Puskás Akadémia: Yoëll van Nieff a teniszpályáról rohant a futballmeccsre

 

Groningenben született, és ott is nőtt fel. Ismeri a klub korábbi híres játékosát, Erwin Koemant?
Néhányszor találkoztunk – felelte lapunknak Yoëll van Nieff, a Puskás Akadémia holland légiósa. – Érdekesség, hogy mind a ketten ugyanabban a helyi amatőr csapatban kezdtünk futballozni, legutóbb odahaza futottunk össze, amikor az egyesület évfordulóját ünnepelték. Mind a ketten hivatalosak voltunk az összejövetelre.

Hány éves koráig játszott ott?
Tízéves koromig. Ez a kis csapat is Groningenben van, a pálya egészen közel volt hozzánk.

Milyen volt az élet gyerekként az észak-hollandiai városban?
Egyszerűen imádtam. Ezer szállal kötődöm a városhoz. Ott születtem, ott nőttem fel, míg Magyarországra nem költöztem, mindössze rövid ideig laktam Rotterdamban és Almelo városában, életem többi részét Groningenben töltöttem. Szüleim a mai napig ott élnek, mindig jó hazamenni hozzájuk. Ha valaki azt kérdezi, hol az otthonom, gondolkodás nélkül vágom rá, Groningenben.

Gyerekként kipróbált más sportokat is, vagy a futball egyből rabul ejtette?
A labdajátékok közül alig volt, amit ne próbáltam volna ki. Hollandiában rendkívüli népszerű a gyeplabda, gyakran a barátokkal is eljártunk játszani, télen pedig korcsolyát húztunk. Később a tenisz és a futball maradt, jó ideig párhuzamosan próbáltam a kettőt csinálni. Egyik nap tenisz-, másik nap fociedzésre mentem, szombatonként pedig nem volt ritka, hogy miután lenyomtam egy teniszmeccset, rohantam a futballpályára, hogy le ne maradjak a mérkőzésről. Fogalmazzunk úgy, nem unatkoztam.

Miért döntött végül a futball mellett?
Édesapám és a bátyám is focizott, mind a ketten amatőr szinten játszottak. Apu futsalozott is, abban szép sikereket ért el, országos tornákat nyertek. A bátyám négy évvel idősebb, gyerekkorunkban elég volt közénk dobni egy labdát, azzal órák hosszat elvoltunk. Édesanyámtól sem áll messze a sport, válogatott tornász volt, szóval nyugodtan mondhatom, sportos család a miénk.

Gyerekszobája falán poszterek is sorakoztak?
Volt néhány. Akkoriban Andrés Iniestáért rajongtam, és a brazil Ronaldinho játéka nyűgözött le.

Nem is a holland világsztárok voltak a példaképei?
Kétségtelenül akadt néhány zseni közöttük is, Clarence Seedorf klubszinten hihetetlen sikereket ért el, Wesley Sneijder őstehetség volt, a mostaniak közül Frenkie de Jong játéka áll legközelebb hozzám.

Lassan három éve, hogy Magyarországra érkezett. Gondolta volna, hogy ilyen hosszú ideig marad?
Eszembe sem jutott. Aztán ahogy telt az idő, egyre jobban éreztem magam. Elsőre kétéves szerződést írtam alá a Puskás Akadémiával, ám az első idény végén nyomban újabb egy évvel meghosszabbítottuk. Mindenki elégedett volt, a klub ragaszkodott hozzám, nekem sem volt semmi kifogásom. Miután a közelmúltban ismét hosszabbítottunk, nagyon úgy néz ki, egy-két évig még biztosan maradok. De a barátnőmmel nem is bánjuk… Bocsánat, a menyasszonyommal.

Ennyire friss még az élmény, hogy szoknia kell?
Január elsején kértem meg a kezét. Tudtam, mennyire szereti a francia fővárost, ezért Párizsban, az Eiffel-torony lábánál térdeltem elé. Mind a ketten jól érezzük magunkat Magyarországon, nekem ez is fontos.

Két éve bronzérmet nyertek, legutóbb ezüstöt, nem akarom idegesíteni, de a sorminta alapján most arany következne…
A bajnoki címről nem beszélünk! Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy mindössze két pont a lemaradásunk a listavezető Ferencvárossal szemben, de… A Ferencváros az Ferencváros. Az elmúlt években rendre a zöld-fehérek voltak a bajnokok, erős csapatról beszélünk. Ki ne szeretne aranyat szerezni, minden edzésen keményen dolgozunk, de én nem a bajnoki címmel kelek és fekszem.

A hétvégén az Újpesthez mennek. Ideje lenne győzni, nem?
Kétségtelenül, az MTK és a Debrecen ellen nem úgy ment a játék, ahogy szerettük volna, de ilyen előfordul a labdarúgásban. Az újpestiekkel rendre kemény meccset játszunk, nem egyszerű ellenük futballozni. Ráadásul a kiesés elől menekülnek, így még kiélezettebb kilencven perc lesz. Nagyon készülünk az összecsapásra, most már a szebbik arcunkat szeretnénk mutatni.

Első idénybeli gólja nem hiányzik?
De. Nagyon. Néha cukkolnak is az öltözőben, ám tisztában vagyok az erősségeimmel. Nekem a védekezés az elsődleges, abból nem engedek. Gólpasszom egyébként már van, az Európa-konferencialigában a Turku ellen pedig egészen szép gólt lőttem. Azért nem bánnám, ha nem gól nélkül fejezném be az idényt.