, miután megszerezte anyu bankkártyáját: a Dembéléért kiadott vagyon után a téli szünetben lecsapott 120 millió euróért (plusz a bónuszok) a Liverpool braziljára, Philippe Coutinhóra, de eltapsolt 35 milliót Clément Lenglet-ra, 31 milliót Arthurra és 41-et Malcomra is.

Nem tette könnyebbé Dembélé helyzetét Barcelonában az érte kiadott összeg, és az ezzel járó nyomás, amit csak növelt, hogy ő kapta meg az addig Neymar által viselt 11-es mezszámot. Mindenesetre nagy lelkesedéssel vetette bele magát a kalandba annál a klubnál, amelyet álmai csapatának nevezett. De az út tele volt buktatókkal.  

„Nehéz volt, különösen mert csupán másfél évnyi profiskodás után érkeztem meg Barcelonába, előtte hat hónapot a Rennes-ben, majd egy idényt Dortmundban játszottam. Húszévesen megérkezni egy olyan öltözőbe, ahol ott vannak azok a sztárok, akikkel mindig játszani akartam, egyszerűen rendkívüli volt. De nagyon komplikált is” – mondta utóbb a brit FourFourTwo magazinnak adott interjújában. Sok egyéb tényező mellett sérülések nehezítették a dolgát. Szeptember 9-én mutatkozott be tétmérkőzésen az Espanyol elleni 5–0-ra megnyert bajnokin, Gerard Deulofeu helyére beállva a 68. percben, majd gólpasszt adva Luis Suáreznek. De nyolc nappal később, a Getafe elleni bajnokin, immár kezdőként combhajlítóizom-sérülést szenvedett, és négy hónapra kidőlt. Január 2-án kapott csak orvosi engedélyt a folytatásra, ám néhány héttel később ismét megsérült a Real Sociedad ellen, és újabb négy hétre kiesett. Így az első gólját Barca-mezben csak 2018. március 14-én szerezte meg a Chelsea elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő 3–0-s visszavágóján, amelyen ő jegyezte a második találatot. Az első La Liga-góljára április 17-ig kellett várni, ő szerzett vezetést a Celta Vigo ellen (2–2). Május 9-én aztán már kétszer is betalált, megszerezve barcelonai karrierje első dupláját a Villarreal elleni 5–1-es hazai győzelem során. Nem könnyű mérleget vonni az első spanyolországi idényéről, hiszen bajnok lett és megnyerte a Király-kupát is, de minden sorozatot figyelembe véve csak 23 mérkőzésen tudott pályára lépni, és ezeken négy gólt szerzett. A Copa del Rey döntőjében csapata 5–0-ra győzte le a Sevillát, de a francia támadó csak a 82. percben, 5–0-nál állt be. Már ekkor hallatszottak azok az elégedetlenkedő szurkolói hangok, hogy nem ezt várták egy olyan játékostól, akit elsősorban Neymar helyére hoztak, és akiért mindennel együtt csaknem 150 millió eurót kellett kicsengetni. De persze ekkor még lehetett bizakodni, hogy a jövőben elkerülik a sérülések, elvégre öt évre szóló szerződése volt, és még mindig nagyon fiatalnak számított. Továbbá nagy lökést adott a második idényére, hogy a nyáron Oroszországban világbajnok lett a francia válogatott tagjaként (Dembélé válogatottbeli szerepléséről sorozatunk következő részében írunk bővebben). 

A második barcelonai idénye sokkal jobban is sikerült, mint az első, többet tudott játszani és eredményesebb volt. Mivel elkerülték a súlyosabb sérülések, meccseinek számát csaknem megduplázta (23 helyett 42), és góljai számát négyről 14-re növelte 2018–2019-ben. Különösen emlékezetes a BL-ben a Tottenhamnek 2018. december 11-én, látványos szóló végén lőtt gólja, amikor több védőt megelőzve, laza ballábas lövéssel mattolta honfitársát, Hugo Llorist. Ez lett az UEFA-nál a kupaforduló gólja. De nem emiatt szóltak róla akkor a hírek, hanem azért, mert a meccset megelőző vasárnap két órát késett az edzésről, ami miatt 100 ezer eurós pénzbírságot kapott a klubtól. A csodagól sem lágyította meg különösebben Ernesto Valverde, a Barcelona vezetőedzője szívét, aki a meccs utáni sajtótájékoztatón a gólra vonatkozó kérdésre így reagált: „Nagyszerű gólt szerzett, talán csak a legtehetségesebb játékosok képesek ilyesmire. Örülünk, hogy velünk van Ousmane, de vannak problémák, amiket meg kell oldani vele kapcsolatban.” 

