Törő már nem táncolhat – 70 éve született Törőcsik András

Hogy mi szeretett volna lenni a zuglói családban felnövő Törőcsik András? Nos, ahogyan egy róla szóló könyvben fogalmazott: „Esténként én is focisikerekről, válogatottságról ábrándoztam, mint a többiek itt, a környéken. Hogy mit szerettem volna akkoriban? Játszani; magamban mindig mosolyogtam, ha felém szaladtak és nem tudták tőlem elvenni a labdát…” A BVSC-ben kezdett futballozni Farkas József keze alatt, később Mezey György edzette, aki ezt mondta a szőke futballistáról: „Én Törőcsikhez fogható tehetséggel nem találkoztam sem akkor, amikor a BVSC-ben edzője voltam, sem azóta, sem pályafutásom egyetlen szakaszában! Éppen eleget láttam Maradonát ahhoz, hogy össze tudjam hasonlítani a tudását, képességét, hogy ilyen vakmerőnek látszó kijelentésre ragadtassam magam.” Mezey javaslatára Újpestre igazolt. Miért a lilákhoz, noha gyerekként édesapjával Fradi-meccsekre járt? Erről 1980-ban így nyilatkozott: „Egy Fradi-játékos Magyarországon mindig sokkal többre viheti, mintha bárhol máshol húzza le az aktív éveit. Ott van közönség, tudják sztárolni a játékosokat, néha egészen jó baráti közösség kovácsolódik a csapaton belül. Ebedli Zoli, Nyilasi Tibi, Szokolai Laci idejében például nagyon szívesen játszottam volna náluk, de később ez már meg se fordult a fejemben.”

A kezdetekről a Labdarúgás 1975. áprilisi számában nyilatkozott: „Amikor először léptem a Megyeri úti öltözőbe, hirtelen nem is tudtam, hogy hogyan köszönjek…” A támadó 1974. október 2-án bolgár Levszki Szpartak elleni (4–1) BEK-meccsen csereként állt be, az NB I-ben a Pécs ellen (5–1) mutatkozott be október 16-án, góllal. Nemsokára megszületett a rigmus is: „Táncolj, Törő!” Bizony táncolt a Fradi ellen is a 8–3-ra megnyert találkozón: „15 méterről ritkán látható nagy gólt lőtt. A jobbösszekötő helyéről átemelte a labdát a kapujából kifelé helyezkedő Hajdu fölött, a labda pedig a jobb felső sarokba hullott.” Az italhoz való viszonyáról az egyik életrajzi könyvében azt mondta: „Amikor megkóstoltam a piát, azt vettem észre, hogy kezdenek feloldódni a gátlásaim. Ez aztán nagyon tetszett nekem, hiszen nagyon gátlásos gyerek voltam.” Baróti Lajos azért a tehetségére is felfigyelt, a szövetségi kapitány 1976. október 13-án az osztrákok ellen a Práterben (4–2 ide) dobta be a mély vízbe, Nyilasi egyik gólja előtt „a jobb oldalon látványos cselekkel becsapta Oberhofert, majd a keresztezni akaró Hickesbergert, aztán mértani pontossággal középre ívelt…”

