NS-klub: Mátyus János leskelődött a 30-as buszon

„Két fontos pillanat jut eszembe a Nemzeti Sporttal kapcsolatban” – emlékezett vissza Mátyus János. Talán természetes, hogy a futballisták eleinte az ifjúsági mérkőzéseket taglaló oldalakon találkozhattak először a nevükkel, és aki feljebb léphetett, elérte a profi szintet, arról már sűrűbben cikkezett lapunk. Mátyus János, aki 34-szer lépett pályára a felnőttválogatottban, a Bp. Honvédban mutatkozott be az élvonalban, 1998-ban a Ferencvároshoz szerződött, és a közönség kedvencévé vált. Az Energie Cottbus színeiben a Bundesligában is megmutathatta magát, később játszott a skót Hibernianban és a bécsi Admirában. Hazatérve a Győri ETO játékosa lett, 2007-ben másodszor is aláírt (az akkor másodosztályú) Ferencvároshoz, karrierjét végül Tatabányán fejezte be – és pályafutását végigkövette a Nemzeti Sport. Edzőnek állt, Tatabánya után a REAC, a Pápa, a Nyíregyháza és a Haladás kispadján is ült, legutóbb Sopronban dolgozott – következő munkájáról is beszámolunk majd.

,,A két meghatározó történet egyike a buszon játszódott      – mondta Mátyus János. –      A 30-assal jártam edzésre, akkor még a BVSC ifistái közé. Ha tehettem, megvettem a lapot, de nem mindig sikerült, viszont a busz utasai között többen is a Sportot lapozgatták. Álltam, kapaszkodtam, a közelemben ülő épp az ifimeccseket nézte, és megláttam az összeállítás végén feltüntetett bejegyzést. Jók: Mátyus... Földöntúli érzés volt, legszívesebben megmondtam volna a tisztelt olvasónak, hogy az ott bizony én vagyok! Csodálatos élmény volt.”

Mátyus János Zuglóból Kispestre költözött, és 1993 november elsején a finn Martti Kuusela a Vasas–Bp. Honvéd találkozó 68. percében Hamar István helyett pályára küldte az akkor 18 éves védőt.

,,Abban a bajnokságban epizódszereplő voltam – emlékezett a korábbi játékos. – 1994 nyarán Dimitrije Davidovics lett az edzőnk, és a rutinos védők kiestek előlem: Duró József és Csehi Tibor is megsérült, Plókai Attila játszott még a védelemben, mégis bekerültem, és akkor már alapembernek számítottam. Közben az olimpiai válogatottban is ott lehettem, és Boross Dezső keresett meg, hogy írna rólam egy cikket. Néhány hete édesanyámnál előkerült a lap, ezért tudom a címét: Hosszú még az út előttem – ez volt az első, úgymond, komolyabb anyag, amely rólam szólt, egy olyan, nagyobb terjedelmű írás, amely engem mutatott be a szurkolóknak. Nagyon büszke voltam rá!”

Mátyus János hozzátette, ma már csak nevet azon, hogy gyerekfejjel úgy képzelte: amit olvas, az úgy is hangzott el, szóról szóra adja vissza az újságíró a sportolók, edzők gondolatait.

,,Mindenki szépen, választékosan beszél, sehol egy nyelvbotlás, szóismétlés – nevetett Mátyus János. – Azt sem tudtam még, mennyire más az írott és a beszélt nyelv, emiatt nagyon meglepett, hogy bár a mondanivaló stimmelt, nem az jelent meg egészen pontosan lemásolva, ami elhangzott. Ez nekem akkor furcsa volt, ma már persze tudom, hogy ez természetes, így működik.”