NB I: sokan elküldték volna, mégis sikeres és jó edző lett Bartosz Grzelakból

A FORDULÓ ELEMZÉSE

A kezdeti botladozás után a hajrára kiegyenesedett a Fehérvár FC: Lázár Pál, a klubbal korábban bajnoki címet szerző védő is dicsérte a csapat őszi produkcióját és azt, hogy a klubnál kitartottak Bartosz Grzelak vezetőedző mellett.

Három éve történt meg legutóbb, hogy Székesfehérváron futballozó labdarúgó állt egyedül a góllövőlista élén. Akkor Armin Hodzic nyolc találattal vezette a rangsort a 20. forduló után, azóta 1401 nap telt el, s most ismét fehérvári labdarúgó, Kenan Kodro áll az élen tizeneggyel. Abban az idényben egyébként Radó András 13 góllal első helyen zárta a bajnokságot, s ha a Fehérvár FC és persze a 30 éves bosnyák-spanyol center úgy folytatja a tavasszal, ahogy az őszi szezont befejezte – a 17. fordulóban két gólt szerzett a Paksi FC ellen 3–0-ra megnyert bajnokin –, minden bizonnyal ott lesz a lista élmezőnyében. Székesfehérvárról kapott hírek szerint január 3-án találkozik újra a keret, s az is biztossá vált, hogy két terminusban is Horvátországban edzőtáborozik a csapat.

Az őszi szezont elemezve érdekes lehet, hogyan értékeli a csapat szereplését és feltámadását egy olyan futballrajongó, aki maga is játszott a klub színeiben, és – ha a nézőtérről is, de – meccsről meccsre látja, mi történik a csapattal. A korábbi hatszoros válogatott Lázár Pál is a szakmai munka folyamatosságát emelte ki mint a jelenkori sikeresség eredője.

„Emlékszem, többször olvastam arról, hogy keresik Bartosz Grzelak utódját, ráadásul a klub is nehéz időszakot élt meg – mondta lapunknak Lázár Pál, aki manapság a saját utánpótlásközpontját vezeti. – A probléma ráadásul régebbi keletű volt, hiszen a 2018–2019-es évad óta nem abba az irányba haladt a csapat szekere, mint amire a keret erőssége alapján számítani lehetett. Bartosz Grzelak vezetőedzői kinevezése Juhász Roland sportigazgatóhoz volt köthető, a szakember Huszti Szabolcsot váltotta az előző évadban, de a Vidi az ő irányításával sem tudta azt nyújtani, amit a szurkolók vagy éppen a futballszakmában a legtöbben vártak. A Magyar Kupa-kiesés következményeként Juhász Roland sportigazgató lemondott, és érthetően sokan azt gondolták, mennie kell a vezetőedzőnek is. Viszont a türelem és az idő rácáfolt azokra, akik nem hittek abban, hogy a szakember kamatoztathatja tudását, mára pedig nagyot változott a világ, és igencsak jó, sőt sikerekkel kikövezett úton indult el a Fehérvár FC szekere.”

Tény, Bartosz Grzelak szerepvállalása nehéz időszakban történt, hiszen a kinevezésekor már hónapok óta hullámvölgyben volt az együttes, ráadásul a bajnoki kihívást árnyalta, hogy az utolsó fordulóban nagy izgalmak közepette sikerült kivívni a bennmaradást. A csapatért aggódók abban bíztak, hogy a nyári átigazolási időszakban jobb mentalitású, fiatalabb játékosok is érkeznek, olyan labdarúgók, akikre úgy tekinthetnek, mint a jövő sikeres Vidi-játékosaira. Ez bekövetkezett, igaz, sokan azt várták, hogy a nyári igazolások és a megfelelő felkészülés után szinte rögtön látható eredményei lesznek a fejlődésnek.

Nem így történt... A vereségek és az ismétlődő kudarcok után szeptember környékén a legtöbben Bartosz Grzelak leváltását vizionálták. Az ősz elején a kiesőzóna közelében mozgott a csapat – most, a téli szünet küszöbén viszont a tabella harmadik helyén áll a Fehérvár FC.

Vajon mi történhetett, mi változott, mitől táltosodott meg a láthatóan önbizalmát veszítő csapat?

