„Ott aztán egyre-másra lőttem a gólokat. 36 meccsen 28 gólt szereztem, ebből 19-et fejjel. A mai napig megvan otthon az »Aranyfej« névre keresztelt szobrocskám, amit akkor kaptam. Engem ábrázolt fejelés közben. Játékosként az volt pályafutásom legjpbb időszaka – kezdte visszaemlékezéseit Marius Sumudica. – És micsoda gólokat szereztem! Persze kellett hozzá Selymes Tibi is, aki balról megannyiszor a homlokomra varázsolta a labdát. Anyám, micsoda fejesek voltak azok! A második helyen zártuk a bajnokságot, s összességében egy csodás évet töltöttem Magyarországon. Szép életem volt ott, s az emebrek tiszteltek, dacára annak, hogy akkoriban nem feltétlenül szívelték a románokat.”
A DVSC-t 2002 nyarától 2003 végéig erősítő Sumudica ezután felevenített vicces történetet is magyarországi időszakáról.
„Az egyik reggel hallom, hogy megszólalt az autóm riasztója. Kinézek a második emeleti lakás ablakából, s látom, hogy néhány tetovált, kopasz, hurkás tarkójú alak ott áll részegen az autóm körül. Egy Hyundai Santa Fével furikáztam akkoriban, s amikor ezek meglátták a román rendszámot, elkezdtek »büdösrománozni«, s ököllel leütötték a tükreimet úgy, hogy azokat már csak a kábel tartotta. – mesélte a történetet Sumudica. – Mondom magamnak, »Miért nem voltam képes beállni vele a garázsba?«. Először csak az egyiküket láttam, aki tökrészeg volt, de akár be is lehetett tépve, annyira tántorgott. Le akartam menni, hogy kipotyoljam, de megláttam, hogy ott van mögötte vagy négy nagydarab kopasz társa, így inkább úgy döntöttem, hogy majd a biztosítónál rendezem a dolgot.”
„Ezzel együtt szenzációsan éreztem magam Magyarországon. Az ételek isteniek voltak, az emberek jól bántak velem, a csapattársaim és a szurkolók is szerettek” – zárta le a témát az Al-Raed mestere.
A válogatottjában dőlt ki hetekre a DVSC átlövője
