Pekler Zalán: Visszaadta az élet, amit két éve elvett tőlem

– A világbajnokság előtt említette, hogy ezúttal súlyoztak a felkészülési időszakban, a légfegyveres számot helyezték előtérbe. Milyen visszajelzéseket kapott Kairóban?
– Valóban a légpuskára helyeztük a hangsúlyt a felkészülés utolsó heteiben, ami nagyon jó döntésnek bizonyult – mondta lapunknak a 25 éves Pekler Zalán, aki egyéniben hatodik, csapatban bronzérmes lett a 10 méteres versenyszámban. – A szezonom alakulása alapján éreztük, hogy ebben a számban van nagyobb esélyem a döntőre. Azáltal, hogy többet készültem a légpuskára, sokkal jobban teljesítettem a világbajnokságon, a 632.4 körös alaperedményemnek kifejezetten örültem. A mezőny erősségét mutatja, hogy így is izgulni kellett a döntőbe jutásért… Ami a hatodik helyet illeti, aznap kissé csalódott voltam, de azóta már tudok örülni neki, elvégre a felnőttpályafutásom legjobb egyéni eredményét értem el.

– Sorozatról sorozatra fokozta az alapversenyben nyújtott teljesítményét, amely a 107 körös negyedik szériában csúcsosodott ki. Végig komfortosan érezte magát a lőállásban?
– Természetes, hogy egy vébén izgul az ember, mégis nagyon magabiztos voltam. Tudtam, hogy benne van a kezemben a jó eredmény, szerencsére semmi sem hátráltatott. Időben megérkeztünk Egyiptomba, négy napunk volt a verseny előtt, és bár ilyenkor általában tíz- és ötven méteren is edzünk, ezúttal tudatosan csak az előbbire készültem. Ez is jó húzásnak bizonyult, mondhatni, bevált a teszt. Az első és az ötödik sorozatom valamivel gyengébb volt, a középső szériákban viszont nagyon erős eredményt lőttem, a százhetes sorozat kiemelkedőnek számít.

– Egyetlen tizeddel előzte meg csapattársát, Péni Istvánt, aki kilencedikként zárt, így lecsúszott a döntőről. Hogyan élték meg a történteket?
– Mindketten az első sorozatban lőttünk. Amikor befejeztük, én a negyedik helyen álltam, ő ötödik volt, szóval tudtuk, hogy necces lesz… Sajnáltam, hogy lemaradt a döntőről, mentálisan sokkal könnyebb lett volna, ha mindketten bejutunk, mert itthon is gyakran versenyzünk egymással. Annak persze örültem, hogy most kedveztek nekem a tizedek: az előző világbajnokságon én lettem kilencedik a légpuskás alapversenyben, szóval visszaadta az élet, amit két éve elvett tőlem.

– Amellett, hogy egyéniben hatodik lett, kézzelfogható hozadéka is volt a világbajnokságnak: Hammerl Somával és Péni Istvánnal csapatban bronzérmet szerzett.
– Nagyon örültünk a bronznak! Ha úgy vesszük, ezt is visszakaptuk a sorstól, mert volt már olyan vébé, amelyen negyedikek lettünk a csapatversenyben. Soma a második sorozatban lőtt, izgultunk érte és szurkoltunk neki, hogy meglegyen az érem.

– Jól sejtem, hogy ezek után már szinte teher nélkül, felszabadultan lépett lőállásban ötven méteren, a három testhelyzetű számban?
– Teljes mértékben így volt, a hatodik hely után megkönnyebbültem. Lássuk be, ötven méteren nem lett volna reális célkitűzés a döntőbe jutás, de kiderült, hogy ezt a számot sem szabad elvetni, mert a selejtezőben az idei legjobbamat, 590 kört lőttem. Másnap az alapversenyben nem ment olyan jól, négy körrel kevesebbet értem el, de ezt azzal magyarázom, hogy az utóbbi hetekben tíz méteren edzettem. Helyén tudom kezelni az eredményeimet, a legfontosabb, hogy sokat tanultunk ezen a világbajnokságon – a jövőben ennek megfelelően tervezzük a felkészülést.

– Benne van a pakliban, hogy amolyan specialistaként hosszú távon is légpuskára koncentrál?
– A világbajnokok általában specialisták, mert nagyon nehéz tíz és ötven méteren is a világelitbe tartozni, de az európai lövők ritkán járják ezt az utat. Valószínűleg én sem választok a két szám közül, mindenesetre biztosan foglalkozunk még ezzel a kérdéssel, amikor az edzőmmel értékeljük a kairói történéseket.

– Az év elején Európa-bajnok lett, az év végén vb-döntőben lőhetett és csapatérmet szerzett. Mit visz magával 2025-ből?
– Az érzést, hogy visszatértem arra a szintre, ahol 2023-ban voltam – ezt igazolja a vébédöntő is. Nagyon motivál a kairói eredményem, folytatom a munkát, hogy idővel még jobb legyek.