NB I: Baráth Botondnak fáj, hogy nem számoltak vele a Honvédnál

Nem esett jól neki, amikor kiderült, nem számítanak rá Kispesten. Baráth Botond 13 és fél évet (!) töltött el a Budapest Honvédban, majd miután kiderült, nem hosszabbítják meg nyáron lejáró szerződését, aláírt a Vasashoz. A kispesti színekben 188 élvonalbeli bajnokin hat gólt szerző futballista iránt több klub érdeklődött, információnk szerint a Mezőkövesd Zsóry és az NB II-ben szereplő ETO FC is vitte volna, de végül az NB I-be négy év után visszatérő angyalföldieket választotta.

„Kár lenne tagadni, fájt, hogy nem hosszabbították meg a megállapodásomat, és hosszú idő után mennem kellett a Honvédtól, de ilyen az élet – mondta lapunknak a Vasas harmincéves, tizenegyszeres válogatott hátvédje. – Úgy tűnik, Kispesten olyan koncepcióban gondolkodnak, amelybe én nem férek bele. Hoztak új játékosokat, akikből új legendák lehetnek, legalábbis ebben hisznek. Szó sincs róla, hogy haragudnék bárkire is, sőt örök barátokra leltem a klubnál, ezekkel az emberekkel a jövőben is szeretném tartani a kapcsolatot. Kétségtelen, az előző két idényem nem úgy sikerült, ahogyan elterveztem: sokat bajlódtam sérüléssel, a koronavírus is ledöntött a lábamról, de mindig harcoltam, küzdöttem, nem adtam fel egy percre sem, s vártam, mikor kapok újra bizonyítási lehetőséget, de ez nem mindig történt meg. A Honvéddal kapcsolatban csak a szép emlékeket szeretném magammal vinni: a 2017-es bajnoki cím felejthetetlen élmény, s az is csodás emlék, hogy ebből a klubból lehettem először válogatott 2018 októberében Észt­ország ellen. Szívesen gondolok vissza két, Ferencváros elleni bajnokira is: tíz éve, negyedik NB I-es bajnokimon előbb lábbal, majd fejjel állítottam meg a labdát a gólvonalon – ez a megoldás mutatkozott a leginkább kézenfekvőnek... A másik meccset pedig 2016 februárjában rendezték: nyertünk kettő egyre, az első gólt én jegyeztem úgy húsz méterről, a jobb felső sarokba bombáztam. Az sem volt mindennapi érzés a napokban, amikor kipakoltam a szekrényemet az öltözőben, de a legmeghatóbb pillanatokat a Bozsik-stadion búcsúztatójáról őrzöm, partjelzőként dolgozhattunk a szintén távozó Nagy Gergővel azon a meccsen, rengeteg szurkoló és klublegenda tette tiszteletét. Ott nőttem fel, ott töltöttem az akadémiai éveket, ott vált belőlem élvonalbeli futballista. Ezek olyan pillanatok, amelyeket sohasem felejt el az ember. Az biztos, még meg kell szoknom, hogy nem Kispestre, hanem Angyalföldre kell mennem edzésre, eddig még nem voltam annyira fáradt és figyelmetlen, hogy véletlenül a Magyar Futball Akadémiára tévedjek... Biztos vagyok benne, az új kihívás és impulzus jó hatással lesz rám, és segíthetek a Vasasnak. Tetszett, amit Nagy Miklós sport­igazgató felvázolt, szép jövőképet festett fel, ez döntött a Vasas mellett.”

A XIII. kerületi klub kifejezetten aktív az átigazolási piacon, megszerezte Dombó Dávidot, Géresi Krisztiánt, Novothny Somát és megvásárolta az eddig kölcsönben szereplő Zimonyi Dávid játékjogát a ZTE FC-től.

„A csapat erősödik, jó játékosok alkotják a keretet, s ha kellőképpen összeérik a brigád, szép eredményeket érhetünk el. Lehet, akadnak fiatalok, akiknek nincs még NB I-es tapasztalatuk, de másoknak igen, így amiben csak tudunk, segítünk a srácoknak. Messzire juthatunk! Nem titkolom, az is motivál, hogy újra válogatott kerettag legyek – mivel a Vasas csak magyar futballistákat alkalmaz, biztos vagyok benne, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány gyakran látogat majd ki a Fáy utcába. A többi pedig rajtam, rajtunk múlik.”