„A szezon közben érkezett labdarúgók hozzáállása, mentalitása és játéktudása kellett ahhoz, hogy kiegyenesedjen a csapat – mondta még Lázár Pál. – Gergényi Bence, Kalmár Zsolt, Tóth Balázs és Fiola Attila is lendületet adott, ráadásul szerkezetet is váltott az edző, de a szakmai részletek mellett szükség volt a pedagógiai érzékére is, és nem utolsósorban arra, hogy a vezetőség türelmes maradt. Tehát sok összetevője volt és van annak, hogy a Vidi ismét sikeres csapat lehet az NB I-ben. A szakmai oldalon kiemelném Tóth Balázs kapus szerepeltetését, ugyanis e döntés hatására mérkőzésről mérkőzésre magabiztosabbá vált az együttes. Ahogy én láttam, Bartosz Grzelak vezetőedző elképesztően jól reagált a játékosok mentális állapotára, arra, hogy kiből hogyan tudja kihozni a legjobbat, de ugyanilyen fontos volt, hogy szakmailag is jó érzékkel döntött arról, milyen hadrend illik az aktuális kerethez. Ezen kívül hozott néhány szabályt a házirendet illetően, így azt, hogy a játékosoknak le kell adniuk a telefont, mielőtt belépnek az öltözőbe. Sokan és sokat tettek azért, hogy a Fehérvár a dobogón teleljen, a szakmai, a pedagógia húzások és a magyar klubokra kevésbé jellemző türelem lehetett leginkább hatással arra, hogy a csapat stílusosan és eredményesen futballozó együttessé vált. Ma már látszik a Fehérvár FC stílusa, küzdenek egymásért a játékosok, és amit szintúgy nagyon jó látni, hogy a Fehérvár szurkolói azt kapják, amit valójában megérdemelnek, azaz a városért, így értük is küzdeni tudó csapatot. Természetesen szurkolok korábbi klubomnak, amellyel életem első bajnoki címét szereztem, és kívánom, hogy ez a forma tartson ki a tavaszi szezonban.” V. Gy.

A FORDULÓ FELTÁMADÁSA

Az NB I-ben egy meccsen először két gólt szerző Mario Ilievszki tudja, hogy a sorozatban elért győzelmek segíthetnek igazán a Kisvárdán.

Keretbe foglalta az őszi szezont a Kisvárda: az első, zalaegerszegi (2–0) és az utolsó, Újpest elleni meccsen (4–0) nyert csak kapott gól nélkül, és ezeken a mérkőzéseken duplázott valamelyik csatára. A ZTE otthonában a bosnyák Jasmin Mesanovic, a hazai évzárón Mario Ilievszki. A 21 éves macedón U21-es válogatott támadó 48. NB I-es bajnokiján a hetedik és a nyolcadik gólját szerezte, először duplázott egy mérkőzésen, így utolérte a házi góllövőlista élén az ugyancsak háromnál járó Mesanovicot.

„Amióta tavaly nyáron Magyarországra érkeztem, végig keményen dolgoztam azért, hogy ilyen pillanatokat éljek át – mondta lapunknak Mario Ilievszki. – Ez volt az első duplám a magyar ligában, az első gólom előtt a honfitársam, Boban Nikolov megcsúsztatott labdájával kerültem helyzetbe, a másodiknál pedig Jaroslav Navrátil átadását szinte csak az üres kapuba kellett bepasszolnom. A kettő között nekem is sikerült kiszolgálnom Navrátilt, vagyis a támadószekció ezen a meccsen kiválóan dolgozott. Még több gólt akarok szerezni, hogy velük győzelemhez tudjam segíteni a csapatot. A két gólom és a győzelem kiváltotta érzés leírhatatlan, büszke vagyok magunkra, hogy ilyen mérkőzéssel zártuk a szezont. Sajnos az ősz nagy részében nem teljesítettünk jól, de az Újpest ellen is igazoltuk, hogy többre vagyunk képesek. Ha pedig jönnek a győzelmek, egész biztosan elmozdulunk a jelenlegi pozíciónkból.”

Jelenleg 12. a Kisvárda, vagyis sereghajtóként telel. Innen valóban csak felfelé vezet az út.