Tarthatatlan volt, igaz, a vámon megállították… Az 1977 év eleji dél-amerikai túra után a zöld folyosón akart vámköteles árukat behozni, lefülelték és a válogatottságtól is eltiltották. Törő az utóbbin jogosan háborodott fel: „Jó, büntessenek meg, de miért zárnak ki a válogatottból?” Az év második felében visszatérhetett, október 12-én a svédeknek (3–0) parádés gólt lőtt: „A középcsatár helyén a kezdőkörből egyedül tört kapura, Hagberg kétségbeesetten kiindult, a középcsatár 18 méterre a kaputól futtában alárúgott a labdának, s az a kapus fölött átjutva a kapu közepébe hullott.” Egy héttel később az Athletic Bilbao ellen (2–0) Iribar kapust is megtréfálta. Készült a ’78-as vb-re: „Nem ittam (…) Nagyon-nagyon boldog és elégedett voltam, a legszebb emlékeim közé sorolom azt az időszakot.” Mégsem tudott a vb-re koncentrálni: Fazekas László feleségét és Törő menyasszonyát Londonban áruházi lopásom érték, de a nagyobb trauma az argentinok elleni nyitó meccsen érte, Garrido portugál játékvezető kiállította (aztán Nyilasit is). Hogy mit mondott erről? „Rúgtak, csíptek, haraptak, de nem ez váltotta ki a dühömet, hanem a bíró. Mosolygott, amikor ellenünk fújt.” Bocsák Miklós sportújságíró megértő volt: „Elégtételt egyszer sem kapott: akik megrúgták, egyszer sem bűnhődtek. Így torlódott fel valami a szőke fiatalemberben, ami túlnyomást váltott ki, amikor az argentinok szerencséjükre mégis gólt lőttek.” Egymeccses büntetésüket letöltve az MLSZ Kutas utasítására 1979. július 31-ig kizárta őket a válogatottból… A „Táncolj, Törő!” rigmusra az ellenfelek szurkolói úgy feleltek, „menyasszonyod betörő!” Az MLSZ elnöki székében a Kutast követő Szepesi György rehabilitálta Törőt és Nyílt, de az 1978–1979-es idény végén bekövetkezett a további karrierjére kiható balesete. A ZTE–Újpest (3–3) után a csatár nem a csapat buszával, hanem barátja FIAT 500-asával utazott haza, a kocsi a csúszós 76-os úton Zalacsány határában egy fának ütközött. Törő csípőjéből letört egy csontdarab, szalagjai, ízületei roncsolódtak, gyakorlatilag újra kellett tanulnia járni. A támadó ezt mondta a gyógyulásáról: „Nagyon bíztam magamban, hogy gyorsan rendbe jövök. Az viszont igaz, hogy a lábam sohasem lett olyan, mint volt, de abban én is benne vagyok. Benne, mert mindennap tornáztatni kellett volna, de én nem csináltam.” Mégis, Mészöly Kálmán alatt újra válogatott lett, a skótoknak (3–1) két gólt rúgott, az ellenfél szakvezetője, Jock Stein ezt mondta: „Törőcsik gyakorolt rám nagyon jó benyomást.” Mégis, 1980 októberében egy Népsport-cikkben kritizálták: „Mintha lépéshiba csúszott volna a táncba.” Törő őszintén reagált: „Nincs mit szépítenem a dolgon, pontosan négy kiló húsz dekával voltam súlyosabb a kelleténél. (…) Egy-egy jó ebéd vagy vacsora után megiszom egy-két fröccsöt vagy egy pohár sört, de nem többet.” A Dózsa–DMVSC meccsen (0–0) kihagyott egy 11-est, „az újpestiek válogatott csatára egészen elképesztően hanyag mozdulattal küldte kapura a labdát. Felelőtlen hozzáállása csapatának egy pontjába került.” Az 1981-es évet sem kezdte jól, ittasan összetört egy autót, ezért visszahívták a válogatott edzőtáborából. Végül mégis bekerült a Mészöly-csapatba, meg-megvillant, de elmaradt igazi tudásától. A norvégok ellen (4–1) a kapitány le akarta cserélni, de szabadrúgását Kiss László befejelte, maradt és adott még két gólpasszt… Nem sokkal a vb előtt begipszelték a bokáját, el volt keseredve: „Bíztam abban, hogy ott lehetek a vébén, de azt is tudtam, nem én leszek a világbajnokság sztárja.” A vb nem sikerült, de remélte, a sportvezetőség betartja ígéretét és külföldre engedi – a Dózsa végül keresztbe tett. Az évet (1982) így értékelte: „Kijutott a rosszból és a jóból. Mindenesetre ezután már csak jobb éveket kívánok magamnak.”

Az 1983–1984-es KEK-kiírás 2. fordulójában az FC Kölnt fogadta az Újpest (3–1). Az első gól előtt bohócot csinált Paul Steinerből, beadását Kiss Sándor befejelte. „Törőcsik megoldása klasszisra valló teljesítmény volt. Olyan magabiztosan és könnyedén cselezte ki Európa egyik legjobb csapatának hátvédjét, ahogyan ezt tőle csak évekkel ezelőtt láttuk.” Mezey visszavette a válogatottba, a spanyolországi edzőtáborban a Marca azt írta: „Vajon Magyarországon tudják-e, milyen kincs ez a játékos?” Ám az élet furcsa játéka, hogy éppen Mezeynél volt utoljára válogatott, aki a BVSC-ben a szárnyai alá vette Egyre többször nézett a pohár fenekére, később elismerte: „Ez az állapot egyre inkább állandósult, és mielőtt kikerültem volna Franciaországba, már kemény piásnak számítottam. de ez még nem az igazi függőség volt…”

Hogyan került ki? Zombori Sándor 1982-ben igazolt a Montpellier együtteséhez, ő ajánlotta Törőt. A csapat vezérkara eljött az FTC–Újpest (1–0) mérkőzésre, ám a 72. percben Jaczina Róbert játékvezető kiállította a csatárt. Véget is érhetett volna történet, de amikor Törő ment le a pályáról, akkora figyelem kísérte, hogy a klubelnök arra következtetett, nem átlagfutballistáról van szó, és megvette. Kint csak néha játszott jól, később erről az időszakról azt mondta: „Talán sok minden hiányzott belőlem, elsősorban az erő, az akarat…” Közös megegyezéssel visszatért Újpestre, az MTK hívta, de már zűrös volt az élete. Mégis, Martos Győző, az NB II-es Volán ügyvezetője a hóna alá nyúlt, Törő vállalta az orvosi kezeléseket. Előbb Amerikában próbált szerencsét, majd a Volánban és az MTK-ban, azutóbbinak örült, mert „vonz Verebes személye (…) ő talán az egyetlen, aki vissza tudna segíteni a régi magasságokba”. A Mágus hatására 1989 tavaszán belelendült, de Tatabányán lerúgták, szárkapocscsonttörést szenvedett. Felépült, de már képtelen volt visszatérni.

A civil életbe nehezen illeszkedett be, egészségi állapotán két koponyaműtétje sem segített. Utolsó évtizedét rehabilitációs intézetben töltötte, s noha halála belátható folyamat végére tett pontot, némileg váratlanul 2022. július 9-én hunyt el 67 évesen.