Így alakultak át a magyarországi futballviszonyok az 1956-os forradalom után

Az 1956-os forradalmat követő húsz év állt a fókuszban a Szocialista profizmus címmel rendezett futballtörténeti konferencián, amelyet csütörtökön tartottak a Testnevelési Egyetemen Dénes Tamás sporttörténész, a Nemzeti Sport korábbi főszerkeszője szakmai koordinációja mellett. Ez volt az elmúlt években a negyedik hasonló esemény, a Magyar Labdarúgó Szövetség Budapesti Igazgatósága szervezésében futó sorozat korszakokra bontva, tudományos igényű előadások és konferenciafüzetek révén igyekszik feldolgozni a labdarúgás múltjának sportbeli, társadalmi és politikai aspektusait.

A napot a budapesti igazgatóság vezetője, Lovász Tamás István értekezése nyitotta a futballszövetség szervezeti átalakulásáról és a forradalom utáni belső viszonyokról, kitérve például Nagy Marcell méltatlanul elfeledett alakjára. Az MLSZ forradalmi bizottságának, későbbi intézőbizottságának irányítója 1957 tavaszán lépéshelyzetbe került, nem volt maradása az országban, márciusban Ausztráliába költözött, hivatalosan a magyar sport megbízottjaként, saját bevallása szerint családi okokból. Tobak Csaba, a Fradi Múzeum igazgatója „Megengedte Kádár János, bajnok lett a Ferencváros” címmel beszélt az eredeti nevét és színét 1956-ban visszanyerő Ferencváros és a politika ellentmondásos kapcsolatáról. Laszip Gábor, az Újpest klubtörténésze a korszak sikercsapata, a vizsgált időszakban nyolc bajnoki címet – 1969 és 1975 között hetet egyhuzamban – szerző Újpesti Dózsa fényes nemzedékének hátterét mutatta be. A korabeli kiemelkedő csapatok közül a Vasasról és az angyalföldi virágzás magyarázatáról Dénes Tamás beszélt, aki a délutáni szekcióban további két tanulságos előadással szolgált „Miben álltuk a versenyt és miben maradtunk le a világelittől a szocialista profizmus időszakában?”, illetve „A játék jobb volt, mint az erkölcs?” címmel. Kiss László szociológus a Kádár-kori iparvárosok futballéletéről adott elő, Rochy Zoltán futballtörténész, a Nemzeti Sport olvasószerkesztője a korszak külföldre kényszerült vagy önként a külföldet választó magyar labdarúgóinak edzőinek útját elemezte, és hangsúlyosan esett szó a női labdarúgás magyarországi kibontakozásáról is.