A bíró is ember – Thury Gábor jegyzete

Akik lapunkat olvassák, azoknak a 2019–2020-as idény után feltűnhetett – ha esetleg a pályán nem –, hogy Solymosi Péter jó bíró. A Nemzeti Sport osztályzatai alapján abban az évadban ő lett a legjobb labdarúgó-játékvezető, most ugyancsak az Nemzeti Sport érdemjegyei szerint az ősszel a 49 éves spori átlaga a legmagasabb. A honi szövetség az Év játékvezetője díját háromszor is (2006, 2007, 2015) megkapta, a 2016–2017-es évadban a Rangadó díjátadó gálán választották a legjobbnak.

Hogy milyen játékvezető Solymosi Péter?

Nos, Magyarországon bármelyik sportágban nehéz a bírónak kivívni az elismerést, azon oknál fogva is, hogy a szurkolók jobban elnézik, ha a sportoló hibázik, mint a játékvezető. Pedig a bíró is ember. Létezik egy klasszikus mondás, eszerint akkor vezet jól, ha észrevétlen marad. Solymosi Péter határozott ítész – nincs rosszabb egy határozatlan, ítéleteit folyvást kompenzáló bírónál. Annyiban könnyebb dolga volt a társaival szemben – akik legalább tíz bajnokin működtek közre –, hogy hét meccsen kapott szerepet, míg a pályafutása során összesen 331 találkozóig jutott, ezzel csúcstartó a honi mezőnyben (Kassai Viktor 323, Szabó Zsolt 321 mérkőzést vezetett). Ősszel az Nemzeti Sport három-három alkalommal 9-esre és 8-asra , egyszer 7-esre értékelte a profi játékvezetéstől Iványi Zoltánhoz hasonlóan visszavonuló játékvezető teljesítményét. A 2002-től 2021-ig aktív bíró a jövőben a VAR-szobából segíti a kollégák munkáját.

S ha már a VAR... A 2021–2022-es idényben az NB I-ben is bevezették a technológiát. Tény, a hibákat cirka kilencven százalékban kiszűri – megjegyzem, ha a fejlett technikát segítségül lehet hívni, akkor a hatékonyság legyen százszázalékos. Bevezetésével még inkább abba az irányba megy a játékvezetés, hogy kihalnak az egyéniségek, az ösztönös megnyilvánulások ritkulnak. Ha téved a bíró, ott a VAR. Egy-egy gól megítélésére – vagy visszavonására – gyakran perceket kell várni, ez esetben a játék lényege, mint örömszerző forrás, nem kitörő boldogságot okoz, hanem olyan mint a megszakított közösülés – örülünk is meg nem is.

Megnéztem az archívumban a Nemzeti Sport elődje, a Népsport értékelését 1971 őszén: ötven évvel ezelőtt Petri Sándor, Marton László, Zsolt István volt a sorrend. Egyéniségek voltak, valamennyiük arca előttem van. Persze őket is szidták, mint a bokrot.

Ez, persze, semmit sem von le Solymosi Péter érdemeiből.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!