„Nem bántuk volna, ha nem a tabella alján kell keresni a csapat nevét egész télen, de a Mezőkövesd vasárnapi pontszerzése miatt ott ragadtunk – folytatta az U21-es északmacedón válogatott csapatkapitánya. – Ugyanakkor ez a győzelem erőt ad nekünk a felkészülésre, a tavaszi folytatásra, és ismétlem, ha sorozatban tudunk meccseket nyerni, több csapatot is megelőzhetünk a tabellán. Nem is annyira titkolt reményeim szerint a tavasszal nem a kiesés elleni harcban leszünk érdekelve, mert ez a csapat többre képes annál, mint amennyit a jelenlegi helyezése sugall. Biztos vagyok benne, hogy felzárkózunk, és a jobb helyezésekért leszünk harcban.”

A Kisvárda január 5-én kezdi a téli felkészülést, február első hétvégéjén a Ferencváros elleni hazai mérkőzéssel folytatja a bajnokságot. B. T.

A FORDULÓ VERESÉGE

A Kisvárdán 4–0-ra elveszített bajnokit követően több kérdés felvetődhet Újpesten, például: Roderick Duchatelet eladja-e a klubot a télen, illetve betonbiztos-e Nebojsa Vignjevics vezetőedző helye?

Kiábrándító vereséget szenvedett az Újpest Kisvárdán. A mérkőzés után Nebojsa Vignjevics vezetőedző kritikusan fogalmazott csapatáról, mondván, a hazaiak egyértelműen többet mutattak, ők pedig gyakorlatilag minden szempontból alulmaradtak. Márpedig a 4–0-s vereséget nem a listavezető Paks vagy az ősi rivális Ferencváros otthonában szenvedték el, hanem a tabella utolsó helyén álló, a meccset megelőző 16 fordulóban 11 pontot szerző kisvárdaiaknál.

Valami nem stimmel az újpesti öltözőben.

Nebojsa Vignjevics a múlt héten lapunknak adott interjújában arról beszélt, hogy a fiatalszabály megbolygatta az öltözői hangulatot: az idősebbek okkal morgolódnak, hogy kimaradnak a kezdőcsapatból, a fiatalabbak pedig olyan nyomás alatt kénytelenek játszani, amilyet nemigen bírnak el – nem optimális úgy futballozni, hogy az illető tudja, a kora miatt szavaztak neki bizalmat. A lila-fehérek legutóbb október 21-én nyertek bajnoki mérkőzést, akkor a Szusza Ferenc Stadionban a Kecskemétet győzték le 5–3-ra, a lejtmenet azóta tart. A Ferencváros ellen 3–0-ra elveszített Üllői úti derbi adta a kezdőlökést, és a szezon utolsó hét mérkőzésén egyetlen (!) pontot szerzett a csapat. Ennél rosszabbul senki sem teljesített a téli szünet előtti periódusban.

Ahogyan a többi NB I-es klubnál, Újpesten is elkezdődött a téli pihenő, a labdarúgók és a szakmai stáb tagjai szabadságra vonultak, hogy aztán január elején ismét a Megyeri úton találkozzanak, majd Törökországba utazzanak edzőtáborba.

Addig is két fő kérdés marad Újpesten.

Egy: a télen Roderick Duchatelet tulajdonos vajon tényleg eladja-e a klubot, sikerül-e nyélbe ütni az üzletet?

Kettő: hogyan alakul Nebojsa Vignjevics sorsa?

A szerb vezetőedző az előző idényben tért vissza a klubhoz, úgy tűnt, a csapat és a tréner újra egymásra talált. Az őszi szezon elején jöttek a jó eredmények – a 12. fordulót követően még a dobogón állt az együttes –, a téli szünet előtti mélyrepülés azonban más megvilágításba helyezte az időszakot. December közepére közvetlenül a kiesés elől menekülő hármas – a Zalaegerszeg, Mezőkövesd, Kisvárda – elé csúszott vissza az Újpest, a kisvárdai kínos vereség pedig számos kérdést vet fel a csapatnál. A legnagyobb – ahogyan írtuk –, vajon mi lesz a klubbal, és mi lesz Nebojsa Vignjevics vezetőedzővel? A kettő alighanem szorosan összefügg: ha a belga üzletember, Roderick Duchatelet marad az egyesület élén, alighanem Nebojsa Vignjevics is marad a helyén, ellenkező esetben nagy változások következhetnek a Megyeri úton. B. B.