Ez csak részben sikerült: az ott töltött hat év alatt Dembélé lett a Barcelona házon belül legtöbbet büntetett játékosa. Gyakran késett el az edzésekről, csapatmegbeszélésekről. A klub külön dietetikust és séfet fogadott mellé, mert rendszertelenül táplálkozott és rákapott a gyorséttermi fogásokra. Rendszeresen kialvatlan volt, mert éjszakákat videojátékozott át. Hivatalosan „gyomorproblémákkal” indokolta a klub a távolmaradását egy mérkőzésről 2018 novemberében, de a spanyol sajtó kiderítette, hogy valójában használhatatlan volt, mert egész éjszaka a konzolt nyüstölte a monitor előtt. Mindezek nem csak a regenerálódását akadályozták, növelték a sérülésveszélyt is. 

Harmadik barcelonai idénye előtt már szabadult volna tőle a vezetőség, amely fejébe vette, hogy visszahozza Neymart a Camp Nouba – ám nem volt erre kétszázmillió eurója. Olyan tranzakcióban gondolkodtak emiatt, hogy a készpénz mellé játékosokat kapna a PSG a brazilért, köztük az elvágyódó Philippe Coutinhót és/vagy Dembélét, Nélson Semedót, Arturo Vidalt. Az, hogy ez kiderült, finoman szólva sem tett jót az öltözői hangulatnak a 2019–2020-as idény kezdetén. 

Ami katasztrofálisan sikerült Dembélének. A sérülések és magatartási problémák miatt a La Ligában mindössze öt, de az összes sorozatot figyelembe véve is csupán kilenc mérkőzést tudott játszani az egész évadban, egyetlen árva gólra futotta az erejéből.

  „A poklok poklán mentem keresztül – idézte fel 2024-ben. – Végtelenített sérülések kínoztak, a sajtó megtámadott, a szurkolók elveszítették a bizalmukat, és a klubnál senki sem hitt már bennem. Olyan időszak volt ez, amikor az összeomlás szélén álltam. Úgy éreztem, hogy mindenki elfordult tőlem Barcelonában.” 

Ebből a gödörből sikerült úgy-ahogy kimásznia: a Barca nem mondott le róla teljesen, de egyértelművé vált, hogy nem ő lesz az új Neymar. A következő három idényben vállalható számú meccs jutott neki, de a mutatói nem ragyogtak, a maximum a tizenegy gólos idény volt, de akadt kétgólos is – minden sorozatot beleszámítva. A dicsőséglistája nem festett rosszul a katalánokkal: három bajnoki cím, két Király-kupa-elsőség, két spanyol Szuperkupa. De a hat év alatt szerzett 24 bajnoki és további 16 gól nem az a teljesítmény, amit el lehetett várni egy 145 millió eurós vételtől. Ilyesmit nagyjából egy-másfél idény alatt reméltek tőle. 

A távozása után a szavaiból kicsengő keserédesség remek esszenciája katalóniai időszakának: „Nem tagadok meg semmit, ami Barcelonában történt velem. Ott értem meg, óriásit fejlődtem játékosként és emberként is. Nem volt szerencsém három-négy évig a sérülések miatt. Amikor játszani tudtam, alkalmazkodnom kellett, amikor nem, erősnek kellett maradnom. Az volt az álmom, hogy nagy játékossá váljak, és nem felejtem el azt az időszakot, amit Messi mellett tölthettem el, mert ő a legjobb játékos a világon és a futballtörténelemben. A Barcelonában töltött idő egy életre szóló tanulság volt, sok barátságot kötöttem, amelyek még mindig tartanak. Soha nem fogok rosszat mondani erről a klubról.”

(A következő részben: A francia válogatottban) 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. november 15-i lapszámában jelent meg.)