NS-klub: Árgyelán János a taxisofőrtől tudta meg a jó hírt

„Majdnem kiesett az újság a kezemből –  mondta az abban az esztendőben az év labdarúgójának választott egykori középpályás. –  Hollandiában jártam az egyik barátommal, és amikor hazaértem, a címlapról én köszöntem vissza. Akkor tudtam meg, hogy engem választottak az idény legjobbjának. Nem volt rossz érzés!”

A korábbi békéscsabai és kispesti futballista a mai napig őrzi azt az újságot, sőt családja a 40.

„A negyvenedik születésnapomra kaptam a családomtól egy könyvet, amelyben számtalan történet van rólam, képek és régi újságkivágások is szerepelnek benne. Természetesen ez a Nemzeti Sport-címlap is benne van. A labdarúgástól elszakadtam, ám öregfiúkcsapatokban a mai napig játszom. A hétvégén a kispestiekkel éppen Algyőn jártunk pálya­avató találkozón, az együttes gerince nem nézett ki rosszul, hátul Plókai Attila, középen Pisont István és én, elöl pedig Kovács Kálmán.”

Árgyelán a mai napig Békéscsabán él, építőipari vállalkozása van, a napokban presszót is vásárolt, amelyet szeretne felfuttatni. A kérdés azonban az, hogy korábbi remek labdarúgóként vajon vonzza-e az edzősködés.

„Elmúltam ötvenhárom, már nem vágnék bele! Tíz éve igent mondtam volna egy felkérésre, ma már nem. Nem tudnának megfizetni. Számomra nem a pénz a lényeg, hanem a családdal töltött idő. Egy edzőnek nincs éjjele, se nappala, nyaralni sem mehet el, azaz merő idegeskedés az élete. Fontosabb nekem a család és a nyugalom. Húsz éve ugyanabban a házban élünk Békéscsabán, szeretünk itt lenni, élvezzük az életet.”