A FORDULÓ VISSZATÉRŐJE

Vas Gábor, a Paksi FC futballistája négy hónap után tért vissza a csapatba, és lapunknak beszélt mélypontokról, pofonokról és célokról is.

Nehéz időszak után térhetett vissza a pályára Vas Gábor, a paksiak 20 éves futballistája: a védőként és középpályásként egyaránt bevethető játékos az augusztus 19-i, Újpest FC elleni (3–0) bajnokin szenvedett kulcscsonttörést, s csak négy hónap után került újra bevethető állapotba.

„Szerdán, az egymás elleni játék során már a kezdőben lehettem, akkor tudatosult bennem, hogy négy hosszú hónap után újra tétmeccsen léphetek pályára – mondta lapunknak a zöld-fehérek labdarúgója, aki a szombati, Fehérvár FC elleni bajnokin (0–3) végig a pályán lehetett. – Kedden még orvosnál jártam, s rábólintott, hogy játszhatok. Nem szoktam izgulni, de most volt bennem drukk, nagyon vártam már, hogy újra ott lehessek a többiekkel. Más kérdés, hogy a sima vereség miatt nyilván van bennem hiányérzet, én sem úgy teljesítettem, ahogyan elvárom magamtól. Ha visszagondolok az augusztus óta eltelt időre, nem semmi, min mentem keresztül… Miután ráestem a vállamra, már a mentőben mondták az orvosok, ez kulcscsonttörés, ekkor érkezett el az első mélypont érzelmileg, magam alatt voltam. Rá szűk egy hétre, pénteken műtöttek meg, addig óriási fájdalmak között teltek a napok. A beavatkozás szerencsére jól sikerült, utána remekül éreztem magam, sőt, sokáig úgy tűnt, hamarabb, akár novemberben visszatérhetek, de két kontroll után is azt mondta az orvos, hogy a röntgenfelvételek szerint a csontosodás nem úgy haladt a vállamban, ahogyan kellene, így újra csalódás ért. Már hetek óta a csapattal edzem, de a párharcokat kerültük, védtük a vállamat, amennyire csak lehetett. Már semmi fájdalmam sincs, igaz, a szombati meccsen rettentően elfáradtam, de ez természetes ennyi kihagyás után.”

Vas Gábor már 2020-ban, 17 évesen bemutatkozott az élvonalban a Paks színeiben, s egyre inkább alapemberré vált, az előző idényben 22 bajnokin játszott. Minden jel arra utalt, hogy ebben az idényben is rendszeresen futballozhat, de a sérülése keresztülhúzta a számításait.

„Örömmel és boldogsággal néztem a srácokat, hogy sorra nyerik a meccseket. Végül az első helyen zártuk az őszt, másfelől viszont volt bennem keserűség, hiszen alig tudtam ebben részt venni, a Vidi elleni meccsem csak a negyedik volt az idényben. Ugyanakkor az egy hete lejátszott, Ferencváros elleni győztes meccs alkalmával már úgy éreztem magam a lelátón, mintha ott lennék a többiekkel a pályán, annyira beleéltem magam a meccsbe… Egyértelmű, hogy a csapategységünknek köszönhetően állunk az első helyen. A nyári felkészülésünk során akadt néhány olyan mérkőzés, amelyen pofonba szaladtunk bele, ezek is kellettek ahhoz, hogy magunkhoz térjünk, s rájöjjünk, sokkal többre lesz szükség a jól szerepléshez. Összekaptuk magunkat, s ennek az lett az eredménye, hogy az élen állunk. Reálisan az első hat hely egyikére odaérhetünk, de a legfontosabb célunkat szinte biztosan elértük, vagyis bennmaradtunk az élvonalban. Lehet, kicsit furcsa ezt kimondani az első helyről, de valóban így gondoljuk – ez persze nem azt jelenti, hogy nem akarunk minél előrébb végezni. Ami engem illet, sérülésmentes időszakot kívánok magamnak a folytatásra. Január másodikán kezdjük a felkészülést, addig is edzek, készülök, mert szeretnék minél hamarabb jó állapotba kerülni. Vissza akarom verekedni magam a kezdőbe, s hasznos tagja lenni a Paksnak.” CS. A.